Szívem szeret egy hű melódián,<br>Téged keres minden dallamán.<br>Minden utam tehozzád vezet,<br>Egy álomvilág köt össze veled.<br>Szerelem.<br><br>Szívem szeret egy hű melódián,<br>Az ifjúságunk legszebbik nyarán,<br>Tovatűntek, mint egy délibáb,<br>Csak szól szomorúan, sír a gitár,<br>Szerelem.<br><br>Hát játszd újra el a szívem dallamát,<br>Keserű könnyeink fájó hajnalát.<br>Szívem szeret az emlékeim harmatán,<br>Hószín reményű, fénylő csillagán<br>Úgy szeret.<br><br>Próza: miért sír a szív ennyi év után,<br>Miért öregszünk meg ilyen korán?<br>Örökké játssza a dalt a szívünk ritmusán.<br>S őrzi az elmúlást a teli holdvilág,<br>Szívünk fölött egy őrzőangyal szállt.<br>Szerelem.

Éppenhogycsak dagad a hold<br>Mint jobbkezes égi sarló, zord.<br>Kaszálná a csillagokat. <br><br>Most írigy és dühös,<br>Biggyedt ajka nem közömbös.<br>Balról égi ármány a sötétség.<br><br>De eljön még az ő napja,<br>Mikor túl tesz mindenen ragyogva<br>Büszkén csillagokat taposva.<br><br>Morcossága lassanként el száll,<br>Mert havonta a slágerlistán<br>Nemvitás, hogy ő a sztár.

Üres sötétség fogsága <br>Kínozza<br>A magány súlya alatt.<br>A szorítás keserű,<br>Torka alatt elakadt<br>Égő fájdalom.<br>Jeges köd száll alá,<br>Szürke szél süvít<br>A hangulat pitvarában,<br>És a szavak dermedten <br>Elvesznek az éterben.<br>Éberen oson léptei nyomán<br>Nyomasztó pillanat, <br>S a homály.<br><br>Keresi tiszta fényét<br>A csillagsugarú álmatlan éj.<br>Felvillanó képek tartják össze<br>A megfáradt pihenés<br>Gyertyafény-árnyékát.<br>Vacogva tétován didereg<br>A tegnapi határozott bizalom.<br><br>Egyszer biztos- ne félj <br>Ránc-ba szed az idő ereje,<br>S rádöbbensz-<br>Hé....te!<br>Látni, ölelni, szeretni<br>Élni kellene!<br><br>Minden egyes napra<br>Fényesen ragyog az ég,<br>Csak a felhő néha eltakarja.<br>Az alkalom elillan,<br>És kései bánat fenyeget<br>Ha elszalasztod az életet.<br>Az öröm és a bú<br>Kéz a kézben járnak;<br>Mint az óra inga<br>Fel, és alá szállnak.

A küldetés célját<br>Meglehet...<br>Megérted.?!<br>Milyen a te sorsod<br>Csak az Út végén <br>Tudod meg.<br><br>....Hogyha <br>Másképpen döntesz<br>Senki sem tudja meg.!<br><br>A lét értelme<br>Hited végzete<br>Tettekkel gyűjtött<br>Porladó részlete.?!<br><br>És végül <br>Ami elkerülhetetlen...<br>Könnyebben túléled<br>Hittel a lelkedben.!

A hajnali homály<br>Most átlátszó fátyol<br>Mindegy hogy merre<br>Vagyok most bárhol<br>Lámpafénnyel a pára<br>Csillogva táncol<br>Szemem még álmosan<br>Hunyorgatva ráncol<br><br>Megfestett bíbor<br>Utat tör a mába<br>Ásító tükrök<br>A házak ablakába<br>Az utca még néma<br>Száll a kémény lelke<br>Parázsló holt fának<br>Illatával telve<br><br>Egyre magasabbra<br>Settenkedve lépdel<br>Szellővel köszönt<br>A mai hűvös reggel<br>S ahogy a fény<br>Kitágul felettem<br>Mellém szegül az árnyék<br>Ott kullog mellettem<br><br>A hajnali homály<br>Felszállott az égre<br>Fátyol párájával <br>Színekbe lépve<br>Bőrömhöz tapad<br>A fuvallat sarja<br>Őszülő hajamat<br>Ujjával kócolja<br><br>Az utca szürke kövén<br>Koppanások hangja<br>Mormoló motornak<br>Duruzsló zaja<br>Egy kutya is vakkant<br>A kakas kukorékol<br>Lassan a falu is<br>Felébred álmából.