Milyen derűs boldog nap a mai,<br>az égen a madár is ezt énekli.<br>Élvezem hát a napsütést,<br>a gond nélküli pihenést.<br>De állj, várj, mi történik?<br>Az ég miért sötétlik!<br>Sötét felleg gyűlik körülöttem.<br>S egyedül kell itt lennem,<br> a veszéllyel megküzdenem!<br>Sokan szeretnek, kitartanak mellettem,<br>de a terhet egyedül kell cipelnem!<br>Ordítanék, félek nagyon,<br>de senki sem hallja hangom!<br>Bátor leszek, erős harcos!<br>Nem vallok majd kudarcot!<br>Legyőzöm a sötét felhőt,<br>Isten tart majd nekem ernyőt!<br>Győztem, látod itt vagyok!<br>Nem adtam fel a harcot,<br>s láthatom ismét a napot!

Lassan telnek a napok,<br>s én egyre csak fáradok.<br>Mit tegyek hát Istenem?<br>Miért ilyen nehéz a terhem?<br>Miért kell ennyit szenvednem?<br>---Nem vagy egyedül gyermekem!<br>- szól Isten kedvesen!<br>Én kísérem lépteidet,<br>ne engedd el kezeimet!<br>Vigyázok rád hidd csak el,<br>Nem adok oly nehéz terhet,<br>Mit nem bír el lelked!<br>Nyújtom feléd kezem,<br>fogd meg és tartsd szorosan.<br>Nem fáradsz el soha,<br>a kezeimet fogva!<br>2022.09.20

Az út szélén hagyták,<br>Úgy hitték, hogy meghalt.<br>Eltűntek pénzével,<br>Kit az élet megcsalt.<br><br>Fák felső gallyai némán<br>lengtek a szellőben.<br>Gyászos nyugalom volt<br>Az elhagyott erdőben.<br><br>Füleiből folyt a vér -<br>Az ütéstől lecsapva.<br>Elszánt bátorsággal<br>Az életét feladta.

Értett a szavakhoz <br>ha kifejezte magát.<br>Soha sem tagadta <br>hogy kedveli a cicát.<br><br>Több ötlete volt mint<br> legtöbb más írónak.<br>Stílusa úgy siklott<br>mint a versenycsónak.<br><br>Nem hátrált semmitől,<br>és Párizsban publikált.<br>Tiltott könyveivel<br>egyedién kiállt.<br><br>Az életet úgy falta<br>Mint kit a sors fenntart.<br>Ötször házasodott<br>Mire végre meghalt.

Nem tarthat örökké a sötét napfogyatkozás! <br>Égen futó fények… a rettegett csillaghullás. <br> <br>Aszteroidák röpködnek, bombázzák a földet, <br>De ne félj, a sűrű légkör elolvassza őket. <br> <br>Vecsés, 2014. március 18. – Kustra Ferenc József <br>