Mérföldkövek<br>Melyek előttünk <br>Ágaskodva ragyogó illúzióval<br>Ámulatba ejtenek<br>Sóvár ösztönnel<br>Vágyat keltenek<br>Hogy megérintessenek<br>Hogy magasba emeltessenek<br><br>És mögöttünk<br>Melyek tövében elkopott<br>Cipők talpainak lenyomatát<br>A múlt pora kíméletlenül befed<br>Hol egyedi történetek <br>Apró jelei rovódtak <br>Kérges tenyerek<br>Üzenetével <br>Az idő<br>Végtelen útján<br>Lassan<br>Elfeledve leomlanak <br>Miként a sorsok <br>Porladnak <br>Felőrlődve <br>Gigászi folyamat <br>Malomkövei között<br><br>Mérföldkövek<br>Kultúrák vívmánya<br>Életsorsok kőbálványa<br>Mérföldkövek<br>Hogy megérintessenek<br>Mérföldkövek<br>Hogy majd elfeledtessenek<br><br> És a köztes folyamat-úton<br> Életek vére<br> Folyik a szegélyre<br> Amíg nem lesz Vége.

Milyen lenne most <br>Néma magányom<br>Ha nem Rólad szólna<br><br>Esténként A csillag<br>Suttogja meséd<br>Fülembe halucinálva<br>Mindig s újra<br>Elkisérsz a keresztútra<br>Elkísérsz <br>Percről percre érzem<br>Szereteted<br>A magány helyében<br>...<br>Mosolygós szemed égi fénye<br>Örökre belém költözött<br>Áldott vagy az asszonyok közöt.!

Kerek borsó <br>Zöld a héja<br>Szedéséhez <br>Nem kell létra<br>Elég egy tál <br>Meg egy sámli<br>E mókához <br>Nem kell állni<br>Fürge ujjak <br>Gyorsan fejtik<br>Kalászából <br>A tálba ejtik<br>S közbe közbe <br>Csipegetni<br>A zsenge borsót <br>Eszegetni<br>Csuda finom<br>Cukorjó<br>Ez a kerek zöldborsó.

Ugri bugri szöcske koma<br>Felszökkent az ablakomra<br>A kis pelykó <br>Egy mini ló<br>Kérdezd s felel <br>A tudakozó<br>Réti lónak hívják arra<br>Ahol szlovák ajkú a sok gazda<br>Nyereg kantár nincsen rajta<br>Úgy ugrálgat a lovacska.

Olyan mély csönd van<br>Ma éjjel a tizedik napon.<br>Még a fülem sem súg <br>Nagyon.<br>Lent a folyó vize csendesen zúg.<br>Alig hallom <br>Ahogy a kövekhez csapódik<br>A sekély parton.<br>Szinte mozdulatlan <br>A hónak meglehetősen<br>Langyos téli levegő,<br>És a szétszakadt felhők között<br>Álmokkal takaródznak a csillagok.<br>Olvad a fagyos paplan<br>És holnapra bizonyára<br>Jócskán megcsappan.<br>Hangtalan oson az idő<br>Megnyúlt árnyéka <br>És a sötétben megveti ágyát<br>A fogyadozó hold.<br>Takaródzik mint a csillagok.<br><br>Ma egyedül vagyok.<br><br>A falon csüngő <br>Ásítozó lámpa <br>Lágy fénye vissza verődik<br>A zsugorodó fehér kristályokról,<br>És a csönd egyre csak hízik.<br><br>Haszontalan volt a napi hólapátolás.<br>Bár az időt is<br>Valamelyest tovább dobáltam.<br>Az is egyre csak olvad.<br>Apad mint a hó.<br>Elszivárog lassan.<br>Beleivódik a múltba.