Hétköznapi pszichológia…
<br>
<br>(3 soros-zárttükrös)
<br>Eltaszítani akarnátok, el is üldöznétek,
<br>De fegyvertek nem hozza az áhított eredménytek…
<br>Eltaszítani akarnátok, el is üldöznétek.
<br>
<br>(Senrjon trió)
<br>Nem akarok elmenni,
<br>Így legyilkoljátok lelkemet…
<br>Sors mibenléte?
<br>*
<br>Mondom: fölöttem nincsen
<br>Hatalma senkinek… szeretném!
<br>Hétköznapokban?
<br>*
<br>Koldusként járok házban,
<br>Nincs vagyonom, már nincsen lelkem…
<br>Nyomorult vagyok!
<br>*
<br>
<br>(Kínai versformákból duó!)
<br>{A csüe-csü négy sorból áll. Szótagszám: 7/sor. Rímképlet: Rímképlet: xaxaa}
<br>Fegyveretek visszahull…
<br>Támadjatok, bár vadul.
<br>Oly’ mélyen szenvedek én…
<br>Ha megölsz… úgy voltam én.
<br>*
<br>{„Vágyódás délre”: Huszonhét szótag "Yijiangnan" 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa}
<br>Az élő
<br>Alázat büntet!
<br>Velem szemben alázat,
<br>Nincs, de folyton csak kerget!
<br>Sírba bekerget.
<br>*
<br>
<br>(Sedoka)
<br>Életutamon
<br>Csak zötykölődök, cél nincs.
<br>Ha nincsen cél, így hová?
<br>
<br>Életutamon
<br>Tűzvész pusztít, ár rombol.
<br>Sehová, percnek élek.
<br>*
<br>
<br>Nagy erők ellen nem lehet harcolni, mer' rám hullik…
<br>Ki erről győzködik hittel, az hevenyül hazudik.
<br>Mindig is átgázoltatok törve-zúzva sorsomon;
<br>De az éjszakám, szép és szabad: szépeket álmodom!
<br>
<br>Vecsés, 2022. január 4. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás. Íródott: alloiostrofikus versformában.
<br>
Az egész kora reggeli napsütésben,
<br>Milliónyi vízcsepp csillogott a fűben.
<br>Nap ébred! Még semmi meleget nem adott,
<br>Beborította az árokparti bokrot.
<br>
<br>Csak néztem, a sok vízcsepp millióra törte a napsugarat,
<br>És ez önkéntelenül, ajkamra csalta csodálat-szavamat.
<br>Juhé! Ámultam-bámultam, közben fénysokaság beterített,
<br>Ahogy rám vetültek… lelket melegített, jókedvre derített.
<br>*
<br>Fűbe léptem, ahogy mentem, vizes lett a cipőm.
<br>Nem bántam, sőt élveztem, csak úgy ringott a csípőm.
<br>
<br>Jó kirándulás volt, csak véget ért, kár... de jó volt!
<br>Már beértem a munkahelyemre. Jó reggel volt.
<br>*
<br>Millió fénysugár,
<br>Fényük rám vetül, elborít.
<br>Harmatcsepp, cipőkön.
<br>Csodálat tolult ajakra,
<br>Napsugárnyaláb az arcra…
<br>*
<br>Arcomon elégedettség,
<br>Cipőn, kívül sok vizesség.
<br>Csodálat szava föltolul,
<br>Fénysugárban arcom virul.
