Hangom elcsuklik,<br>szívem egy ütemre kettőt dobban.<br>Végigmegyek a hosszú folyosón,<br>utoljára vagyok iskolában!<br>Fel sem tűnt eddig milyen szép,<br>Hol most lábam remegve lép.<br>Annyi év és boldog pillanat,<br>mind a falak között maradnak!<br>Sokszor sírtunk és menni akartunk.<br>Most mennünk kell,<br>s mi maradni akarunk.<br>Drága iskolánk, innen indult utunk.<br>Tudjuk sokat kell még tanulnunk!<br>De- e hely marad a boldogságunk,<br>hisz ti voltatok a mi családunk!:<br>- Ne fájjon hát a búcsúzás!<br>- Isten veletek hát!<br> -Vár ránk a nagy világ!

Elindulunk csengőszóra,<br>vár minket a tanóra!<br>Tanulunk majd írni,olvasni.<br>Tanárok orra alá borsot törni!<br>Sokszor leszünk csintalanok,<br>de ilyenek a kis diákok!

Csicsergő gyerek sereg, játszik önfeledten.<br>Nem is sejtik mennyi minden vár még rájuk.<br>Mennyi szépséget rejt a tudás iránti vágyuk.<br>Mennyi dolgot kell még megtanulniuk!<br>Akkor lesz igazán büszke egy tanár mikor követi őt egy diák.<br>Olvas ír és számol, szorgosan másol!<br>Mindent megjegyez és alkalmaz.<br>Mikor felnő sem felejti,<br>mit tanított neki a tanító néni!

Vár az élet<br><br>Búcsúzunk most tőletek,<br>léptünk zaja elcsitul,<br>titkoljuk a könnyeket,<br>állunk némán, szótlanul.<br><br>Azt hittük, hogy könnyebb lesz<br>elhagyni az iskolát,<br>a sok emlék körbevesz,<br>fáj most minden kézfogás.<br><br>Vár az élet, vár a harc<br>valós élet színpadán,<br>hisszük nem érhet kudarc,<br>őrizzük a biztatást.<br><br>Tanáraink, köszönjük<br>a feddést és tanítást,<br>közös volt az örömünk,<br>fogadtuk a kihívást.<br><br>Szívünkből egy kis darab<br>itt marad a falakon,<br>megannyi szép pillanat<br>hömpölyög a padokon.<br><br>Menni kell, a dal kísér,<br>változik az útirány,<br>küzdenünk kell őszintén,<br>titkot rejt a nagyvilág.

A legszebb ajándék<br><br>Nagyon régen sok-sok éve,<br>két kisgyermek lép, a fénybe.<br>Ajándékot kaptam tőlük,<br>szeretetből párnát szőttünk.<br>Sok meleg-színt, emlékeket,<br>bánattól majd, megvédenek.<br><br>Kicsi szívük olyan tiszta,<br>kacagásuk vidám trilla.<br>Szaladnak a karjaimba,<br>kincsek ők a napjaimnak.<br>Szél kapja fel illatukat,<br>Uram!- őrizd csillagukat.<br><br>Aranysugár ölelgeti,<br>fényglória körbeveszi.<br>Gyermeket csak úgy szerethetsz,<br>ha hozzájuk felemelkedsz.<br>Gyógyítgatom fájó lelkük,<br>mosolyuktól szívem derül.<br><br>Elrepült az idő gyorsan,<br>nézem őket titkon, lopva.<br>Amit kaptam, nem feledem,<br>gyémántnál is értékesebb.<br>Szívből adták a szívemnek,<br>régi párnát átszínezve.