Senrjú csokorban…
<br>
<br>Hol kard vagdosta,
<br>Hol lánctalpak taposták!
<br>Elbukott csaták!
<br>*
<br>Modern korban is,
<br>Kicsik le-igázottak!
<br>Örökös küzdés!
<br>*
<br>Tartós szolgaság!
<br>Nép évezredes sorsa!
<br>Szabadságra vár!
<br>
<br>Vecsés, 2017. március 14. - Kustra Ferenc József
<br>
8 éves voltam…
<br>
<br>Apámmal álltunk az udvaron, néztük a kék eget,
<br>És amit láttunk az is sok volt, repülőgépeket.
<br>Kelet felől bombázók szálltak felettünk, Budapest volt, útirányuk...
<br>Nem szálltak magasan, motorok bőgtek, pilótáknak ez volt... munkájuk.
<br>
<br>Apám mondta, várjunk itt kicsit... lebombáznak.
<br>Megmutatja, hogy milyen a hang, ha bombáznak,
<br>És hallottam a hangját a sok robbanásnak!
<br>
<br>Hallottam a robbanás-robajt,
<br>Apámtól meg a csendes sóhajt.
<br>Apám kezét fogtam és vérzett a szívünk…
<br>Apám mondta ha, elmennek, jó ha, élünk…
<br>
<br>Apám három nap múlva borotválkozott, hogy ő is megy nyugatra,
<br>Engemet hívott, én nem akartam… zokogásom visszatartotta.
<br>Ma már megöregedve sajnálom... hogy gyerekként így döntöttem,
<br>Ennél messze… biztosan, jobban alakult volna az életem…
<br>
<br>November negyedikén úgy délelőtt-tájt, én a nagypapámhoz indultam
<br>A Zrínyi utcába, át kell mennem a vasúti sorompón... kitisztultam...
<br>Voltak ott felnőttek több mint tízen, de mindenki megállt, mert Gyál felől
<br>Tankok jöttek és mentek a négyes út és Pest felé... zászlós ment elől...
<br>
<br>Százötvenhárom tank ment el előttünk és kiásták a lánctalpnyomot.
<br>Én aztán belementem, majdnem derékig ért.… Akkor kaptunk zsarnokot.
<br>Több felnőtt is számolta hangosan
<br>De, már én is tudtam, nem pajkosan...
<br>
<br>Nyolc éves voltam, kitűnő tanuló és eszes gyerek,
<br>Honnan tudhattam volna, hogy mit hoznak az évtizedek?
<br>
<br>Vecsés, 2017. február 14. – Kustra Ferenc József
<br>
Én szeretem a hazámat…
<br>
<br>Ott fogok végig élni, ahol nekem tenni kell,
<br>Vegye mindenki tudomásra, én nem megyek el!
<br>Messzi földekről is a régi időkben, ős őseim korában,
<br>Egyszerűbb volt az, az élet, de segített az emberek sorsában…
<br>*
<br>(Septolet duó)
<br>Beszélek magyarul,
<br>Élek magyarul,
<br>Halálom majd magyarul!
<br>
<br>Hazugok,
<br>Árulók…
<br>Megbüntet majd magyarok Istene,
<br>Mindene!
<br>*
<br>Magyar vagyok, szeretem…
<br>Hazát is szeretem…
<br>Itt lélegzem!
<br>
<br>Csak létezzem,
<br>élvezzem.
<br>Nem vétek,
<br>Tévedek?
<br>*
<br>(Senrjon duó)
<br>Bántanak itt ezerek,
<br>Dőlhetnek bár, magas hegyek rám…
<br>Én itthon vagyok!
<br>
<br>Nem népmese… maradok,
<br>Én is egy vagyok magyarok közt!
<br>Én magyar vagyok!
<br>*
<br>(15 szavas-6 sorban)
<br>Föld anyám!
<br>Úgy
<br>Szeretlek Hazám!
<br>Magyarok közt idegenek
<br>Itthon le pökhetnek,
<br>Szállnak belőlem hazafias énekek…
<br>*
<br>(Anaforás senrjú)
<br>Hazám el ne vessz!
<br>Hazám itt vagyok veled!
<br>Hazám: egy vagyunk…
<br>
<br>Vecsés, 2019. október 23. – íródott: 1956 történelmi emlékére… [Én átéltem… Apám disszidálni akart, de addig zokogtam, amig maradt!] Alloiostrofikus versformában.
