Milyen gyorsan múlik <br>Minden,<br>A szép emlékek <br>Drága kincsem.<br>Bár akad köztük<br>Mattos, szürke, és fekete,<br>De mind elkísér <br>A végtelenbe.<br><br>Csak ez lesz <br>Az útravaló,<br>A lelkemből kiáramló<br>Pillanat,<br>Mely világítja utamat<br>A mennyekbe.<br>Istenem...<br>Majd eressz be!

Csuszka kutat a fa törzsén<br>Amott harkály kopogtat<br>Mókus szökken a bozótban<br>A természet hívogat<br><br>A pókhálók fonalán<br>Lecsúszik a drága fény<br>Remegve csillognak<br>Ártatlan tünemény<br><br>Beengedem a lelkembe<br>E pillanat ott hont kap <br>Hadd legyen szép melengető<br>Ez a röpke mai nap.

Vigyázz,<br>Lelkedben ne tárj ki minden ablakot,<br>Huzat lesz, <br>Megfájdulhat a fejed,<br>És betegség is fenyeget...<br>Kisurran a szellemed !

Isteni <br>Természettől eredő<br>Nedű-be csomagolt<br>Rejtett erő<br><br>Minden élőben<br>Felsejthető<br>Bár a génekben <br>Nem lelhető<br><br>Sajátságos tulajdonság<br><br>s mivel köze van <br>A pszicho-lógiához<br>Mi köze a mikróbához<br>Vagy éppen az akácfához<br><br>Eredete Titok-varázsa<br><br>Az ösztön<br>Lét-akarás a köbön<br>Természettől eredő<br>Varázs-erő.

Kaszakővel csiszolgatom<br>Fenegetem énemet<br>Hogy a penge odabentről<br>Legyen kicsit élesebb<br><br>Bekeverem a színeket<br>Festegetem életem<br>Ha idővel majd kifakul<br>Tarkább legyen végzetem<br><br>Fát ültetek az anyaföldbe<br>Tiszta szívvel gondozom<br>Hogy a fénnyel ölelkezve<br>A lelkemet még itt hagyom<br><br>A gondolat bűvös árral<br>Szétfolyik az éterbe<br>Ki érzi majd a szómágiát<br>Ott leszek a közelbe.