Az öregség kerítése… <br> <br>Mindig is a saját várfalam-voltam és nem… szabad! <br>Kellemetlen volt ez nekem, mind egy gyalulatlan pad. <br> <br>Várfalamat egyben tartotta a gravitáció! <br>De, én azt nem tudom, hogy ez annyira tömegvonzó? <br>Én is ellipszis pályámon csak megyek körbe-körbe? <br>Jó öreg Hold meg megtart és vissza is húz a körbe? <br> <br>Tudom, hogy a búzamezők is kisebb tagokból állnak, <br>Lehet, hogy falamon csukott szemmel megyek egy téglának? <br> <br>Honnan kéne tudnom, hogy ki voltam, főleg, hogy öreg… talán leszek? <br>Bizony ezek a nagy kérdések, meditálok, mert nem hagynak… ezek. <br>Aktív szonárom sincsen, nem vagyok mélységjáró… így most elveszek? <br> <br>Sorsom, tőlem függetlenül, miért tette életem kilátástalanná? <br>Mivel érdemeltem, hogy sors könyvébe legyek megírva bizonytalanná? <br>Öregen a rossz sorsom addig tapos, amíg nem válok teljesen porrá? <br> <br>Látom, vannak szomszédban újabb várfalak, mi frissen vakolt, <br>Az udvaron meg a személyzet, a tulajdonossal táncolt. <br> <br>Falaim közben már csak romok, így tengek benn, egyedül, <br>Csak egy luknyi a szobám, az ablaka is, kitört belül… <br>Sötét és áporodott levegőjű szobámban pipafüst nem vegyül, <br>Fázok, aludni is alig tudok, álmom sikolt, &bdquo;áporban” elvegyül… <br> <br>Száz szónak is csak egy a vége, <br>Életemnek ideér... vége. <br>Ki tudhatná, milyen lesz az utolsó nap, <br>Fényem sincs már… szerencsétlen, még árnyat kap? <br> <br>Minden hibám, ezzel minden vád, csak összetákolt barikád… <br>Szerpentinemen még gátat tákolnak, utolsó barikád? <br>Minden hibám, ezzel minden vád, csak összetákolt barikád. <br> <br>Vecsés, 2018. január 28. –Kustra Ferenc József– íródott: önéletrajzi írásként, versben és 3 soros-zárttükrös versszakokban, amit úgy kell olvasni, hogy az első két sor egyben, majd a 2. és 3. sort egyben. <br>

Az öregség kerítése… <br> <br>Mindig is a saját várfalam-voltam és nem… szabad! <br>Kellemetlen volt ez nekem, mind egy gyalulatlan pad. <br> <br>Várfalamat egyben tartotta a gravitáció! <br>De, én azt nem tudom, hogy ez annyira tömegvonzó? <br>Én is ellipszis pályámon csak megyek körbe-körbe? <br>Jó öreg Hold meg megtart és vissza is húz a körbe? <br> <br>Tudom, hogy a búzamezők is kisebb tagokból állnak, <br>Lehet, hogy falamon csukott szemmel megyek egy téglának? <br> <br>Honnan kéne tudnom, hogy ki voltam, főleg, hogy öreg… talán leszek? <br>Bizony ezek a nagy kérdések, meditálok, mert nem hagynak… ezek. <br>Aktív szonárom sincsen, nem vagyok mélységjáró… így most elveszek? <br> <br>Sorsom, tőlem függetlenül, miért tette életem kilátástalanná? <br>Mivel érdemeltem, hogy sors könyvébe legyek megírva bizonytalanná? <br>Öregen a rossz sorsom addig tapos, amíg nem válok teljesen porrá? <br> <br>Látom, vannak szomszédban újabb várfalak, mi frissen vakolt, <br>Az udvaron meg a személyzet, a tulajdonossal táncolt. <br> <br>Falaim közben már csak romok, így tengek benn, egyedül, <br>Csak egy luknyi a szobám, az ablaka is, kitört belül… <br>Sötét és áporodott levegőjű szobámban pipafüst nem vegyül, <br>Fázok, aludni is alig tudok, álmom sikolt, &bdquo;áporban” elvegyül… <br> <br>Száz szónak is csak egy a vége, <br>Életemnek ideér... vége. <br>Ki tudhatná, milyen lesz az utolsó nap, <br>Fényem sincs már… szerencsétlen, még árnyat kap? <br> <br>Minden hibám, ezzel minden vád, csak összetákolt barikád… <br>Szerpentinemen még gátat tákolnak, utolsó barikád? <br>Minden hibám, ezzel minden vád, csak összetákolt barikád. <br> <br>Vecsés, 2018. január 28. –Kustra Ferenc József– íródott: önéletrajzi írásként, versben és 3 soros-zárttükrös versszakokban, amit úgy kell olvasni, hogy az első két sor egyben, majd a 2. és 3. sort egyben. <br>

