Fagyos felhők gyülekeznek<br>Odafenn az égen;<br>Libben, táncol sok hópehely<br>Ezüstös fehérben.<br><br>Varázs idő esőcseppnek...<br>Tündérekké cseperedtek.<br>Fel és alá kavarognak,<br>Szél szárnyába kapaszkodnak.<br><br>Hópehelytánc bűvöl bájjal,<br>Szállingózik télben;<br>Égi-puha hűvös mázzal.<br>Mindent befed szépen.<br><br>Fényben ragyog kristálytisztán <br>Cseppnyi csodás tündér csillám,<br>S mint a császár új ruhája<br>Eltűnik ha nap süt rája.

(3 soros-zárttükrös duó) <br>Ennél üresebb már nem is lehetne születéskor elkelt létem, <br>Úgy is érzem magamat, mint egy kis ázó papírcsólnakban… félem. <br>Ennél üresebb már nem is lehetne születéskor elkelt létem. <br> <br>Már ott tartok, hogy várom, csolnakom, már mikor süllyed, <br>Hmm… még úgy tűnik nem ázott át, ó jaj uram, te tetted? <br>Már ott tartok, hogy várom, csolnakom, már mikor süllyed. <br>* <br>(3 soros-zárttükrös, leoninusban) <br>Néha azért bizony meg is ijedek, sőt csak úgy fázni kezdek. <br>Ebből aztán már tudom, majd itt a süllyedés. Hát, ez sem kevés… <br>Néha azért bizony meg is ijedek, sőt csak úgy fázni kezdek. <br>* <br>(senrjon) <br>Ürességem valami <br>Rágja… Lelkem készül süllyedni… <br>Meddig tart a lét? <br>* <br>(Kérdés leoninusban) <br>A szomorúságom a magányom, vagy a magányom a szomorúságom… <br> <br>Vecsés, 2024. október 27. -Kustra Ferenc József- Írtam: Kalina Hella &bdquo;hervadt csónak” c. verse -mint ötleadó- nyomán, önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában. <br>

(Bokorrímes) <br>Ígérd meg nekem, majd akkor, ha már neked nem leszek, <br>Időben figyelsz, mert közeledik a Mindenszentek, <br>Síromra nem vásárolsz-emelsz jó nagy virághegyet. <br>Kérlek, gyertya sem kell sokkal több csak egy… ez eleget. <br> <br>Kérlek, hogy elegánsan szolid legyen az emlékezés, <br>Az igy méltó lesz hozzám… ez legyen neked írott végzés. <br>Aztán meg elég, ha színes vadvirág nyílik síromon, <br>Majd takarja be hó, az legyen szűzi fehér, síromon. <br> <br>Kérlek, könnyeket se ejts értem, mi lenne az értelme, <br>Ha meg haragszol a megbocsátásodnak sincs lényege... <br>Kérlek, addig mond el a szíved búját… ami őt bántja, <br>Még azelőtt, mielőtt síromon lobban gyertya lángja. <br> <br>Ha van szerinted is ragyogásom, azt ne homályosíts el, <br>Dehogy is kell versenyezned a sokféle sír díszítőkkel. <br>Ezektől biz’ nekem nem lesz könnyebb… rajtam levő föld, <br>A sok virág csak elhervad… sorsa, legyen bár fű-zöld. <br>* <br>(HIQ) <br>Emlékezz <br>Örökre inkább… <br>Szíved győz! <br> <br>Vecsés, 2024. szeptember 29. – Kustra Ferenc József- íródott: Tóth Enikő (Teni) poétatársam &bdquo;Ígérd meg” c. verse átirataként, a szerző engedélyével. <br>

(Bokorrímes) <br>A fránya őszi szél be akarja rúgni az ajtómat, <br>Nyitott ablakomban meg a függönyt letépné a huzat! <br>Ablakom be is kell csukom, mert a függöny drága, <br>Gyertyám meg ábrákat festeget a meszelt falra. <br> <br>(HIQ) <br>Írok a <br>Papirra verset. <br>Őszi táj… <br> <br>Zörgő szél <br>Bántja ajtómat! <br>Őszi táj… <br> <br>Sötétül <br>Az este… ábrák. <br>Őszi táj… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Az ősz erősen aktiválja magát. <br>Magányosan vívja heves-vad harcát… <br>Az ősz erősen aktiválja magát. <br> <br>Már nem is álmosszemű, oly’ igen heves, <br>Látszik az ajtómhoz egy kicsit sem kedves… <br>Már nem is álmosszemű, oly’ igen heves. <br> <br>(senrjon) <br>Az előbb, ablakomon <br>Már hűvöske jött be. Jézusom! <br>Őszi már a táj… <br> <br>Szálkásak már a padok <br>Homok repül, homokozóból. <br>Őszi már a táj… <br> <br>(tíz szavasok) <br>Úgy tűnik nem ismeretlenbe vágyik! <br>Marad itt bőszen, gyönyörű változásig. <br> <br>Mindenre ráteríti az új szín világot, <br>Elhozza a színes másságot! <br> <br>(leoninus) <br>Halottak napjára már avar is kialakul, őseinkhez fájdalmunk ezen gurul… <br>Aztán később az ideért fagy a nedves szőnyeget keményíti, jó, hogy nem fáj neki… <br> <br>Vecsés, 2024. augusztus 7. -Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában. <br>

Kutató-meditáció filozófiai távlatokban… <br> <br>(10 szavas trió) <br>Nem várt esemény, csak megjelenik, <br>Körülmények, a gyors megoldást követelik. <br> <br>Ha nyomás alá kerültem, <br>Akkor baj, ha megoldást nem lelem. <br> <br>Elmém sokszor fényben barangol, <br>Mire észreveszem, a vaksötétben egyedül csatangol. <br>* <br> <br>(HIAQ duó) <br>A gondolataim <br>Sokszor kuszák, ez művészet? <br>Nem, ez pokol-hatás. <br> <br>Túlvilágon minek <br>Bármilyen okos gondolat! <br>Ez, biztos művészet! <br>* <br> <br>(bokorrímes) <br>Engemet a mennyországban nem is tartanak nyilván! <br>Lent… ilyenekre, rám lent sincs szükség, fölöttébb nyilván... <br>Énem mondja, ott majd jó lesz, főnökök leszünk <br>Aztán ha majd éhezünk, csillagnál melegszünk. <br>* <br> <br>(HIAQ) <br>Új amnéziám van. <br>Mindennap erősíti ént! <br>Mindennap ad újat… <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Úgy tűnik, hiába, hogy bennem lüktet a vad őserő! <br>Az énem, bent lakik a lelkemben, nem igen jő elő… <br>Úgy tűnik, hiába, hogy bennem lüktet a vad őserő! <br>* <br> <br>(Kínai: csi-csüe- 7.-7.-7.-7. Rímképlet: aaxa) <br>Mért oly’ furcsák az álmok? <br>Ketten, énemmel járok. <br>Mindenfelé csavargunk… <br>Énemmel humni vágyok. <br>* <br> <br>(bokorrímes) <br>Magamat keresem, de valószínűleg nem valószínű, <br>Hogy az én énem nem én vagyok, ő meg bizony nagy kétszínű. <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Az én énem, érzem, hogy a rám terített végtelen, <br>Lehet, hogy azért dolgozik az örökké küzdelem… <br>Az én énem, érzem, hogy a rám terített végtelen. <br> <br>Vecsés, 2015. december 4. - Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írtásként. <br>