Idő 
Értékelés 
Értékelés Nyári történések
<br>
<br>Napmeleg
<br>Simogat lágyan.
<br>Élvezem.
<br>*
<br>Nézem, méh
<br>Épp’ virágport gyűjt.
<br>Enni kell.
<br>*
<br>Ezernyi
<br>Virágillattal…
<br>Tavasz lesz.
<br>*
<br>Méhkasban
<br>Készül lépes méz.
<br>Orgia.
<br>*
<br>Mennyei
<br>Áldás az eső.
<br>Mezítláb.
<br>*
<br>Tócsa. Sár.
<br>Taposni oly’ jó.
<br>Kampósszög.
<br>*
<br>Virágok
<br>Helyén a termés.
<br>Cseresznye.
<br>*
<br>Lengedez
<br>Szélben a kalász.
<br>Aratás.
<br>*
<br>Napszúrás
<br>Öleli kalászt.
<br>Jégeső.
<br>*
<br>Orgona.
<br>Virág nyílik már.
<br>Színesség.
<br>*
<br>Öltöznek
<br>A fák, zöld színbe.
<br>Levelek.
<br>*
<br>Orgona…
<br>Fák ünneplőben.
<br>Rügybontás.
<br>
<br>Vecsés, 2020. április 7. – Kustra Ferenc József – íródott: HIQ versformában, amit én fejlesztettem ki. A haiku vagy senrjú eszmeisége vonatkozik rá, témától függően. Szótagszám: 3-5-3. Tilos a rím és a sorvégi szóelválasztások!
<br>
Reggel a hold bánatosan eltűnik a napfelkeltében,
<br>Reggeli fények meg nyaldossák arcomat, csak úgy mentében.
<br>Tavasz halkan suhanó szellője elűzte a jeges telet.
<br>Már sokféle madárcsicsergés szakítja meg ezt a halk csendet.
<br>*
<br>Holdat sajnálom,
<br>Mert őt nagyon szeretem.
<br>Várom estére.
<br>*
<br>Felpillantanék én az éjjel is azúrkék mennyboltra,
<br>Le a lábom alatti, éppen sarjadó zöld pázsitra.
<br>Ezt az éjsötét nekem nem engedi,
<br>De már jő a hajnal, ő majd megteszi.
<br>
<br>Egyszer dalolunk igazán, mint a tövismadár,
<br>Eljő az életünk legvége…. Vita nincsen már!
<br>Jól rám telepedik... irritáló ismeretlen,
<br>és vadul támad, bizony, nem rímekbe szedetten.
<br>*
<br>Korhatag éjjel,
<br>Este roskatag nappal.
<br>Élet körforgás.
<br>*
<br>Hatékonytalan
<br>Várni gyors napfelkeltét.
<br>Menetrend szerint…
<br>*
<br>Ha már hajnalban úton vagy az életösvényednél,
<br>Kísérőd, segítőd lesz a napfény-arany színű szél…
<br>
<br>Megmásztam én bizony a saját, igen magas hegyem, meredek csúcsát.
<br>Senki nem segített, csak mellettem élte mindenki a saját sorsát.
<br>Hívtak engemet, hogy a hegycsúcsomról rohanjak le gyorsan,
<br>Én balga… azt hittem, hogy jó lesz… az óta élek balsorsban
<br>*
<br>Életösvényen napfelkelte?
<br>Ez mi a fene?
<br>Csak nem emelkedett elme?
<br>*
<br>Az este szinte egy pillanat, a napfény éjjé feketül.
<br>Aztán reggelig várjuk, hogy sötét hajnalpírrá csendesül.
<br>Ha innen nézem… úgy nagyon értelmetlen minden…
<br>Életből lehet kimenekülni? Kiút… nincsen.
<br>*
<br>Holdsugár adja
<br>Életnek reménységet…
<br>Napfelkelte jön!
<br>
<br>Vecsés, 2015. április 10. – Kustra Ferenc József – versben, senrjúban, 10 szavasban.
