Szép az idő, harsoghatna a trombitám… ha volna. <br>Nagyon messzire láthatnék… ha még szemem oly’ jó volna. <br>De, ember-fia, ha megöregedett… már csak minden ’csak volna’. <br> <br>Vecsés, 2014. szeptember 28. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás. <br>

Minő dőre dolog, derűre jön ború, <br>Végleg megy el a kedvünk és jön reá bú. <br>Tizenhat huszonöt, mindjárt üt az óra, <br>Már biz' nem lesz Calypso, holnap virradóra. <br> <br>Most beszélget B.Tóth még egyszer Jakubcsekkel <br>És együtt sztoriznak, a szép emlékekkel. <br>A Laci előkotort mindenkit, régit, <br>Hogy mondja el utólag, ha van sérelmit. <br> <br>Nem talált olyan kollégát, ki szólt volna, <br>Rosszat, kellemetlent, és most utószóra. <br>Hallgatók is csak révednek vakvilágba, <br>Nem értik, ki lökte Calypsot, a poklába. <br> <br>Két hete írta újság, megszűnik adónk, <br>Pedig ez egy nagycsalád, az összetartónk. <br>Sok betelefonáló hangja elcsuklott, <br>Hallottam, szpíker meg, hang nélkül zokogott. <br> <br>Fantasztikus volt, nagycsaládi, emberi, <br>Ez már hit volt, modern vallás és világi. <br>A Calypso hajó, ma, tizennyolc harminckor <br>Végleg kiköt, többé nem fut ki… semmikor. <br> <br>Meleg volt, emberi, családias… tényleg! <br>Tizenkét és fél év után ennyi… végleg? <br>Kinek állt érdekében ezt megszüntetni? <br>Nem tudom, de tudat, nem hagy már nyugodni. <br> <br>Nap közben ez volt a totál élvezetem, <br>Ha bajom volt vagy baj ért, a pihenésem. <br>Nem lesz több játék vagy érdekes interjú, <br>Majd egyedül leszek, mint karón a varjú. <br> <br>Hat éve egyszer beszéltem a Dombival, <br>Meséltem, hogy jártam az újfunlandival. <br>Utána meg beszéltem a testbeszédről, <br>Mint kommunikációs lehetőségről. <br> <br>B.Tóth most is jó-pofizik, talán helyesen, <br>De hallom hangján, búcsúzik, véglegesen. <br>Előjön, megelevenedik a régmúlt, <br>Ma este fél hétkor lesz... a Calypso régmúlt. <br> <br>Jók voltatok fiuk, lányok, és Calypsosok, <br>És Ti hallgatók, családom is voltatok. <br>Családom! Hátha jobbra fordul a sorsunk, <br>Hátha lesz egyszer új Calypso… bizakodjunk! <br> <br>Vecsés, 2001. november 30. - Kustra Ferenc József <br>

Suttognak az esti fények, <br>Elbujkálnak, mint a kémek. <br>Csodaszép a Balatonunk, <br>Családtag, ő a mi tavunk. <br> <br>Fény játékát hullám tőri, <br>Emlékét csak szemem őrzi. <br>Zöld szivárvány a víz színe, <br>Tőri; hal háta ezüstje. <br> <br>Nap sárga és szivárványos, <br>Sötétlő fénye talányos. <br>Vízfelület tükör sima, <br>Rossz idő biz'… nem lesz már ma. <br> <br>A fények csak sutyorognak, <br>Lassan-lassan elalszanak. <br>Tó és halak csendesednek, <br>Emberek is hazamennek. <br> <br>Ülők és nézem e szépet, <br>Közben meglelem békémet. <br>El is szunnyadok békében, <br>Igaz álom tengerében. <br> <br>Tengerünk e szép Balaton, <br>Szeretjük őt, nagyon-nagyon. <br>Ő hazánknak az ékköve, <br>Utódok… jövő őrzője. <br> <br>Természet kell jövőhöz <br>Szépséget őrizni maradón… <br>Társunk… természet! <br> <br>Majdnem csak <br>Rajtunk múlik lét… <br>Őrizzük! <br> <br>Vecsés, 1999. június 27. - íródott versben, senrjúban és HIQ -ban. <br>

Az ember csak nézi a fent egyenest feszülő kék eget <br>És szeme sarkából észreveszi, koszos előfelleget. <br>Ezekből fog esni talán a savas eső? <br>Ez sem a régi már, a vastag esőfelhő… <br> <br>Éppen úton vagyunk, kergetjük a munkanélküliséget, <br>Beszlopáltuk közben, a kis kulacsban maradt semmiséget. <br>Erdőben van a sok darabos nylon-sátor táborunk, <br>Odamegyünk, ez mindannyiunké, a mi háborúnk. <br> <br>Nincsen ott spájz, nincsen fürdőszoba, <br>Télen sem fagytunk meg, mi kész csoda. <br>* <br>(Senrjonix trió) <br>Bujdosó élet <br>Hiányzik a lételem… <br>Napi tengődés. <br>Hűtő, asszony, otthon, konyha nincs, <br>Nekünk itt, a szárazkifli kincs. <br> <br>Kilátástalan, <br>Oly’ bizonytalan jövő. <br>Szabadság álca. <br>Otthontalanok sorstársak, <br>Itt is felmennek az árak! <br> <br>Várunk van nylonból, <br>Nagy esőben beázik. <br>Gatya csavarás. <br>Lelni itt is jó és még rossz embereket, <br>Élet másként tréfálja az egyedeket. <br>* <br>Az ember figyeli a nagyon közeledő, koszos esőfelleget, <br>De, még lehet örülni, hogyha láthatja a fent feszülő kékséget. <br> <br>Vecsés, 2015. május 5. -Kustra Ferenc József- ismertségemből: tanulmány. <br>

