Nyáridőben… <br> <br>A nap az alkony bíborvörös sortűzét bocsátja a földre, <br>Én nem ugrok el, de élvezettel vetem magamat e fűbe… <br>A nap az alkony bíborvörös sortűzét bocsátja a földre. <br> <br>Ott is ér a nap éltető sugára, <br>Arcomon mit rop… a bíborfény tánca. <br>Tenni eme szépség ellen nem tudok, nem akarok, rabul ejtett, <br>Most már a nap-közbeni napsütéses nyugalmamnak befellegzett. <br> <br>Később a homályban elveszek, mint néha olyan sokszor, <br>Sőt, minden alkalommal kicsi tán' meghalok ilyenkor… <br>Később a homályban elveszek, mint néha olyan sokszor. <br> <br>Még ne gyere fekete homály, félem, hogy korán elragadsz, <br>De ha túlélem, akkor majd látom, mikor reggel elhaladsz! <br> <br>Vecsés, 2017. július 1. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és 3 soros-zárttükrösben. <br>

Az átok tán’ semmi, de nagyon ’sötét’… <br> <br>(Páros rímesek) <br>Engem nem zavart, ha sötét a csendem, <br>Így nem látok semmit, de még leledzem. <br>Lehet, hogy az egész életet, élet-léti földem, <br>Úgy tudom, itt már hatan biztosan laktak előttem. <br>Nem nehéz nekem kiszámolni, hogy akkor én vagyok a hetedik, <br>Hetedíziglen elátkozott vagyok, így én vagyok a hetedik! <br> <br>(3 soros-zártükrös) <br>A szobámban a vaksötét csendem, helyben szteppelve, csöndesen mereng, <br>Én meg csak figyelem és észlelem, egy már leírt vágyam nagyon kereng. <br>A szobámban a vaksötét csendem, helyben szteppelve, csöndesen mereng. <br> <br>(leoninus) <br>Az éji égbolt micsoda fényes lehetne, ha a rettenete vaksötét nem lenne. <br>A nappali árnyékok, már eltapostattak, gondolom, reggelig jól elurasodnak. <br>Az égi szféra zenéje bizony csak éjjeli manók meséje. <br> <br>(senrjú trió) <br>Mereng a sötét <br>Fénye, de nem is látom… <br>Semmi is sötét… <br> <br>Átokból nincsen <br>Kiút… van rettenete! <br>Égi a szféra? <br> <br>Csend… élet sötét, <br>Átkom meg helyben szteppel… <br>Manók meséje… <br> <br>Vecsés, 2021. augusztus 7. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában. <br>

Életlen pengék vagdosnak a földről a pokolba, <br>Életünket szabályozza sok tarthatatlan norma! <br>Én biztos megettem kenyerem javát, sőt legjavát <br>És talán lehet, hogy mégsem értem lét lélektanát? <br>Élet talán nem is lélektanból áll, <br>Sokakon látszik, mi rajta állszakáll... <br>Csak karcolnak az életlen pengékkel, <br>Úgy bánnak velem, mint az ellenséggel! <br> <br>Vecsés, 2013. június 28. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként! <br>

(3 soros-zárttükrös) <br>Azt, hogy én is meghalok -nem érdekel-, föl sem veszem, <br>Öregségem végén, nekem is sorsom, hogy el kell mennem… <br>Azt, hogy én is meghalok -nem érdekel-, föl sem veszem. <br> <br>(Leoninus) <br>Isten látja a lelkemet, rossz néven nem veszem, és tartom ehhez elvemet. <br> <br>Az, hogy sok gazdag asztalnál ül, ott eszik, állán szaft folyik, <br>Én meg üresen eszem a szárazkenyeret, mi biz’ le nem folyik. <br>Az, hogy sok gazdag asztalnál ül, ott eszik, állán szaft folyik. <br> <br>Isten látja a lelkemet, rossz néven nem veszem, és tartom ehhez elvemet. <br> <br>Ha más, a rabolta kincseken rengeteg élvet teremt, <br>Nem bánom, én élvek nélkül élem múltat és a jelent… <br>Ha más, a rabolta kincseken rengeteg élvet teremt. <br> <br>Isten látja a lelkemet, rossz néven nem veszem, és tartom ehhez elvemet. <br> <br>Sors edzette kedélyemen, a legnagyobb búm sem változtat, <br>Vajh’ ennél nem volt volna, nagyobb terhem, győz akarat. <br>Sors edzette kedélyemen, a legnagyobb búm sem változtat. <br> <br>Isten látja a lelkemet, rossz néven nem veszem, és tartom ehhez elvemet. <br> <br>Ha más, bíborban jár és magas hegytetőre épített egy lakot, <br>Nem érdekel, bár csaknem rongyos vagyok, kunyhómban elvagyok… <br>Ha más, bíborban jár és magas hegytetőre épített egy lakot. <br> <br>Isten látja a lelkemet, rossz néven nem veszem, és tartom ehhez elvemet. <br> <br>Kunyhóm jó meleg, mert a jó napsugár abban is visz meleg, <br>Hidegtől testemet, eddig is mindig, régi ruhám védte meg… <br>Kunyhóm jó meleg, mert a jó napsugár abban is visz meleg. <br> <br>Isten látja a lelkemet, rossz néven nem veszem, és tartom ehhez elvemet. <br> <br>De, hogy szeginy s gazdag felett más-más törvény virraszt, <br>Ez nagyon fáj, gyötri lelkemet, és méregként emészti el aszt… <br>De, hogy szeginy s gazdag felett más-más törvény virraszt. <br> Vecsés, 2023. május 3. -Kustra Ferenc József- íródott; Lauka Gusztáv (1818 – 1902) azonos c. verse átirataként. [Közzétette: Mucsi Antal Toni műfordító] <br>

Cinkék éneke<br>Túrára hívogató.<br>Kedv teremtő dal.<br>Nem költözik...jó neki,<br>Van ki télen eteti.<br><br>Kis rozsdafarkú, <br>Bozótban mint víg gyümölcs.<br>Daloló bokor.<br>Kedves hanggal énekel,<br>Kitüntetést érdemel.<br><br>Csuszka, és harkály<br>Fáknak törzsén kutatók.<br>Nagy rovarírtók.<br>Vérükben a gyógyítás,<br>Egyik sem volt iskolás.<br><br>Alj-bozót ága <br>Lombok alatt megnyúló.<br>Árnyék szabály! <br>Alant rigó kapirgál,<br>Kukacokat huzigál.<br><br>Veréb sokaság,<br>Mindenütt élelmesek.<br>Csipogó banda.<br>Városban vagy erdőben,<br>Otthonra lel ügyesen.<br><br>Szelíd gerle pár,<br>Fészke ügyetlen kosár.<br>Fióka félhet.<br>Szeretetnek jelképe,<br>Turbékol a szívekbe.<br><br>Kis-Duna mentén<br>Madaraknak édene-<br>Érint a béke.<br>Akad itt bőven termés,<br>Bús léleknek menekvés.<br><br>Dunatőkés, 2024. június 11.