A teremtés szentséges!<br>A mikéntje...embernek kétséges.<br><br>Meglehet, Éva az elsődleges, <br>S tán a biblia téves...<br>Ádám szerepköre csak kicsit ékes ,<br>A Nő mellett szinte mellékes...<br>És nem az alma a vétkes...<br>Isten szeretetteljes,<br>Bosszút nem áll...kegyelemteljes!<br><br>Földanya csodákra képes.<br>Édenfényességes<br>Az univerzum magzat-vizes<br>Kincse. Szerető, anya-méhes,<br>Egyetlen élet-teremtő kékes!<br>Itt az ember csak béres!<br>Tetteivel kártékony- részes,<br>Természetnek rémes!

Színezett forma,<br>Festmény születik éppen...<br>Talán művészi.<br><br>Vászonra kenve,<br>Felszínre lélekből tör.<br>Biztos kéz vezet.<br><br>Paletta tarka,<br>Finomra keverés szép...<br>Kép harmonikus.<br><br>Jó meglátás kell,<br>Részlet fontos tényező.<br>Sokaknak élmény.<br><br>Forma a színben,<br>Finom részlet metszésbe.<br>aranyat érő!<br><br>Vásznon él a kép,<br>Színekben. Ha sikerült...<br>Egy kis öröklét.<br><br>Dunatőkés, 2024. június 22. - íródott: senrjú csokorban.

Hőáradat leng,<br>Ring a dús búzamező,<br>Kenyérérlelő!<br>Magból áradt szeretet,<br>Arany kincs mi megetet!<br><br>Kalász beérett,<br>Indul a dicső menet.<br>Áldott aratás!<br>Magtár telik étellel,<br>Hálás ember ünnepel!<br><br>Finom kenyérnél<br>Nincs jobb. Égi táplálék.<br>Méltatlan-becsült!<br>Jézus kenyeret osztott,<br>Új Hit-életet adott.

Ömlik a folyó,<br>Parton túl nyaldos vize.<br>Árvízveszély van.<br>Áradat sodor szennyet,<br>Mit kultúra teremtett!

Esti számadás… <br> <br>A lélekben is vannak csiszolatlan, jaj, zordon gránitkövek, <br>Én, mint a rabszolgám, ennek csak hátsó lépcsőjére léphetek. <br> <br>Mérleg nyelve billeg, hol erre, hol arra, <br>Részben, rajtad múlik, milyen a tartalma. <br>Hogy miként látod visszanézve, magadba. <br> <br>Ami elmúlt, az már elmúlt, az maga a történelem, <br>Hogy most mit gondolsz a voltodról, csak maga a vélelem. <br>Az esti lámpafénynél, az értékelő feladat adott, <br>Számítgassál, emlékekkel, hogy élet milyen volt, mit adott. <br> <br>A lemenő Nap, bíboros szép fényében. <br>A vöröslő és alaktalan felhőben <br>Csodálkozva, mit írsz a számvetésedben? <br> <br>Este valahogy tán' könnyebb visszaemlékezni, <br>Nem látsz mindent, ezért, így a múltba elmerülni. <br>Sikerült-e mérleg nyelvét egyensúlyba hozni? <br> <br>Tudjad, hogy a saját főkönyvi összeged, neked már megmarad, <br>Bár még kutya is ugat, a tevekaraván… már, lassan halad. <br> <br>Vecsés, 2015. július 27. – Kustra Ferenc József <br>