<br>
Ahogy a virradat fölém hasalt és beborított,
<br>Éreztem én, hogy egy jó és új napot kezdek legott.
<br>A bömbölő csend is segített és nagyon kacagott…
<br>*
<br>Fénytől lett hajnal,
<br>Csend lett a reggel ura.
<br>Új nap és remény.
<br>*
<br>Világosodik,
<br>És a Hold eltűnőben.
<br>Ásító reggel.
<br>*
<br>Mindenki felkel,
<br>Test után lélek ébred.
<br>Látszik, jó nap lesz…
<br>*
<br>Később a hajnalpirkadat a kertemet is meglátogatta,
<br>Nap sugarait örömömre, nekem oda is csalogatta…
<br>
<br>Kertem várja, napfényre vágyóan kikeletet,
<br>És ha megjön az aranyozott, lágy fénylehelet,
<br>Aranybársonyként körül ölelik a lelkemet.
<br>
<br>Madárdal kórus biz' hívja, mielőbb a napot,
<br>Hajnali szellő sodor, finom virágillatot.
<br>Napfény, akkor elhozod ide a jó meleget?
<br>Ez már bizony tavasz! Fáztunk mi már épp eleget…
<br>
<br>Minden oly' szép, minden jó és lám, öregszem, de még élek!
<br>Akkor nem én vagyok a testem börtönében a lélek?
<br>*
<br>Hajjaj,
<br>Motoszkál a hajnal…
<br>Ébredezik a fagyal…
<br>Kenyerem kenem vajjal…
<br>*
<br>Madarak csicseregve keltenek,
<br>Ennyi volt a hajnali, vak csendnek…
<br>Levelek sustorogva felelnek.
<br>*
<br>Te reggel is csak várj rám, óh, HAZÁM!
<br>Reggel is csak Te vagy az én HAZÁM!
<br>Én, reggel is itt leszek… új nappal, tovább megyek,
<br>Nap hajnali fényén lovagolva útra kelek…
<br>
<br>Annyit látok, hogy egy kis bokor ágán,
<br>Gyenge szélben hintázik egy kis madár,
<br>Nézek és látom, végtelen a határ…
<br>*
<br>Holdsugár adhat
<br>Életnek reménységet?
<br>Napkelte jöhet...
<br>
<br>Vecsés, 2015. április 10. – Kustra Ferenc József – versben, senrjúban, 10 szavasban.
<br>
Mondja a nóta: pálinka légy az enyém…
<br>Helyes, igyunk. Egy kupicával az enyém!
<br>
<br>Jó ez, ha nehéz az a gyomor, vagy mulatsz,
<br>De hálás dolog, ha józanságot mutatsz.
<br>
<br>Éhomra nem igyál többet, mint kupicát,
<br>Így még éld egy kicsit, józanok fázisát.
<br>
<br>Zsírosat ettél? Nyomjál le féldecit,
<br>Ez még nem sok, véredben még nem telít.
<br>
<br>Ha a társaságban nyakló nélkül iszod,
<br>Rád irányuló szitokcsapot kinyitod.
<br>
<br>Minek annyit inni, hogy berúgjál?
<br>Ne hagyd, ha valaki még rátukmál…
<br>
<br>Mulatni kell, de szépen, emberhez méltón,
<br>Ettől még ihatsz pálinkát, azt imádón.
<br>
<br>Gyógyszernek is jó, idd a felest, mint gyógyírt,
<br>De tartsd magad, ne legyen éjszakád átsírt…
<br>
<br>Vecsés, 2012. június 2. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
<br>
Mindenki „egyedül” van a Földön,
<br>De mindenki kap a Nap sugarából.
<br>Szónak ne legyen sírkertje az örömön,
<br>De mindenki kapjon hóra vert napsugárból.
<br>*
<br>Föld, mindenkié!
<br>Napsugár vetüljön szét.
<br>Óvás, közösen.
<br>
<br>Vecsés, 2014. április 9. – Kustra Ferenc József
<br>
