Esik az eső, de csöndesen, <br>Hallom, hogy kopog a flaszteren. <br>Időnként meg dézsából öntik, <br>Néha annyi van, hogy kiömlik. <br> <br>Budapest, 1998. április 19. – Kustra Ferenc József <br>

Esik a tavaszi eső, <br>Vizes az út. <br>Ettől szép erdő, mező, <br>Téli kiút. <br> <br>Zöldül erdő és árokpart, <br>Vizes a fű. <br>Időjárás hozza tavaszt, <br>Ez már nem mű. <br> <br>Budapest. 1998. április 18. – Kustra Ferenc József <br>

(leoninus) <br>A harcmezőn egyem utolsó kenyerem… de hazám ne legyen akkora, mint tenyerem! <br>Ha elbukok, volt értelme, védtem kócos szeretőt, fegyverrel állok majd Isten előtt… <br>Bizonytalanok mostanság az órák, meg még a (bár miért?) burkoltan titkos holnapok, <br>De nagyon gyűlölőm, hogy csak satnyulón várakozok, menni akár, inkább készen vagyok… <br>Puskacsövembe virágot tűz magyar leány, csillag alatt vágyik rám... őszi éjszakán! <br> <br>Vecsés, 2023 január 7. – Kustra Ferenc József – íródott: Sértő Kálmán (1910-1941) azonos c. verse átirataként. <br>

Rám esteledik, éjszaka jön, mint langyos végtelen <br>És majd a sötétben úgy érzem, lelkem tehetetlen. <br>Fölszívom magamat, belül érzek egy finom rezgést, <br>Reggel majd a felkelő naptól várom az ébresztést. <br> <br>De azt ki tudja megmondani, mit hozhat a holnap? <br>És ha nem lesz jó, akkor várjam, mi lesz majd hatodnap? <br> <br>Vecsés, 2014. április 8. -Kustra Ferenc József <br>

Életmúlás… <br> <br>Csodaszép, csendes tajtékszínű a nap, <br>Üstökét megragadjuk, mondá a pap. <br>Makacskodni, hőzöngeni nem szabad, <br>Mert az élet mellettünk csak elszalad. <br> <br>Nehogy hamis útra tévedj, menj tovább, <br>Látod, hogy erdő… kerülj kicsit odább. <br>Hínárba, ha belekeveredsz, jó kilábalni <br>Az életet így lehetőleg jónak átírni. <br> <br>Kontrolláld életed, s esztendő nem múlik hiába, <br>Légy te okos, önmagaddal ne keveredj vitába. <br>Ha bomba robban, vad és gyors szilánkok röpködnek, <br>Elrontott életűek, már hiába köpködnek… <br> <br>Budapest, 2013. szeptember 2. – Kustra Ferenc József <br>