<br>
Aznap reggel mi magyarok nagy napra ébredtünk,
<br>De még senki nem tudta, hogy ez lesz az ünnepünk.
<br>Szívünkben az október huszonharmadika
<br>Nagy nap volt és marad is, mint jelkép; rabiga.
<br>
<br>Uram! Add, hogy konzervatívok maradjunk,
<br>Liberalizmus elkerülje udvarunk.
<br>Uram! Add, hogy keresztény szellem maradjon,
<br>Ezer éves államunk, állam maradjon.
<br>
<br>Ó Uram! Fényes tekinteted, vesd le ránk,
<br>Bízunk, hogy akkor sikeres jövő vár ránk.
<br>Ó Uram! Világítsd meg a gondolatunk,
<br>Tudjuk meg azt, hogy mi jó és mit akarunk.
<br>
<br>Én Uram! Adj valami jelet, hogy tudjuk,
<br>Most melyik irányba folytatódhat harcunk.
<br>Én Uram! Kérlek, támogasd a harcunkat,
<br>Hogy később ne kelljen takarni arcunkat.
<br>
<br>Vecsés, 2009. október 12. – Kustra Ferenc József – íródott; 1956 emlékére.
<br>
A szomszéd háború mellett, kialakult a Közel-Keleten egy nagyon is véresebb háború…
<br>
<br>Én már mondtam ezt, amikor a ’mienk’ kezdődött! Az a létünkbe belelökődött…
<br>De ahogy ez most hat napja létünkbe lökődött… a józan ész úgy félre lökődött…
<br>Köztük a videókat a híradókban, Fekete kosok, csendeskednek akolban.
<br>Már első hajnalban ezrek meg ezrek haltak meg, kik ennek végét már nem élik meg.
<br>
<br>Az ellencsapásról közben kiderült, még meg sem kezdődött, de megfog, mint kiderült!
<br>A kosok meg osztanak és szoroznak, fenik a nyelvüket, hogy gazdagodhassanak.
<br>Tengeren már meg jelent egy repülőgép hordozó, fölvonult, naná... így alakult.
<br>A másik úton van, kilencven vadászgéppel, ellenzők szava föl ér semmiséggel…
<br>
<br>A kettes borzalmat senki nem sejtette, tervezőknek bizony volt lélekjelenléte.
<br>Vasárnap hajnalban isten csapása... már rögtön ezrek vonultak át a túlvilágra.
<br>Végül is világot ugyan az, az kos-kör irányítja, ők küldik népeket halálba.
<br>Végül is a fekete kosok köre gazdagszik, így nem lehet csoda, hogy harcoskodik.
<br>
<br>Mi a köznép éreztük, hogy ez lesz és a második már messze nem kontármunka lesz.
<br>Amit tudunk hat nap alatt, nem is sok, de ha ez is kitejed, akkor az lesz a sokk.
<br>Az államok mentik az ott élő, dolgozó honfiakat... döntenek rekordokat…
<br>Még bemutatom, hogy milyen lesz az ősz… de ezereknek már élete sincs, nem lesz ősz...
<br>
<br>*
<br>(Senrjú)
<br>Mi kirándulunk,
<br>Ősz zizzen talpunk alatt.
<br>Közben színes csend…
<br>*
<br>
<br>(senrjon)
<br>Még sejlik őszi nyárvég,
<br>Színes ruhát vett föl az erdő…
<br>Közben színes csend…
<br>*
<br>
<br>(septolet)
<br>Természetben béke honol,
<br>Háborút nem kohol.
<br>
<br>Néha van vihar
<br>Mi múlik hamar.
<br>Álomvalóság,
<br>Rakoncátlanság…
<br>
<br>A földön negyvenöt' óta nem volt világégés, ennek nyolcban éve… pótolják késés?
<br>Megölnek kisbabákat, felnőtteket, mindennemű embereket… már most! Öregeket...
<br>Hat napja mutatják a TV adók a videókat! De, nem mutatnak békefaragókat…
<br>Sajnálatos ez, az emberiségre nézve! Kit érdekel a világsors, jobb', ha nézve…
<br>A két háború borzalom! De néznünk kell, mert legyen tájékozott minden sokadalom!
<br>
<br>Vecsés, 2023. október 13. – Kustra Ferenc József- íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi, már eszkalálódott háborús és nagy világkatasztrófára mutató helyzetéről. A TV. híradókban folyvást mutatják a valóságot…
<br>