Nagypapámnak volt ilyen nagyon kérges a tenyere… <br>Nyakamon látszik öreg inak logó erezete… <br>Lábaim, már nem akarnak felvinni az első emeletre… <br>A finom vitaminbombák, számból kihullnak a kerevetre… <br> <br>Ha kis-csajt látok utcán, jut eszembe, jó családból való-e, <br>És ha harmincast látok, azon meditálok, végre anya-e? <br>No, nem én változtam meg, de az élet ennél többet enged-e? <br> <br>Öreg csont, nem vén csont, de hetvenfelé, öregúr mi lenne más? <br>Ebbe a korban, már kevésbé érdekel a nyitott dekoltázs. <br>Ha enni akarok, fogsort is kell csináltatni, nagy pénzért, <br>Persze, minek, húsra nem telik, de még megyek a kenyérért. <br>Ember legyen okos és ne legyen öregen képmutató, <br>Vége lassan… élet leírja, ez nem a postán maradó! <br> <br>Ráncok csak gyűlnek, lábam egyre nehezül, <br>Mit várhatok… itt már ember lemerevül, <br>Nincs oly', hogy innen sietve elmenekül… <br> <br>Életem elején volt nekem bölcsődal, <br>Végállomásomon lesz… cifra ravatal. <br> <br>Vecsés, 2015. január 22. – Kustra Ferenc József – Íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Arccal előre, <br>Az élet, nem néz hátra. <br>Múlt-uszályt visszük… <br>* <br>Jelen rabja vagy, <br>Akár akarod… bár nem… <br>Kételyek és vész. <br> * <br>Van, kinek hintójába villám van befogva. <br>Enyém, a szamaras szegény ember kordéja. <br>A szerencsém még ilyen kordén sem közeleg, <br>Nekem minden csak összekuszált egyveleg. <br>* <br>Csorbult remények… <br>Hevük, már elenyészett. <br>Hű emlékezet. <br>* <br>A sors kötőfék… <br>A vágyak önfeledtek. <br>Jövőnk szárnyalás. <br> <br>Budapest, 2000. augusztus 17. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjúban. <br>

Színes lélek-foton <br>Kitárt ablakomon<br>Áramlik.<br>Hozzád repül innen,<br>Téged erősítsen...<br>Szeretet.<br>Megfeszült gondolat<br>Szorítja torkomat.<br>Hiányzol!<br>Távolság...karma tép,<br>A nap hiába szép.<br>Fájdalmas!<br>Te vagy másik felem,<br>Ha nem lehetsz velem...<br>Gyötrelem!<br>Várom már...érkezzél,<br>Múljon a hideg tél.<br>Felhevíts!<br><br>Dunatőkés, 2024. április 15.

A Kövér, fénylő hold gyűrű<br>Földről atmoszféra művű.<br>Olyan, akárcsak a műfű,<br>Illúzió-valós...sűrű.<br><br>Egy szép kerekded karika,<br>Csak léggel játszó grafika.<br>Hol érzékeli pszichika,<br>Meginoghat a statika.<br><br>A fény törése relytélyes,<br>Párás erdőben lidérces.<br>Benyomást fokoz, nem kétes.<br>Némán is nagyon beszédes.<br><br>Csillagok tán irigykednek,<br>Hold fényébe belevesznek.<br>Boszorkányok settenkednek,<br>Mágiával ijesztgetnek.<br><br>Teliholkor nagy a hatás,<br>Sokaknál biz rossz az alvás.<br>Havonta ismétlelt rendszer <br>Természetnek fontos vekker.<br><br>Dunatőkés, 2024. április 17.

Életnek kora,<br>Változó világa<br>Barázdákat karcolja.<br><br>Settenkedik körülöttem.<br>Születésem <br>Óta közeledem...<br>Jóval öregebb lettem!<br> *<br>Itt hagyom<br>Ujjlenyomatom<br>Amíg elutazom.<br><br>Hány esztendő várhat?<br>Lelkem szétáradhat?!<br>Túl leszek én<br>Világvégén...<br> *<br>Összeolvad EGYel<br>Világegyetemmel,<br>Örök rejtelemmel.<br><br>Hitem ad reményt<br>Imával, Istennel.<br>Kiváltom mennyért<br>Lelkemet jócselekedettel.<br><br>Dunatőkés, 2024. március 26.