Ma van a kedvesség világnapja!<br>Jó voltál-e bárkihez ma?<br>Volt-e kedves tetted?<br>Mire büszke lehet szíved!<br>Mondtál-e bárkinek szépet,<br>Voltál-e ki más életébe örömöt csempészett,<br>hogy rád így emlékezzen.<br>Szerettél-e becsülettel,<br>Elhalmozva mást kedvességgel!<br>Tudod egyszer minden vissztér.<br>Tilsztelj meg másokat,<br>Légy mindig kedves,<br>hogy tükörbe büszkén nézhess!

Télapó gyere már,<br>kiraktam a kis csizmám,<br>nagyon jó voltam ám!<br>Tudod te azt télapó?<br>Milyen gyorsan csúszik a szánkó?<br>Repültem a domboldalon,<br>mint te a rénszarvasszánon!<br>Tudod te azt télapó?<br>Nagyon gyorsan felnövök,<br>és segítek neked!<br>Szívesen átveszem a helyed.<br>Én is tudom ki a jó gyerek,<br>mindig mondja anyukám,<br>ne légy rosz fiacskám,<br>mert üres marad a csizmám!<br>Tudod most már télapó? <br>Felnőni csudajó! <br>Ha te leszel a télapó!

Miért fáj, ha a szóra nem jön válasz?<br>Valahová hívnak, és mégsem várnak? <br>Miért fáj, ha a sötét megkaphatja a fényt,<br>S Te csak árnyék maradsz, ameddig csak élsz?<br>Miért fáj, ha amott mindig a rossz a jó?<br>S te hiába igyekszel, maradsz az utolsó? <br><br>Ordítsd, a világba, hogy neked ez nem elég!<br>Ordítsad, ha fáj, hogy aki hívott, mást ígért!<br>Ordítsál hangosan, ahogy a torkodon kifér!<br>Ordítsad! ......Súgjad! Egyszer majd célba ér.

Septolet) <br>Ködben vagyok, <br>Emlékezni tudok, <br>Akarok! <br>Nem papolok. <br> <br>Víg vagyok, <br>Ködöt találok! <br>Így nem botorkálok! <br>* <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Rosszul aludtam, fölkeltem és elindultam én az erdőbe, <br>De szembetaláltam magam… belementem vak-sűrű, friss ködbe… <br>Rosszul aludtam, fölkeltem és elindultam én az erdőbe. <br> <br>Még bennem van szép az éji álmom, <br>Akkor még nagy napfény volt a tájon. <br>Visszatérnék, az egy szépséges álomvilág, <br>Ez, mi körülölel maga a ködös világ. <br> <br>Emlékemet akartam kergetni a régi, erdei sétányom, <br>Le is akartam ücsörögni, mélázni az erdei tisztáson… <br>Most azonban az lett a helyzet, nem is tudom, hogy "vakon" merre menjek, <br>Biztos, hogy előre van az erdő, de félek, nehogy egy fának menjek. <br> <br>Nem látok semmit! <br>Nem hallok semmit! <br>Autók sem járnak, ködös csend honol, <br>Ez a csend most megtartón, belém karol. <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Jobb lesz nekem, ha emlékeimet a melegben-fotelban élem meg, <br>Az bár nem lesz élethű, de ott a melegben, fával nem ütközök meg… <br>Jobb lesz nekem, ha emlékeimet a melegben-fotelban élem meg. <br> <br>Vecsés, 2020. november 17. – Kustra Ferenc József <br>

Reggel korán piacra mentem és a ködfátyol, mint táncos jól ki is tett magáért! <br>Néha eltűnt, visszahúzódott, ilyenkor a kelő napnak bő helye volt magáért. <br>Én a reggeli pirkadatba néztem, a fejem is jól arra fordítottam, <br>Mire a piacra kiértem, arcon kipirosodtam, pirospozsgás voltam. <br>* <br>(3 soros-zártükrös) <br>Már a piacon kemény, zömök ködfelhő fogadott, <br>Semmivel nem törődött, kicsit sem alkalmazkodott! <br>Már a piacon kemény, zömök ködfelhő fogadott. <br>* <br>(anaforás, 3 soros-zártükrös, önrímes) <br>A köd, a pirkadati napfénytől rózsaszínnek látszott, <br>A napfény velem fúzióba lépett, arcomon látszott… <br>A köd, a pirkadati napfénytől rózsaszínnek látszott. <br>* <br>(Bokorrímes) <br>Bevásároltam, de az utcákban hazafelé, hol volt köd, hol eltáncolt, <br>Ahol nem volt, ott napfelé fordultam, de ködfátyol rendre visszatáncolt. <br>* <br>(Leoninus) <br>Otthon elsőnek a tükörbe néztem, pirospozsgám maradt, ezt reméltem. <br> <br>Vecsés, 2016. december 26. - Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. <br>