Hétköznapi pszichológia… az atomháborúra készülődő légközben. (És igaz!) <br> <br>(leoninus duó) <br>Van, amikor csak száguld az óra… van meg, mikor a ketyegés, ember elringatója… <br>Toronyóra ütése messze hallatszik, otthon a gongórára, ember jól elalszik… <br>Hallgatnám elemes órám ketyegését, de csak süket csend hallatszik… a mindenségét. <br>Már tudom, vágy a ketyegés mondandója, s ha van szerelem, akkor annak ringatója. <br>A mutatókkal harcban állok, de azok csak haladnak és meg végül biztos elmállok. <br> <br>Van olyan, hogy életrosta, de az meg nem cselekszik mindent, mit megkíván a haza… <br>Ha temetőbe megyek, ketyegő órával, lidércek menekülnek tünés sorsával… <br>Manapság meg úgy néz ki a Föld lassan, de lesz egy földi emlék, mert múlás harsan. <br>Bolondos világ vágyak generálója, de szólhat az emberiség agressziója. <br>A szélvihar is elkopik, a sok levél lehullt, mi lesz, ha nem lesz ki elmondja… volt múlt. <br>* <br>((senrjú csokor félhaiku-lánc formátumban) <br>Érdek számító, <br>Nincsen már szerető tó… <br>Az óra ketyeg. <br> <br>Öncél… gondolat <br>Vezérli a múltat is. <br>Az óra ketyeg. <br> <br>Gondolat torzult! <br>Ezer év: vér, veríték. <br>Az óra ketyeg. <br> <br>Emberi szándék <br>Már nem jó, mert kiveszett! <br>Az óra ketyeg. <br> <br>Mutató körbe <br>Lohol, ész nincs is benne… <br>Az óra ketyeg. <br> <br>Idő, semmit nem <br>Intéz, perc nem érdekli! <br>Az óra ketyeg. <br>* <br>(tíz szavasok csokor) <br>Tárgyi tudástól nem zavart politikusok, <br>Hideg közönytől vezérelt könyörtelen politikusok. <br> <br>Büszkeség és szépség már kikopott, <br>Emberi lét ilyeneket csak lelohasztott. <br> <br>Ketyegve rohan az óra, idő az elmúlója, <br>Becsavarodok, múlás: oka! <br> <br>Az élet, csak egy sunnyogó alkalom? <br>Ez akadályozza, legyen hajnalom? <br> <br>Készüljek: óta ketyeg, Földön elmúlás lesz, <br>Idióta-körtánc már kimúlás lesz? <br> <br>Gyorsak a percek, a jövök ismeretlen, <br>Lélek érez? Reggel: kikeletlen? <br>* <br>(senrjon csokor félhaiku-lánc formátumban) <br>Az idő nem is érzi? <br>Atomrobbanás, mennyi idő? <br>A perc csak ketyeg? <br> <br>Itt már szerelmes szerep <br>Nincs, szemben feszül a bősz erő… <br>A perc csak ketyeg? <br> <br>A percet közöny hajtja? <br>Robbanáskor közöny hallatszik? <br>A perc csak ketyeg? <br> <br>Van még időnk jóleső? <br>Tudjuk majd hull mérgezett eső. <br>A perc csak ketyeg? <br> <br>Az élet, most csak kacag, <br>Szem még csodálkozik, még mit lát? <br>A perc csak ketyeg? <br> <br>Teremtő kódok ura! <br>Hibás kódok… büszkeség, majd fáj! <br>A perc csak ketyeg? <br> <br>Gazdagság, majd veszendő… <br>Ember, tudat, élet veszendő! <br>A perc csak ketyeg? <br>* <br>(HIQ) <br>Pusztítás <br>Végtelen, csak jő! <br>Elveszés. <br> <br>Az atom <br>Tán, maga végzet? <br>Elveszés. <br> <br>Az idő <br>Bolond, röhögő… <br>Elveszés. <br> <br>A végzet <br>Majd tombol, dühöng <br>Elveszés. <br> <br>Óra még ketyeg, <br>Minket még mi vár? <br>Elveszés. <br> <br>Még jellem <br>Tiszta végharcban? <br>Elveszés. <br> <br>Végharcban még tán' föllelhető kis erény, <br>De a robbanásban nem erőt adja fény. <br>Óra marad-e míg méri ketyegve az időt, <br>Vagy csak idő, ami nézi a sok-sok elmenőt? <br>Lehet valaki erényes, az sem menekülhet... <br>Ha az óra is pusztult, azért idő ketyeghet? <br> <br>(Leoninus) <br>Ha az idők visszafelé is járnak, talán most nem mondanák... eszeveszetten várlak? <br> <br>Vecsés, 2024. június 1. -Kustra Ferenc József- íródott; alloiostrofikus versformában, a világ, az emberiség jelen -élő- atomháborús-történelmi helyzetéről. Végveszély van, mert egy őrült megnyomhatja a gombot… Ők meg vannak páran! <br>