mert az a poéta szívlapátja… <br> <br>Gyertyám lobogó fénye igen eltorzította, <br>Kisimított, elfödte, sőt, jobban kirajzolta <br>A méreteket, mélységeket, mint alak-forma… <br> <br>Nem látszik a szám szélén, hogy tükörtojást ettem, <br>Az sem, hogy az előbb jó forró gyógyfürdőt vettem… <br>De látszik, hogy a pennámat kezembe szereztem. <br> <br>Árnyékomban nem látszik sem szeretet, sem gyűlölet, <br>De látszik, mint fényjáték… oly’ változatos az élet. <br>Az sem látszik, hogy létem ilyen 'szakadt rongy', miként lett! <br> <br>Falon, árnyékom le-föl, jobbra-balra ugrál, kisebb és nagyobb is vagyok, <br>Mert izgek-mozgok… erre megaktiválnak a legnagyszerűbb gondolatok. <br>Szerencsére ezekben nincsen hiány, kezemben a pennával, alkotok. <br> <br>Vecsés, 2022. október 30. – Kustra Ferenc József <br>

Annyi minden felkavar<br>A belváros nyugtalan<br>Forgatagában, éjjeli bárok<br>Fényei, a villamos nyikorgása...<br><br>Mulatnak! Éjjeli szerenádok<br>Hangjai hatnak rám, csendes lelkemben<br>Kavarognak még a hajdani Budapest<br>Régi macskaköves utcái.<br><br>A Móricz Zsigmondi megálló,<br>Ponyvaregény, a könyvszekrények,<br>Gyertyák leégett csonkjai.<br>Az a pince még talán azóta is engem vár!<br><br>Az ottfelejtett álmok, éjszakai látomások<br>Hangjai visszhangoznak a múlton<br>Keresztül, és én a jelenben kapom el...<br>Sorokká formálom, ez egy régi álmom.<br><br>Mindig megihlet ez a város,<br>Lélekben Budapest utcáin járok...<br>Az éjszaka fényei ilyenkor a legszebbek,<br>Most is hív, látom már, felvette fényes ruháit.<br><br>Énekek, dalok szólnak, szerenádok<br>A szívekbe lopnak a jelenből a<br>Múltba áthaladó régi, szép emléket.<br>S én csak nézek, már értem a fényeket.<br><br>Amik megigéznek, a most gyönyörű<br>Pillanataiba átnyúl a jövő, s talán a<br>Képeken látjuk majd múltunkat és a<br>Jelenünk ép felvillanó fényeit.<br><br>Elkapjuk, s rútul vad élményeket<br>Temetünk el, mik ott voltak,<br>De igazán senkit meg nem hatottak.<br>Azok a régi emlékekbe temetve ottmaradtak.

Kellesz nekünk, karácsony!<br><br><br>Kihalt utcákon pislákol a remény,<br>feldíszített tereken csak szél zenél,<br>hó sem esik, szürkén ásít a város,<br>- én halkan kérdezem hol a karácsony?<br>Ott van, nézd!- ott hol a szeretet nyílik,<br>zárt ablakok mögött aranylón izzik,<br>nem kell a pompa, elég a pillanat,<br>melenget, izzik karácsony csillaga.<br><br>Mézillatú szobákban mosoly ragyog,<br>fenyőágon gyertyalángú csillagok,<br>gondbarázdált arcokon éledő hit,<br>angyalkezek hintik remény gyöngyeit.<br>Lassan szétterül lelkünkben a béke,<br>ezüstfehérben újra jóság ébred,<br>- és súgva kérdezem ez a karácsony,<br>ez, mikor az ünnep ölel magához?<br><br>Lassul a világ, az idő szinte áll,<br>a félelem, aggódás még meg-megáll,<br>temérdek könny, és fájdalom kíséri,<br>halvány még a remény, mégis megérint.<br>Szívünkben békésen szuszog az ünnep,<br>szelíd csend vigyázza meghitt percünket,<br>- mégis kérdezem, hol van a varázslat?<br>Fehérlő függönyök rejtik a választ.<br><br>Fűtött szobákban a lebbenő árnyak,<br>dobbanó szeretetgömbökké válnak,<br>pillanatokba karcolva a csodát,<br>ajkak rebegik a hálatelt fohászt.<br>Zúzmarás éjben, fenn a bársony égen,<br>feldereng egy csillag tündöklő fénnyel,<br>- ilyen a karácsony,- csendes békesség,<br>vele hit, remény, szeretet lépdel még.<br><br><br>2020.12.15.

Karácsony estéjén<br><br><br>Hófehér selyembe öltözött a táj,<br>jégcsipke tündököl fenyvesek hegyén,<br>csillagok fényében aranyló bűbáj,<br>hozzá szél komponál mennyei zenét.<br><br>Angyali érintés szűzi tisztaság,<br>szeretetről szól ma a születő fény,<br>aranylón lobog az összes gyertyaláng,<br>szívemben feléled újra a remény.<br><br>Az éj kék bársonyán ragyogó csillag,<br>régi karácsonyokba repít vissza,<br>hallom messziről csilingelő hangod.<br><br>Angyalharangként öleli lelkemet,<br>hömpölyög, árad, mint égi csermelyek,<br>ünnepet szépít,- itt van emléked.<br><br><br>2020.11.25.

Advent fénye<br><br><br>Édeni fényét,<br>mennyei ékét,<br>rejti az égbolt,<br>álmodozón.<br><br>Itt suhan; érezd,<br>éneke ébreszt,<br>csillan az advent,<br>várakozón.<br><br>Bársony a csend kint,<br>és öröm érint,<br>árad a fénye<br>glóriaként.<br><br>Múltat idéző<br>égi kitérő,<br>végtelen emlék,<br>vágyakozás.<br><br>Angyali hárfák<br>zengik a hálát,<br>szárnyal a hang már;<br>emberekért.<br><br>Ünnepi éjben<br>angyali kékben<br>templomot épít,<br>míg a hit él.<br><br><br>2021.11.25.