Egy <br>Majom <br>A másik <br>Három társa. <br>Verekszenek is. <br>* <br>Két <br>Kicsi <br>Elefánt, <br>Árválkodik. <br>Nagyot… lelőtték! <br>* <br>Egy <br>Fészek <br>Otthona <br>Több fecskének. <br>Még, most jöttek meg! <br>* <br>Mi <br>Kincsed <br>Van, neked? <br>Szeretet, vagy <br>Oly’ mély gyűlölet? <br>* <br>Be <br>Fedte <br>Világunk… <br>A zúzmara. <br>Minden, csak jeges… <br>* <br>Még <br>Élek, <br>Érzek is! <br>Nyitott szemmel, <br>Mindent meghallok… <br> <br>Vecsés, 2017. április 7. - Kustra Ferenc József <br>

Az életem útja… <br> <br>(3 soros-zárttükrős) <br>Az életem útja, látom magam előtt, mint egy fehér lefektetett cérna, <br>Ez erre-arra látszik, megyek utána! Hol a labirintus kijárata? <br>Az életem útja, látom magam előtt, mint egy fehér lefektetett cérna, <br> <br>Utamat mindig is száraz, meg ázott göröngyök tarkították, <br>Így aztán még a nagy szerencsém, hogy cérnámat nem szakították… <br>Utamat mindig is száraz, meg ázott göröngyök tarkították, <br> <br>Meg még odagördült egy nagy szikla is, az volt bizony a csuda ám… <br>Én meg mindezeken nehezem átverekedtem magamat… az ám! <br>Meg még odagördült egy nagy szikla is, az volt bizony a csuda ám… <br> <br>Volt, hogy sokszor odaértem, ahol a cérnámat benőtte a lián, <br>Rögvest bajban voltam, hogy teszem itt túl magam élet, eme grádicsán. <br> <br>(Halmaz rímes) <br>Már régen rájöttem, a cérna vége vagy a pokolba, vagy föl a mennybe vezet, <br>Más lehetőségem nincs, emberfia nem egy labirintus kijáratot kerget! <br>Csámborogtam csak előre, elkujtorogtam volna, de nem lehetett, <br>Sírtam, ahol nem láttam a koszolódott cérnát… ördög emlegetett? <br> <br>(Visszatérő rímes) <br>Utolért, eljött az idő és az van, lassan biza' öregszem, <br>Ha volna, régi idő, indiánoknál lennék az; Öregszem! <br>Tűrőképességem néha elhagy, alkony már emléket nem idéz, <br>Néha felejtek, az agyam kihagy, lét a fejemben alkonyt idéz. <br>Néha könnyen felejtek, ész lehagy, emlékek törlődnek, nincs, mit idéz. <br> <br>(Sedoka) <br>Sejt már pusztuló, <br>Vérnyomás is dolgozik, <br>Diabetes tolakszik! <br> <br>Test, már nem üde, <br>Betegségek uralják. <br>Az öregség… bajjal jár! <br> <br>(Visszatérő rímes) <br>Nekem, már bizony úgy fájnak a csontok, az évek, <br>Szép emlékeim hallgatnak, ó, ti tévedések… <br>Emlékek, nagyon befolyásoltak, ó, tévedések <br>Mardosó gondolatok hatottak, viszont még élek! <br>Ember teste már vég-aszott, nézésében benne a lemondás, <br>Szép és a jó elmaradott, nincs már élet újra átfaragás. <br>Már a nap meleg sugara kell, mint a sok zöld gyíknak, <br>Ebédel, azért időben kell… van leves, gyere! Így hívnak. <br> <br>(Septolet) <br>Elmúlt <br>Hetven év… <br>Már múlt! <br> <br>Közelg’ percem, <br>Harangszóra figyelek… <br>Ott legyek! <br>Volt hosszú életem! <br> <br>Vecsés, 2019. február 15. – Kustra Ferenc József – íródott; Alloiostrofikus versformában. <br>

Mér’ mentél, Albionba… Piri? <br>Lehet még reményem egy kicsi? <br>Nem vagy Te… telepes? <br>Ottléted végleges? <br>Mér’ mentél, Albionba… Piri? <br> <br>Gyötrő élethevülésem van! <br>Mit kéne’ tennem, nagy kínomban? <br>Nem vagy ott végleges? <br>Hozzám meg kétséges? <br>Gyere, éljünk imádatomban… <br> <br>Szeretettel várlak, jer, Piri, <br>Oly’ nagyon vágylak már ölelni! <br>Gyere legyünk egyek, <br>Menjenek fellegek. <br>Hiányzol imádottam, Piri! <br> <br>Vecsés, 2021. március 12. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus vágy-frászról, LIMERIK csokorban. <br>

