Meditálás a napok semmi kuszaságain… <br> <br>Megbolondult lét! <br>Végtelen nagy küzdések. <br>Csukott szem mit lát? <br> <br>Lét, <br>Milyen <br>Küzdések <br>Áldozata? <br>Bolond a világ… <br>* <br> <br>Lét a semmiben? <br>Minden, semmivel telve. <br>Semmi meg üres. <br> <br>Lét, <br>Semmi? <br>Megtöltött? <br>Semmivel telt? <br>Üresen telt lét… <br>* <br> <br>Karnyújtásnyira <br>Mi még, nem következett… <br>Semmire várás. <br> <br>Lét <br>Várás <br>Semmiből… <br>Semmi-várás… <br>Karnyújtásnyira! <br>* <br> <br>Áthaladt határ, <br>A széttépett ködfoltok… <br>Gyors ölelkezés? <br> <br>Lét <br>Ködben <br>Lépdelő… <br>Ködfolt-határ? <br>Köd a léthatár? <br>* <br> <br>Álmok lopottak, <br>De, az is a semmiből… <br>Hulló bilincsek? <br> <br>Lét, <br>Álmok <br>Gyűjtője. <br>Lét valami? <br>Bilincscsörgések? <br>* <br> <br>Tobzódó mi is? <br>Megvan! Álmon lovaglás. <br>Feleslegesség… <br> <br>Vecsés, 2017. december 29. – Kustra Ferenc József– Készült: haikuban és apevában. <br>

Levélnyoszolyán az aranylevél leesve már sárga, <br>Éjjel, hold ezüstszínű tallérjaira, nagyon vágyva <br>Várják a reggelt és akkor eljön, végül is mit kérnek, <br>Ami persze mindegy… már nem hintáznak más falevélnek. <br> <br>A napból még zúdulnak a nyári, elkésett fényjelek… <br>Már sok-sok árnyék jövőjét vesztve csak lassan ténfereg. <br>Persze csak tétován simogat már őszies napsugár, <br>Lehet, hogy ez évszak-megváltó, hideg téli fényjel már? <br> <br>Hajnali, nyálkás ködköpeny visszatetszőn borít mindent, <br>Nincs reggeli madárcsivitelés. Konstatálom nincsent! <br>Hajnali, nyálkás ködköpeny visszatetszőn borít mindent. <br> <br>A közelgő tél… elő dísze <br>A növények szép őszi színe… <br>A közelgő tél, elő dísze. <br> <br>Ahogy nézem, hosszasan ez bizony az őszi varázs, <br>Mert a sok vöröses falevél olyan, mint a parázs… <br>Esti szellő, hűvösödő estbe torkollik, <br>Éj sötétje reggel és este jól kinyúlik. <br> <br>Lassan fölénk jő, jól beterít az őszi alkonyat, <br>Lángja már nincsen, de még mutat némi kis parazsat... <br>Lassan fölénk jő, jól beterít az őszi alkonyat. <br> <br>Vecsés, 2018. november 5. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és 3 soros-zárttükrös -ben. <br>

(Anaforás, 3 soros-zárttükrös) <br>Kiáradt a semmim, bőgve törte át a kerítést, <br>Ezzel megkezdte ellenem a végső semmisítést… <br>Kiáradt a semmim, bőgve törte át a kerítést… <br> <br>Kellemetlen érzéssel, csak sunyva, ülök a partomon, <br>Ráérősen nézelődők, a legelésző barmokon… <br>Kellemetlen érzéssel, csak sunyva, ülök a partomon. <br>* <br> <br>(Septolet) <br>Mi lesz? <br>Vész lesz? <br>Kerítésem lesz? <br> <br>Semmim szétfolyt! <br>Nem vágyok tébolyt, <br>Forgópisztolyt, <br>Esetleg könyvmolyt. <br>* <br> <br>(Anaforás, 10 szavas duó) <br>Ember, saját partján ücsörögve bámul, <br>Eme áradást végignézve, bambán ámul… <br> <br>Elkelne nekem, közéjük menni, legelészni, <br>Eltelne az idő… végére elenyészni… <br>* <br>A hogyan? Továbbra sem jut eszembe semmi! <br>A hegytől, elmenekülni? <br> <br>Az semmi; nincs hegy, csak árterület… <br>Fölöttem, már dől feszület! <br> <br>Vecsés, 2019. szeptember 20. – Kustra Ferenc – 10 szavasból, a duó –t én fejlesztettem tovább a sedoka elvisége alapján! Mind a kettő ugyanazt láttatja, de más szemszögből. <br>

Őrület, hogy mily’ peches az élet, <br>Hiába látogatom karácsonyi miséket… <br> <br>Van nekem is lekötöző láncom, <br>Ettől nem erősödik szabadság álmom. <br>* <br> <br>Olyan vagyok, mint a Tisza, <br>Minek nem volt elég partja. <br> <br>Hevesen eltépte a láncot, <br>Én is akartam ezt a vircsaftot. <br>* <br> <br>A Tiszának olyan könnyen ment, <br>Én is gyűrőm a lehetetlent. <br> <br>Nálam partom is magas, <br>Vágyam olyan, mint öreg fa, odvas. <br>* <br> <br>Ahogy öregszem, őrületet kell legyőznöm, <br>Közben minden körülményem vadul fékezőm. <br> <br>Öregség, egyáltalán nem segíti haladást, <br>Hiába dicsérik egyesek, mint csodást. <br> <br>Vecsés, 2019. szeptember 27. – Kustra Ferenc József – 10 szavas duó csokor! Íródott sedoka eszmeiségben = a Sedoka két katauta -ból álló, sértetlen vers, ugyanazt a témát kezelik, különböző perspektívákból. <br>

A világ velem szemben oly’ közönyös, <br>Akadály, előttem… Az út göröngyös. <br>Szeretnék én mindenkit, de nem hagyják, <br>Az emberek ilyenek… nem akarják. <br> <br>Belenézek a tükörbe, keresem az egész világot, <br>De ott biz’ semmit nem látok, csak a saját, szűkös világot. <br>Az álmaim és lehetőségek, önmagukba fulladtak, <br>Mások nem segítettek… csak megállva néztek és hallgattak. <br> <br>Vecsés, 2013. január 27. – Kustra Ferenc József <br>