Önvallomásban a tanács… <br> <br>Művésznek lenni, annyi, mint kalandornak lenni, <br>Hangok, szavak, érintések között kalandozni… <br>Csak lendülni előre az élet ritmusában, <br>Az élet írta, mindennapi szimfóniában. <br>Ténykedni a művészet fényében fürdő síkságokon, <br>Átkelni a művészeti kéknek tűnő hegyormokon… <br>* <br>Alkotni a népemnek, <br>Filozofálni létnek. <br>Cél az összes halmazok! <br>Vannak hanyatló napok… <br>Felkelő, új holnapok… <br>* <br>Érzékeken és értelmeken keresztül élni, <br>Mindig újat, tetszőt, lényegeset teremteni. <br>* <br>A művészet az írói szenvedély ámokfutása, <br>Sose menjen a műnek meg műélvezet rovására! <br> <br>Vecsés, 2023. október 1. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás. <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>A magányom terében egyedüli megbilincselt rab vagyok, <br>Jó lenne táncot ropni, de csak bilincs a párom, mit elkapok… <br>A magányom terében egyedüli megbilincselt rab vagyok. <br> <br>Lelkem, kacarászgatva dudorász, <br>Tűrésem képmutató lélekmáz. <br>Lelkem… nincs mire, de mindenre vigyáz! <br>A magányhoz... készen áll, hogy jól megmász. <br> <br>Magányom, a cella-életem négy sarkában rappelve mulat, <br>Látom, ahogy négyfelé oszlottak, nézem-vizsgálom arcukat! <br>Bilincsem nem ad okot aggodalomra, <br>Mert rozsdamentes ilyen, vég alkalomra! <br> <br>(Bokorrímes duó) <br>Úristen! Micsoda féktelen vihánc megy a sarkokban! <br>Magánylétem úgy tűnik, úgy érzi, így van egy csapatban… <br>A sarkok nekem úgy tűnnek, nem vannak-vagyunk haragban. <br> <br>Saroktól sarokig csatangol a bánatában a tudatom, <br>Reményt végesen elvesztette, emlékeknek él, ő lett vakom! <br>Itt most csapat-tudati léttel lett társas, bánatos-magányom... <br> <br>Vecsés, 2020. február 09. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

(Senrjú) <br>Mind igaztalan <br>A sok, mázas hízelgő. <br>Ők nem barátok! <br> <br>Kik, nem akolbólítottak, be sem vettek… <br>A csapatba, csak ők lehettek. <br>Én meg künn a hidegben nézek befelé. <br>A szívemet is hideg lelé. <br>* <br>Képmutatóak, <br>Kik a hízelgést szülik. <br>Védekezni kell! <br> <br>Vecsés, 2002. május 23. –Kustra Ferenc József- íródott: senrjúkban és bokorrímesben, önéletrajzi írásként. <br>

E szegény kis Magyarország védelme, <br>Egyedül a mi gondunk már eleve. <br>A mi hazánk, a mi földünk, mi jussunk! <br>Ha kell, akkor érte mindön harcoljunk. <br> <br>Fuldokló, szalmaszálba kapaszkodik… <br>Hazafiúi kötelesség nekik, <br>Kiharcolni, a pénz, a posztót, fegyvert <br>És jó képet vágni a királyhoz, mert… <br> <br>Keserű… vedd a királyt, ahogy vagyon. <br>Imádkozz… beszorulunk várba vajon? <br>Nagyságon vitézlő atyámfiai, <br>Keserű gondolat és most a kard ki?! <br> <br>A nemes országunkat megtartani. <br>Ebgondolat véres kardot mutatni? <br>Idegen nemzettség lábát megvetni <br>Jött. Mi meg itt… országot megtartani. <br> <br>Őfelsége inte; férjünk törökkel. <br>Alkudjunk meg, az idegen őrökkel? <br>Kényszerítsük, viaskodva gyalázzuk! <br>Ne hagyjuk magunk, hazánkat vigyázzuk! <br> <br>Ravasz a török… hitszegő, kegyetlen, <br>Összeszedi aranyunkat a végeken. <br>Falu és szántó nélkül nincsen vár, <br>Még csak hódít török… kizsigerel már. <br> <br>A ravasz bevonult már Szigetvárra, <br>Onnan hív minket szpáhikkal csatára. <br>Nádor ízen ez jól van így… zsoldos ő? <br>Szégyen ez? Mit szól ehhez a felmenő? <br> <br>Keresztyén seregek zsoldosaitól <br>Mit várhatunk, mint felszabadítótól? <br>Ők is egymással vannak elfoglalva <br>És nekünk is jó a nagyok hatalma… <br> <br>Meghalt Mátyás király óta igazság, <br>Egyébként sincs… kicsinek nincs igazság! <br>Ő magyar volt, bár horvátnak született, <br>Vezető az óta sem teremtetett. <br> <br>Átok ül hazánkon, török míg lesz… itt? <br>Imádkozom végig az esztendeit. <br>Középkorban, döngölt földvárban ülve <br>Iga, sorsa hazánknak, szem lesütve? <br> <br>Vecsés, 2003. április 27. – Kustra Ferenc József <br>

Filozófia a hazaszeretetről… a magyarságról! <br> <br>Merre és hová visznek az utak, <br>Mert látom, a végtelenbe futnak, <br>De nincs kitéve iránytábla, <br>Nincs, de tán’ más &bdquo;hazába”? <br> <br>Nekem nem kell az új út, <br>Nekem jó a régi fúrt kút, <br>Innen jól látom a csillagösvényt, <br>Hadd nyírjam tovább a kerti sövényt. <br> <br>Minek is menni, ha nem akarok? <br>Mi legyen… a fejemen vakarok, <br>De már eldöntöttem, nem megyek! <br>Nálam, helyükön maradnak a hegyek! <br> <br>Maradok! Engem ne küldjön senki sehova <br>Mert én ide születtem, nekem ez a haza! <br>Maradok! Jó nekem itt a Kárpát-medencében, <br>Majd halni is itt akarok a haza sírkertjében… <br> <br>Vecsés, 2012. szeptember 8. – Kustra Ferenc József <br>