Ki akart itt öregedni, megöregedni? <br>Jó lenne csak, vidám napokra emlékezni. <br>Kérdem én, a rosszakat muszáj őrizgetni? <br> <br>A tengerben is csak, addig lehetünk, míg megérkezik a cunami, <br>Az élet teraszán ki kéne sétálni, de, akadályoz valami… <br>Vannak még emlékeim, de, más, már nem tudja, úgy tűnik, mind ókori. <br> <br>Végre-valahára, némi jólétem van még hátra? <br>Vagy lecsúszok, és majd végig égek az örök lángba? <br>Jól gondolom, majd szembe jön és rúg ördög patája? <br> <br>Vecsés, 2017. február 1. – Kustra Ferenc József – íródott bokorrímesben és önéletrajzi írásként. <br>

(3 soros-zárttükrös duó) <br>Az én időm csak halad, soha nem áll meg, hátizsákjában a végletem, <br>Az időm csak halad, de lehet, rosszul fogalmazok, inkább a végzetem… <br>Az én időm csak halad, soha nem áll meg, hátizsákjában a végletem. <br>* <br> <br>[leoninusban] <br>Tudom, hogy konkrét tervek kellenének, de idő-hátizsákba biztos nem férnek, <br>Nem kéne baktatnom, ha volna szamaram segédnek, az jól lehetne elégnek… <br>Tudom, hogy konkrét tervek kellenének, de idő-hátizsákba biztos nem férnek. <br>* <br> <br>(leoninus duó) <br>A hátizsák tartalmával beszélgetek, az idő velem van, ahogy lépegetek… <br>Vanna persze ballépések és bukdácsolás, meg az egyik házban kukorékolás… <br>Igyekszem én, hogy jó gondolatomból sok legyen fejemben, persze csak úgy elegemben… <br>Ha rosszak gondolatok, lábam megbicsaklik, de megjön a jó gondolat, játszadozik… <br> <br>Ha nagyon magam alatt vagyok, akkor lehorgad’ a fejem, nagy az elegem… <br>Igyekszek ’átmenni’, pozitív lenni, újabb és jó gondolatot keresni… <br>Hát ebben bizony nem sokszor van sikerem, de az idő-hátizsákot nem én cipelem… <br>Vár engemet is a hátralevő élet, halálom elött kérdezik: ember, mivé lett? <br>* <br> <br>(Senrjon) <br>Jó gondolatom földob! <br>Rossz gondolat, csak ne dobáljon. <br>Életterv segít! <br> <br>Vecsés, 2023. szeptember 3. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Istenem, mond mit tettem?! <br>Bocsáss meg, hogy vétkeztem! <br>Vétkem, hogy megszülettem? <br> <br>Mi ez a patazaj, lihegve fújtató ördög? <br>Avagy kovácsfújtatóba régen szorult hörcsög? <br>Én így akkor hogyan élvezzem a szférák égi zenéjét? <br>A sors rám küldte a lihegve fújtató, patás segédjét? <br> <br>(leoninus) <br>Az ember azt várná, hogy a szférák zenéje tán' lenyugosztalná, <br>De a fehér hollónak sem kedvelt a fekete had, ott nem marad. <br> <br>(anaforás, 3 soros-zárttükrös) <br>A szépen világító szférák zenéjét, csak várom, csak várom, <br>Az ördög meg rúgott egy gödröt és ez lett mára az nagy árkom... <br>A szépen világító szférák zenéjét, csak várom, csak várom, <br> <br>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös, kétszeres belső rímes) <br>Jól látom, az én lelkem nem nyerhet kielégülést az égiek által? <br>Jól látom, hogy hiába erőlködők én, nagyobb sas csapattal, ég által... <br>Jól látom, az én lelkem nem nyerhet kielégülést az égiek által? <br> <br>Nézem az eget és az alkonyat pirosítja az arcomat, <br>Gondoltam, hogy jó ez hátha fokozni tudom égi harcomat! <br>Előttem nagyon bíboros színben lángol a kacsaúsztatónk, <br>Mi tükörsima és leülepedett, ez esti búcsúztatónk? <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Majd, ha a nagy kaszás belép az intimszférámba, <br>Akkor már nem vágyok: el nem ért, égi szférákba… <br>Majd, ha a nagy kaszás belép az intimszférámba. <br> <br>Vecsés, 2016. május 21. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>