Fiúk örömbe töltsük <br>Szűkön szabott időnket. <br>Szeressük, ami furcsa. <br>Nevessük, ami bangó. <br>Hát a töméntelen bajt <br>Hová tegyük nyakunkról? <br>Biz azt, fiúk, borozva <br>Fecseljük el naponként.<br>

Majd elmulnak ezek a remegések, <br>Lesz az Életnek cukros bora, <br>Majd zúgni fog kis templomban az ének, <br>Havas karácsony s Úr-vacsora <br>És rigmusos gyermekek jönnek. <br><br>S tán árka lesz ennek a vád-özönnek, <br>Győztesre szárad ázott szárnyam <br>S eljön, hogy majd csak azt kivánjam, <br>Ami beteljesedhetik <br>S hogy újból és fentujjongva akarjak. <br><br>Majd galambok lesznek a lomha varjak, <br>Finom nő-testek, remegősek <br>Várják vágyón, hogy lepleiktől <br>Szabadítsam meg őket <br>És nagyon sokan szeretnek ismét <br>S én sokakat fogok nagyon szeretni. <br><br>Szent szántásba akkor fogom majd vetni <br>Lelkem Kánaán-magvait, <br>Melyek ma még, jaj jaj, rohadnak. <br>Dicső leszek s örülni fogok <br>Mindennek és magamnak <br>S a földnek, melybe áldott, bő markom <br>Hitet, jövendőt, örömet hintett: <br><br>De ha nem igy lesz, az is mindegy.<br>

Drága, halott nézések a szememben, <br>Meleg simogatások a hajamon, <br>Amiktől, hajh, nem kell már megremegnem, <br>Karomban odaszikkadt ölelések <br>S vén lábomban el nem szaladt nagy útak <br>Lyányok után, kik régen elszaladtak, <br>Ajkamon száraz és gazdátlan csókok <br>S fülemben a várt s be nem sugott igék <br>S orromban sok-sok virágos tavasznak <br>Parfümje, mely már semmire se kábít. <br><br>Én istenem, élhet-e még sokáig, <br>Aki nem nyúl már a friss élet után <br>S bús vízióknak burjánjában gázol <br>S fél az igazi harmatos, nagy réttől <br>S retteg a való, nyers, leves virágtól <br>S ajkán már nem tűr csókot, csak gúnymosolyt, <br>Halott életnek ezt a sírvirágját, <br>Aki befogja szemét, hogy ne nézzen <br>S százféle csuklyát ölt, hogy meg ne lássák <br>S kinek a szive néha szörnyűt rebben?<br>

Ez a pompázás (Tél se fagyasztja) <br>Nem rövid Nyárnak hirtelen fattya, <br>Nem belehalás sáros Őszbe: <br>Halálig csak az tud pompázni <br>S virít, virít, <br>Ki az Istennek viselőse. <br><br>Ez a kongatás (még nincsen vége) <br>Véres és üszkös gyönyörüsége <br>Dacomnak, mely még néha lobban <br>S fülemnek, mely tűzharangot hall: <br>Bim-bum, bim-bum, <br>Rángassuk hát: ki tudja jobban? <br><br>S e harsány élet (nagy volt az ára) <br>Nem juthat pulyák híg kacajára, <br>Ha tán hajrája nem is érdem, <br>Ha tán csak örömtelen gleccser, <br>Hajrá, hajrá, <br>Díszben, zajban, üszökben, vérben.<br>

Eső után a buja gombák <br>S mint Florencban a májusi virágok, <br>Úgy születnek szent garmadával <br>Mostanában az új és új világok. <br><br>A Bibliának egy világa <br>Milyen lassu, tétova kézzel készült <br>S ma egy-egy új világ mily készen <br>Ugrik ki terhes, tüzes emberészbül. <br><br>Bethlehem híres csillagának <br>Híre maradt csak, se hamva, sem üszke, <br>De ezernyi fényes csillagra <br>Az ember-agy lobogóját kitűzte. <br><br>Az Élet egy elgondolása, <br>Egy dal, melytől egy csúf óránk megszépült, <br>Teremtés volt a lelkeinkben, <br>Újra-újra egy-egy új világ épült. <br><br>Repülő, lármás gépmadárnak <br>Istenkisértő, bátor, büszke szárnya <br>Vallja: Emberé a teremtés <br>S Isten csak egy megócskult koronája. <br><br>S mert halhatunk bármelyik percben <br>S célunk mégis az örökkévalóság, <br>Minden igaz ember ezért hős <br>S az emberszívben van a legtöbb jóság. <br><br>Tömjénbűzös, gaz korszakokban, <br>Mikor öltek, raboltak Krisztus-hitben: <br>Akkor is az Emberben maradt meg <br>Egyedül és legtisztábban az Isten. <br><br>S az emberszívben mind tisztábbak, <br>Boldogabbak, kedvesebbek a lángok <br>S miket teremt a vágyó ember, <br>Egyre szebbek az új és új világok. <br><br>Egyre erősebb a nagy Szándék, <br>Hogy az Istent ne szavakban vitassák, <br>De adassék meg az Embernek <br>Itt a Földön minden szépség, igazság. <br><br>Egyre többen hisszük és valljuk: <br>Kenyér jár nekünk a ránk-dobált kőért <br>S nem-magunkért mind többen küzdünk: <br>A leendőkért, az ékes Jövőért. <br><br>Érezzük növekvő lelkünkben <br>A Lehetetlent legyőző hatalmat <br>S hogy egykor eggyé egyesülnek <br>Az új világok, az új birodalmak. <br><br>Egy lesz majd millió világból, <br>De ez az egy minden örömmel teljes <br>S ez a szegény Siralom-Völgye <br>Mindenkinek kedves, jó lakóhely lesz. <br><br>Kik most élünk, mink is örüljünk, <br>Bár utódinknak fog Mennyország jutni, <br>Ez a miénk sziveink által, <br>Bennünk ragyog, él, mert mi gondoltuk ki. <br><br>* <br><br>Karácsony van, Krisztusok járnak, <br>Nagy hadakban és nagyranőtt Krisztusok, <br>Zengjen a dalod, szent Forrongás <br>S te nagy Egy-Világ, zengjen a himnuszod.<br>