(Kereszt anaforás) <br>Szerelmünkkel nem gubództunk mi egy éji-ködös álomvilágba, <br>Nekem nem volt jogom… most meg élhetek kicsinyes panaszkodásba. <br>Szerelmünk tele volt a sorskönyvembe részletesen beírt tüskés gubókkal, <br>Nekem meg ebbe nem volt beleszólásom, bár híven hadakoztam gubókkal. <br> <br>Tiszta szívemből, tiszta szerelemmel örültem neked, <br>Gondoltam sorsom javul, ha szerelemben élek veled. <br>Én vagyok a próbabábú, sorsával senki sem... nem küzdhet meg, <br>Mit abban egy öreg szerzetes beírt, nem változtatható meg. <br> <br>(Anaforás bokorrímes) <br>Szerelmem gondolatimat mindig a Te síkodra vezérelte, <br>Szerelmem uralta az agyam-lelkem, Te vágyam, örök végzete. <br>Szerelmemben folytonosan csak vágytam rád, de nagyon és eleve. <br> <br>Tudom is azt is, hogy te születtél életem párjának, <br>De nekem nem jár ez, sorsomba beleírt páriának. <br>Sajnálom, hogy ebbe az élhetetlen életbe, Te is belekeveredtél. <br>Én ugyan igyekeztem, de sajnos végső szerelmem így bizony nem lehettél! <br> <br>Szoktam volt már sokszor mondani; &bdquo;kire mit rótt a sorsa, <br>Azt kell élnie” egészen a lét végéig… halódva! <br>Szoktam volt mondani; &bdquo;embernek a gaz sorsa az ura!” <br> <br>(Bokorrímes) <br>Gondban vagyok nem vagy, szerelem elment, sőt megszűnt, <br>A fölmerült jobb világ csak úgy lelépett, letűnt… <br>Vagy az is lehet, hogy a szerelmem nem szembe tűnt? <br> <br>Vecsés, 2020. július 7. – Kustra Ferenc József – íródott; a szerelemről, alloiostrofikus versformában. <br>

Félig van a tele, <br>Vagy fele a tele? <br> <br>Pohár lehet-e félig, úgy, hogy közben ez tele? <br>Vagy lehet-e a fele és ezzel közben tele? <br>Netán úgy néz ki a tele fele, <br>Hogy félig sincsen az, nemhogy tele? <br> <br>Jó érzés-e beleinni, ha nincsen tele, <br>Mert a feléhez olyan közel a feneke? <br>Ha itóka kezd fogyni, kevesebbedik a fele, <br>Így még jobban ellehetetlenedik, hogy az tele. <br> <br>Mi a megoldás, hogy több legyen a fele, <br>Ha egyszer már nekünk nem töltötték tele? <br>Lehet, udvarias, ezért nem töltötte tele, <br>De, hogyan igyunk jót, ha még sincs meg, ami fele? <br> <br>Miért jó az, ha a poharunk nincsen tele <br>És ha lecentizzük, akkor is csak a fele? <br>Koccinthatunk-e, ha ivóedényünk nincs tele, <br>Biztos-e, hogy így közben nem löttyen ki a fele? <br> <br>Legyen akár-bár <br>Fél bögre kakaó, mi kihűlt már, <br>A fele, akkor sincsen tele, ha varjú mondja, kár. <br> <br>Ha félig van, nekem talán már nem is kell! <br>De a felsejét, innen ki csaklizta el? <br> <br>Embernek, milyen az élete, ha tudja, csak a fele… <br>Ember, teljes életet érdemelné, mi az egésze… <br>De sok embernek nincsen meg… tán az alig kis fele se. <br> <br>Mindenkinek járhatna, fele fölötti tele, <br>De az élet mocskos, csak nagy ritkán tölti tele. <br>Ja! Hajléktalannak hová lett az alsó fele? <br> <br>Bajos, ha az életbögre nincsen tele, <br>Ráadásul a füle is régen tört le... <br>Ez az út vezet menetelve… semmibe. <br> <br>Ember élete ki van teljesedve? <br>Vagy bánat-poénból van lefelezve? <br>Nos, ez így, akkor mi? Meddig van tele? <br> <br>A részeg már a nyolcadik felesnél mondja: &bdquo;ezt is tele”! <br>Nem érdekli, ha piától lassan kiég a bele fele… <br>Ez, mit tesz nem élete remeke… Életpohara tele? <br> <br>Az élet fele, bíz' nem a tele, <br>De a végét mikor töltik bele? <br>Nem is tudjuk… ezt tudni kellene? <br> <br>Zűrzavaros bizonytalanságot hozhat a félig tele életbögre. <br>A nagyon hiányzó másik fél lehetne az élet vezérlő eleme… <br>Kiteljesedett, jó élet lenne jó mindenkinek… bizony ez kellene. <br> <br>Vecsés, 2015. november 14. – Kustra Ferenc József <br>