Idő 
Értékelés 
Értékelés Olybá lettem, mint melankolikus denevér,
<br>Lógok lefelé, lábamból lecsorog a vér.
<br>Jó dolog? Sokktól látásom elhomályosul,
<br>Néznék... Nem látok, bár szemem forgatom vadul.
<br>
<br>Én vagyok, vagy az éjszakai kolónia?
<br>Nem vér dobol fülembe, ez kakofónia.
<br>
<br>Érzem, hogy áttetsző vagyok, mint egy bőregér.
<br>Lehet, hogy a jövőben úgy hívnak, denevér...
<br>
<br>Vecsés, 2001. december 31. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.
<br>
Mert úri kedvem úgy tartotta…
<br>
<br>Nincs semmi másom,
<br>Csak vendégszeretetem.
<br>Meghívtam őket.
<br>*
<br>Megyek a boltba
<br>Veszek lisztet kenyérnek,
<br>Adok vendégnek.
<br>***
<br>
<br>Lakomát csaptunk.
<br>Volt egy nagy evős napunk.
<br>Pocim degesz lett.
<br>*
<br>Vendégek mennek,
<br>Mi meg kitakarítunk.
<br>Vacsi-maradék...
<br>*
<br>Jól eltelt a nap,
<br>Jól éreztük magunkat.
<br>Máskor mi megyünk.
<br>
<br>Vecsés, 2013. március 23. – Kustra Ferenc József– írtam: senrjú csokorban. Önéletrajzi írás.
<br>
Eltévedt golyók süvítenek körülöttem,
<br>Ide-oda ugrálok, kapkodom a fejem.
<br>Ha valakinek csak úgy, lőhetnékje támad,
<br>Nem néz, csak rám lő, mintha én lennék a dámvad.
<br>
<br>Ma hallottam nagy hírt, már puskával lőnek rám,
<br>Menekülnöm is kell, pedig ezt nem akarnám.
<br>Születéstől az élet, halálig haldoklás,
<br>Nekem ez meg még plusz, kínszenvedés semmi más.
<br>
<br>Budapest, 2000. július 30. –Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás
<br>
A sorsunkat sűrű ködfátyol lepi,
<br>Így szerencsére, senki nem ismeri.
<br>Mindig várjuk, hogy a fátyol fellebben,
<br>És megtudjuk sorsunk tovább, hogy lészen.
<br>
<br>Jó momentumokat jó volna tudni,
<br>A rosszat meg előre kitörölni.
<br>Persze szerencsére nem megy egyik se,
<br>Mindenki várja be, mi a végzete.
<br>
<br>Vecsés, 1998. december 12. – Kustra Ferenc József
<br>
Rájöttem, nem tudom hogyan tovább,
<br>Egyet előre, kettőt meg hátrább?
<br>Valaki fogja meg a kezemet!
<br>Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
<br>
<br>Jó lenne már előre haladni,
<br>Sikerrel nem hadilábon állni.
<br>Valaki fogja meg a kezemet!
<br>Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
<br>
<br>Borzalmas látnom nálam hülyébbek,
<br>Bőven gazdagok, sikeresebbek.
<br>Valaki fogja meg a kezemet!
<br>Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
<br>
<br>Megtennék mindent, mit Siker kíván,
<br>Gyerünk! Éltem, már túl a derekán.
<br>Valaki fogja meg a kezemet!
<br>Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
<br>
<br>Hőn áhítom, hálás leszek érte,
<br>Hogy azt mondhassák, ezt is megérte.
<br>Valaki fogja meg a kezemet!
<br>Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
<br>
<br>Budapest, 1997. december 1. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.
<br>
