Szikrázó holdfény <br>Elvarázsolta tájat. <br>Mesésen ezüst. <br>* <br>Szikrázó holdfény <br>Félelmes árnyakat fest. <br>Árnyak, ezüstben. <br>* <br>Szikrázó holdfény <br>Uniformisban él táj. <br>Ezüst öltözet. <br> <br>Vecsés, 2016. október 2. – Kustra Ferenc József - íródott: fél haiku láncban, eredeti Basó féle haiku csokorban… <br>

Ezüst holdfényben <br>A magány is megszépül. <br>Éji fényesség! <br>* <br>A színezüst fényt, <br>Éjjel a Hold teríti. <br>Árny, fémes színű! <br>* <br>Bíbor éjvarázs, <br>Meghozza a Hold fényét. <br>Ezüstborítás. <br>* <br>Hegytetőn bíbor <br>Szórja különleges fényt. <br>Jő Hold… leváltja. <br>* <br>Hegyek ormai <br>Közt, járhatatlan völgyek. <br>Holdfény, mindenhol. <br>* <br>Árny, mint egy alak <br>Fekszik fa árnyékában. <br>Hold meg, keresi. <br>* <br>Lópokrócon ül, <br>Kiterített holdsugár. <br>Esték melegek. <br>* <br>Csillagok Holddal <br>Párzanak, ezüst fénnyel. <br>Ezüst és sötét. <br>* <br>Mámorvonat éj… <br>Kéjes álomszivárvány… <br>Ablakon, Hold néz! <br>* <br>Égbolt, csak ragyog! <br>Telihold ezüstben él. <br>Tó vízén, csillám. <br>* <br>Behajnalodik, <br>Sötét a Holddal elmegy. <br>Pirkadat zenél. <br>* <br>Hajnal feldereng, <br>Fénye elönti tájat. <br>Hold is hazamegy. <br> <br>Vecsés, 2016. augusztus 10. – Kustra Ferenc József– íródott: haiku csokorban <br>

Félelmetes hegyek és bérceik között, <br>Lankával szemben, juj, de nagy erdők között, <br>Csühögve halad a kicsiny, hegyi vasút. <br>Hegytetőre gyalog vagy vonat! Nincs más út. <br> <br>Az utasok talán el is vannak hűlve, e sok szépségtől, <br>A sin szál illesztésénél mindig kattogó –sok- keréktől, <br>Mik megnyugtatóan hatnak az utasok garmadájára, <br>Mert tudják, hogyha lassan is, de fölérnek a bércre máma. <br> <br>Itt az ülések már régiek, szépen simára kopottak, <br>De minek kellene első osztály? Oly szépek a látottak. <br>Látni hegyi kecskéket és ők megállva nézik vonatot, <br>Közelbe persze nem jönnek, de tán’ élvezik pillanatot! <br>Masiniszta nagy viccesen nagyon rájuk füttyent, hosszabban, <br>A kecskék, meg uzsgyi! Egy kicsi meg is botlott a futásban. <br> <br>(3 soros zárttükrös) <br>A gőzös fehér füstöt lihegett föl a légbe, <br>Tehát értő ember volt, ki a mozdony fűtője… <br>A gőzös fehér füstöt lihegett föl a légbe. <br> <br>Közben persze komótosan, csak fölértünk a fennsíkra, <br>Ahol a sok utast elöntötte az öröm mámora… <br>Közben persze komótosan, csak fölértünk a fennsíkra. <br>* <br>(Senrjon) <br>Alapélmény már rendben, <br>Utasok, gyorsan szétszéledtek. <br>Vajh’, ki miért jött? <br>* <br>Masiniszta jó hosszantit füttyentett, majd még kikiabált a mozdonyból, <br>Hogy senki ne feledje, mert lemarad, az ötkor visszamenő vonatról. <br> <br>(Bokorrímes) <br>Pihentünk, közbe nagyokat nézelődtünk, <br>Gyerekekkel levél-fajtákat gyűjtöttünk, <br>Iskolába kell, főleg ezért is jöttünk! <br>* <br>Igyekvést foglaltunk helyet a kocsiban, de most a másik oldalon, <br>Hogy a gyerekeknek mindent megmutathassunk, ama túlsó oldalon. <br>Este lefekvés előtt is még csak napi eseményekről beszéltünk, <br>És azt mondtuk, hogy de jó lesz, mert reggel az újabb álmokkal ébredünk! <br> <br>Vecsés, 2016. május 31. – Kustra Ferenc József – íródott alloiostrofikus versformában. <br>

Természetnek a lágy öle, <br>Van oly’ jó, mint a tej föle. <br>Ehhez jöhet még a leterített kockás terítő <br>Rajta étek, finom óbor és ez már szívderítő. <br> <br>Ha viszünk magunkkal aprósüteményt, <br>Akkor megoldottuk a csemegézést. <br>A lovak lábára béklyót teszünk, <br>És mondjuk nekik, ma füvet eszünk. <br> <br>Folyócskában van gázló, ott fogunk fürdeni, <br>Ott a víz sekély, tíz lépést is lehet tenni. <br> <br>Használjuk ki a lehetőségeket, <br>Élvezzük ki kedvünkre... természetet. <br> <br>Vecsés, 2015. július 26. - Kustra Ferenc József <br>

Látunk egy közeli háborút, mert fölütötte a fejét a -majdnem- háborús világhelyzet… <br> <br>(senrjon) <br>Szétfeslőben a világ! <br>Nyíltan bűn emberi jóság... <br>Urunk nem szeret? <br> <br>(leoninus duó) <br>Az ember az embernek a farkasa, ez nem filozófia… több mint anomália. <br>Kik és miért nem tudnak magukon uralkodni… csak egy számít: gazdagodni? <br>Valós lett immár az atombomba csapás veszélye… Elpusztul a FÖLD? Mivégre? <br> <br>Tudom, tudjuk, manapság már minden a pénzről szól… harangot mért nem kongatol? <br>Egy kezemen számolom az gondolkozni tudókat… akikben van, hogy védik milliókat! <br>Van biz’ közintézmény, világméretű hatású… nagy korrupciós ház, már csak múlt-lángú! <br> <br>(senrjon) <br>Szétfeslőben a világ! <br>Nyíltan bűn emberi jóság... <br>Urunk nem szeret? <br> <br> <br>Dúl a heves háború, ki sem látszunk belőle, <br>Szomszédban van, hogy meneküljünk előle? <br>Pénzesek, minket is nyakig belekevernének, <br>Ha hagynánk magunkat, de ebből nem esznek. <br>Naponta hullahegyek alakulnak, híradókban látni, <br>Ott láthatjuk mindannyian, tudják nem kell propagálni. <br>Özvegyek hada már önmagában is kitenne egy sereget, <br>Mindenütt vannak árvák, sok is… látunk még &bdquo;eleget”. <br> <br>Totál lelketlen az emberek világa és nem tud együttműködni, <br>Totál lelketlen az emberek világa és látszik, nem tud szeretni… <br> <br>Csak egy kicsit legalább szeressük egymást gyerekek, <br>Csak egy kicsit legalább működjünk együtt gyerekek… <br> <br>(HIAQ) <br>Atombomba, hej-hej! <br>Veled nem akarunk bulit… <br>Kellünk… megmaradni! <br> <br>(senrjon) <br>Szétfeslőben a világ! <br>Nyíltan bűn emberi jóság... <br>Urunk nem szeret? <br> <br>Vecsés, 2023. június 23. – Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális- történelmi helyzetéről. És egész nap láthatjuk, minden híradóban a videókat is… <br>