<br>
<br>Vecsés, 2015. május 14. – Kustra Ferenc József – íródott; versben, TANQ –ban…
<br>
Hmm… már látom, hogy olyan vagyok, mint egy pici ólomkatona,
<br>Belül, a saját életemnek az el nem mozduló, súlya…
<br>
<br>De… az is látom én, már elhomályosodott tekintettel,
<br>Hogy mások azok, akik mozgatnak, nevető tekintettel…
<br>
<br>Csak… mindent további nélkül rakosgatnak a harcmezőjükön,
<br>Én meg helytállok a vártán, ettől tobzódik öröm, lelkükön…
<br>
<br>Meg… ólomkatona örök darab, ha festéke le is kopott,
<br>Mert a beolvasztós halálig használható… mint öreg kokott…
<br>
<br>Biz’… ez az élet oly’ nagy örömmel nem átkozta a katonát,
<br>Mert ő csak fogja a puskáját, és folyvást így láttatja magát…
<br>
<br>Hát… ez csatamezőn, puskával kézben, kopott felszereléssel,
<br>Maga a hiányos lét, teletűzdelve út-létkereséssel…
<br>
<br>Látom…, hogy ez a harcmező csak az ártatlanok bárkája,
<br>Elsüllyednek! Míg gazdagok ívelésének röppályája.
<br>
<br>Jaj, …! Ez oly' gyötrő mozdulatlanság… mit rám szabtak az öntéskor.
<br>Meg már nem is látszik, mily’ volt a festéskor a ruha öltéssor…
<br>
<br>Ha… volna nekem loboncos hajam, ami lobogna a szélben,
<br>Hagynám és pihenőben leülnék egy fa nagy árnyéka-szélben.
<br>
<br>Juj, …! De nagyon nagy izgalommal várom
<br>Mikor osszák már nekem az obsitom…
<br>
<br>Erről… persze csak, állva álmodozom,
<br>Mert rám szabott sorsom át nem hághatom...
<br>
<br>Lesz(!) itt vég beolvasztó kemencében,
<br>Ha nem vesztenek el a harc hevében…
<br>
<br>Vecsés, 2015. április 6. - Kustra Ferenc József
<br>
Imádott életperc!
<br>Elkorhadt tövűek
<br>Életpercim, mind… konyultak!
<br>*
<br>Életperc, Te csodás.
<br>Korhadtak, zuhanók,
<br>Életperceimben élek.
<br>*
<br>Életperc állapot.
<br>Élet részletei,
<br>A megélt életperceim.
<br>*
<br>Elmúlt életpercek.
<br>Bennük található,
<br>Egész történelmi múltam.
<br>*
<br>Jövendő életperc.
<br>Hozhatnál már jót is!
<br>Élvezném a boldogságot.
<br>*
<br>Imádlak életperc!
<br>Te adod életet.
<br>Benne élem meg a jövőt!
<br>
<br>Vecsés, 2017. június 1. – Kustra Ferenc – HIAfo –ban írva.(HIAfo; a HIAQ utolsó sora feljön első sornak, így lesz fordított! Így először az összegzést olvassuk, és csak utána jön a leíró rész!)
<br>
Torz idő a múlt,
<br>Kopott sírok porosak.
<br>Kínban szenvedés.
<br>Vonat halad, kattogással,
<br>Lassan, vágányjavítással.
<br>*
<br>Múlt nem ismeret,
<br>Súlyos lélekszegénység.
<br>És elbutulás.
<br>Áthaladunk szikes réten,
<br>Madártáncot látunk éppen.
<br>*
<br>Reszket a tudatunk
<br>Szembejön velünk a jövő…
<br>Az arcunkba nevet.
<br>Nagy Alföldünkön haladunk,
<br>A nap ránk süt, biz’ izzadunk.
<br>*
<br>Álmok égben jártan,
<br>Bizakodva, reménykedőn.
<br>Múlt, olyan, amilyen.
<br>Látom, versenyt fut, őz csapat,
<br>Kis gida, nagyon lemaradt.
<br>*
<br>A múlt fényei,
<br>Vissza, már nem hozhatók.
<br>Keresd, szépséget…
<br>Odébb van, nagyobb belvíz tó,
<br>Gólya áll, szeme kutató.
<br>*
<br>Eltemet múltad?
<br>Hiszed, hogy a jövő szebb?
<br>Mért hitetlenkedsz?
<br>Vágányjavításnak vége,
<br>Indul mozdony füstölgése.
<br>
<br>Vecsés, 2016. május 1. – Kustra Ferenc József – íródott: TANQ -ban. Alatta a versrész címe: „Utazás az Alföldön”. (4. és 5. sor!)
<br>

Értékelés 

