Nyelvünk <br>Nyelvünk – ez ősnyelv! –<br>éltető reménység,<br>várfalunk, pajzsunk,<br>tápláló vérünk,<br>édes örökségünk,<br>megtartó gyökerünk…<br>Oly ősi az, hogy érte<br>vissza kell botorkálni<br>az örök Isten zsámolyáig!<br>Mert az ős-sziklák is <br>ezt visszhangozzák<br>a Kárpát-haza földjén<br>mindig, és mindenütt,<br>s szerte a félvilágban.<br>Apáink elporladt sírja fölött<br>e nyelven szállt magasba <br>a temetési zsoltár.<br>Anyáink imáját magyarul<br>hordja süvítve a fejfákba<br>kapaszkodó szél.<br>És Neked is lelkedbe van vésve<br>- ha magyar vagy! –<br>örök időkre, mint jelek a kőbe.<br>Mert nyelvünk a végtelen kozmikus ERŐ!<br>Szavaink elől még a Sátán is menekül!<br>Ha magyarul formálja ajkad <br>lelked őserejével<br>a drága szavakat,<br>s vésed utódaid szívébe,<br>nemzet-megtartó<br>Nyelvünk TE magad is vagy!

(3 soros-zárttükrös)<br>A múltam, maga az életem és folyton belemerülésre hívogat,<br>Én máris ugrok és megyek, közben előveszem az árny-emlék arcodat?<br>A múltam, maga az életem és folyton belemerülésre hívogat.<br><br>Voltál, mint boldog szellő az életrengető életviharom előtt,<br>Fényedben sütkéreztem és rád gondolva vágytalak mindenekelőtt?<br>Voltál, mint boldog szellő az életrengető életviharom előtt.<br><br>(Septolet csokor)<br>Arcoddal feküdtem,<br>Keltem,<br>Ettől ébredtem?<br><br>Az egyetlen ölelésünk<br>Akkor még békességünk?<br>Elromlott életünk,<br>Szerelmünk?<br><br>(anaforás, 10 szavas duó, mondat önrímes)<br>Látom, Te már nem kerülsz közelebb hozzám,<br>Elfelejtettél, Te hozzám?<br><br>Látom, Te már soha nem fogsz tartozni hozzám,<br>Elfelejtettél hozzám?<br><br>(Bokorrímes)<br>Sors ellen úgy sem lehet erőlködni?<br>Neked mondjam, hogy sors könyve csak közli?<br>Érzelem nem számít, mit lehet tenni?<br><br>(dupla anaforás Senrjon csokor)<br>Sorsban, egyéni érdek<br>Bizony, nem is befolyásoló!<br>Éli, mi rárótt!<br>*<br>Sorsban szerelem,<br>Írva, vagy íratlanul nincs is.<br>Éli, ha van ily'.<br>*<br>Sorsban kapcsolat<br>Nem játszik, sors vak-érdektelen.<br>Éli kiróttat.<br>*<br><br>(bokorrímes)<br>De tudd Babám, hogy én - hiányban - azért sem feledlek,<br>Még az emlékemben is szívvel-lélekkel szeretlek.<br>Hiányod folyvást fönnáll, így aztán el nem feledlek,<br>Hiányomban állandóan eszembe vagy, kereslek...<br><br>Vecsés, 2021. október 1. ? Kustra Ferenc József ? íródott: romantikus, alloiostrofikus versformában.<br>

Ki író-poéta, annak hő vágya, hogy a legszebbet megírja… <br> <br>Minden íróember szívében lobogva ég a vágy, <br>Ezt a heveny nyugtot apró percig ki, sohasem hágy! <br>A vágy igy véglegesen él benne, részként, mélyen a lelkében, <br>Sírba nem megy, míg művét 'legjobbra' meg nem írta egészében. <br>* <br>(HIQ trió) <br>A sírok <br>éje, leszállhat. <br>Írnom kell. <br> <br>De vers <br>A lelkembe írt. <br>Bányászni… <br> <br>Nem tudom <br>Megírni mélyben… <br>Tentát vár. <br>* <br>(Senrjon trió) <br>Feltöltöm tenta-tartót, <br>Tentával, nem a könnyeimmel. <br>Asztalon írok! <br> <br>Témát még csiszolgatom, <br>Igyekszem, hogy még szebbre írjam. <br>Asztalon írok! <br> <br>Eddig még nem olvasták, <br>De most bizony, meglesz alkalmuk. <br>Asztalon írok! <br>* <br>(Senrjú) <br>Azonnal írok <br>Mire várjak, idő megy. <br>Olvasóimnak! <br>* <br>(10 szavas) <br>Megyek és a verselést megkezdem, papír várja, <br>Tenta is várja… <br>* <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Megyek, legszebb versem írhatnám… <br>Aztán: sírok éje, akár leszállhat reám, <br>Megyek, legszebb versem írhatnám… <br>* <br> <br>Ha a legszebb versem megírtam olvashatja is mindenki… <br>És jelentem nem vagyok hibás, hogy eddig nem olvasta senki… <br>Ha a legszebb versem megírtam olvashatja is mindenki… <br> <br>Vecsés, 2024. május 6. -Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában: &bdquo;A legszebb vers” c. című 2023. december 9. már közzétett művem átirataként. <br>

Az ideért ősz, oly' ravaszul ködfátyolba burkolódzik, <br>Az ideért ősz, ravaszul e mögé jól el is bujdosik… <br>Az ideért ősz, oly' ravaszul ködfátyolba burkolódzik. <br> <br>Én szeretem az őszt, mer’ micsoda színei vannak, <br>Sokszor olyan, mint egy álomkép, ki érti, csak annak… <br>Én szeretem az őszt, mer’ micsoda színei vannak. <br> <br>Az erdőben, lombra hálókat sző az a pár, még maradt nyári napsugár, <br>És csak nézem, mire képesek, melegség is van bennük bár nyár elmúlt már… <br>Az erdőben, lombra hálókat sző az a pár még maradt nyári napsugár. <br> <br>Körbe nézek és látom, túlzón illatozó már az avar takaró, <br>Lassan kezdi is csavarni az orromat… ez időjárás kanyar, ó… <br>Körbe nézek és látom, túlzón illatozó már az avar takaró. <br> <br>Nocsak, az árokparton lelek egy szép, régi, félig leszakadt fapadot, <br>Őt is borítja az avar, le is ülök, másutt nem lelek ily’ fapadot… <br>Nocsak, az árokparton lelek egy szép, régi, félig leszakadt fapadot. <br> <br>Szemem csak csendben nézelődik, <br>Nadrágom csendben büdösödik… <br>Szemem csak csendben nézelődik. <br> <br>Szerintem otthon az asszony, megérzi, nem enged be a házba, <br>Már az udvaron, facsarodott orral belekezd… nagy dumába… <br>Nekem ezt hozta az ősz, most épp' szélmenetesen, szép látványba. <br> <br>Vecsés, 2021. szeptember 30. – Kustra Ferenc József – íródott; 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!) <br>

Közben a világhírek a kiterjesztett háborúkról értesítenek… <br> <br>Úgy kéne végre élnünk emberek… finom és rózsát markolók kezek... <br>És nem koszos, izzadó kezekkel, fegyvert markoló sérült kezekkel... <br>Nem kellenek kosok, mit kezdünk velük? Látva őket, kezet is mosok. <br> <br>Vecsés, 2024. október 24. -Kustra Ferenc József <br>