I. <br><br>Harang csendül, <br>Ének zendül, <br>Messze zsong a hálaének, <br>Az én kedves kis falumban <br>Karácsonykor <br>Magába száll minden lélek. <br><br>Minden ember <br>Szeretettel <br>Borul földre imádkozni, <br>Az én kedves kis falumba <br>A Messiás <br>Boldogságot szokott hozni. <br><br>A templomba <br>Hosszú sorba <br>Indulnak el ifjak, vének, <br>Az én kedves kis falumban <br>Hálát adnak <br>A magasság Istenének. <br><br>Mintha itt lenn <br>A nagy Isten <br>Szent kegyelme sugna, szállna, <br>Az én kedves, kis falumban <br>Minden szívben <br>Csak szeretet lakik máma. <br><br>II. <br><br>Bántja lelkem a nagy város <br>Durva zaja, <br>De jó volna ünnepelni <br>Odahaza. <br><br>De jó volna tiszta szívből <br>- Úgy mint régen - <br>Fohászkodni, <br>De jó volna megnyugodni. <br><br>De jó volna mindent, mindent <br>Elfeledni, <br>De jó volna játszadozó <br>Gyermek lenni. <br>Igaz hittel, gyermek szívvel <br>A világgal <br>Kibékülni, <br>Szeretetben üdvözülni. <br><br>III. <br><br>Ha ez a szép rege <br>Igaz hitté válna, <br>Óh, de nagy boldogság <br>Szállna a világra. <br>És a gyarló ember <br>Ember lenne újra, <br>Talizmánja lenne <br>A szomoru útra. <br>Golgota nem volna <br>Ez a földi élet, <br>Egy erő hatná át <br>A nagy mindenséget, <br>Nem volna más vallás, <br>Nem volna csak ennyi: <br>Imádni az Istent <br>És egymást szeretni... <br>Karácsonyi rege <br>Ha valóra válna, <br>Igazi boldogság <br>Szállna a világra...

Ó emberek, gondoljatok ma rá, <br>Ki Betlehemben született ez este, <br>A jászol almán, kis hajléktalan, <br>Szelíd barmok közt, édes bambino, <br>Kit csordapásztoroknak éneke <br>Köszöntött angyaloknak énekével. <br><br>Ó emberek, gondoljatok ma rá, <br>Hogy anyja az Úr szolgáló leánya <br>És apja ács volt, dolgozó szegény. <br>És nem találtak más födélt az éjjel <br>A városvégi istállón kivül. <br><br>Ó emberek, gondoljatok ma rá, <br>Kit a komor Sibillák megígértek, <br>Kit a szelíd Vergilius jövendölt <br>S akit rab népek vártak, szabadítót. <br><br>Ó emberek, gondoljatok ma rá, <br>A betlehemi kisded jászolára, <br>Amely fölött nagyobb fény tündökölt, <br>Mint minden földi paloták fölött. <br><br>Ó emberek, gondoljatok ma rá, <br>Augustus Caesar birodalma elmúlt, <br>Az ég és föld elmúlnak, de e jászol <br>Szelíd világa mindent túlragyog. <br><br>Ó emberek, gondoljatok ma rá, <br>Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz, <br>A kerek föld mindegyik gyermekéhez <br>Egy üzenettel jött: Szeressetek! <br><br>Ó emberek, gondoljatok ma rá, <br>És hallgassátok meg az angyalok <br>És pásztorok koncertjét, mely e szent éj <br>Ezerkilencszázhuszonhároméves <br>Távolságából is szívünkbe zeng. <br><br>Ó emberek, gondoljatok ma rá, <br>S gondoljatok rá holnap és minden áldott <br>Napján e múló életnek s legyen <br>A betlehemi énekből öröm, <br>A karácsonyi álomból valóság <br>És békessége már az embereknek!

Ma tán a béke ünnepelne, <br>A Messiásnak volna napja, <br>Ma mennyé kén`, a földnek válni, <br>Hogy megváltóját béfogadja. <br>Ma úgy kén`, hogy egymást öleljék <br>Szívükre mind az emberek, - <br>De nincs itt hála, nincs itt béke: <br>Beteg a világ, nagy beteg... <br><br>Kihült a szív, elszállt a lélek, <br>A vágy, a láng csupán a testé; <br>Heródes minden földi nagyság, <br>S minden igazság a kereszté... <br>Elvesztette magát az ember, <br>Mert lencsén nézi az eget, <br>Megátkozza világra jöttét, - <br>Beteg a világ, nagy beteg... <br><br>Ember ember ellen csatázik, <br>Mi egyesítsen, nincsen eszme, <br>Rommá dőlt a Messiás háza, <br>Tanítása, erkölcse veszve... <br>Oh, de hogy állattá süllyedjen, <br>Kinek lelke volt, nem lehet!... <br>Hatalmas Ég, új Messiást küldj: <br>Beteg a világ, nagy beteg!...

Ezüst esőben száll le a karácsony, <br>a kályha zúg, a hóesés sűrű; <br>a lámpafény aranylik a kalácson, <br>a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű. <br><br>Kik messze voltak, most mind összejönnek <br>a percet édes szóval ütni el, <br>amíg a tél a megfagyott mezőket <br>karcolja éles, kék jégkörmivel. <br><br>Fenyőszagú a lég és a sarokba <br>ezüst tükörből bókol a rakott fa, <br>a jó barát boros korsóihoz von, <br><br>És zsong az ének áhítatba zöngve... <br>Csak a havas pusztán a néma csöndbe <br>sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.

Pompás, fehér Karácsony-éjen <br>Kidobta a szikrázó hóba, <br>Kidobta a havas semmibe <br>Magzatját a papék Katója. <br><br>Aztán Kató, a kis cseléd-lyány, <br>Szédülve, tántorogva, félve, <br>Ahogy illik, elment maga is <br>Éjféli, szent, vidám misére. <br><br>Kató gazdája, az izmos pap <br>S falusi nyája énekelnek: <br>"Dicsértessék az egek ura, <br>Hogy megszületett az a gyermek, <br><br>Az a gyermek, ott Bethlehemben." <br>Kató fölsír a papi szóra <br>S az a gyermek, a bethlehemi, <br>Könnyezve tekint le Katóra.