(3 soros-zárttükrös csokor) <br>Ücsörgünk a kispadon Balcsi siófoki partján, <br>Semmi hangok nem jönnek nagy rohanvást, szelek szárnyán… <br>Ücsörgünk a kispadon Balcsi siófoki partján. <br> <br>(leoninus) <br>Ülünk a csendben, tó tükröt tart éppen, lelkünk csitul, hol nyugalom van a létben. <br>* <br>A nap elteszi a sok fényt, készül elaludni… <br>Igy aztán nekünk is haza kell aludni menni? <br>A nap elteszi a sok fényt, készül elaludni… <br> <br>Nap fénye lehull, megy aludni, mi is indulunk haza, s talán ma korán bújni. <br>* <br>Badacsony fölött az azúr besötétedik, <br>Az éj sötétje teljese ránehezedik… <br>Badacsony fölött az azúr besötétedik. <br> <br>Leheletnyi sötét az est Badacsony felett, rátelepszik, mint súlyos igézet. <br>* <br>Szinte letaglóz minket a szép est és nyugalom, <br>Már Badacsonyi szőlős kerteket nem is látom… <br>Szinte letaglóz minket a szép est és nyugalom. <br> <br>Reánk száll a nyugalom sötétje, már elpihen a hegy oldalán, szőlős kertje. <br>* <br>Szél sem teszi habzóvá szépséges tükörsima vizet, <br>Igy tudjuk élvezni ezen mese szép, víz-élvezetet… <br>Szél sem teszi habzóvá szépséges tükörsima vizet. <br> <br>Szél sem mozdul, selymes a víz habja, tükörként ring a tó, béke lakik abba. <br>* <br>Így estfelé a hőség már különösen nem támadt, <br>De még nem enged a melegből, hő még, tán’ már fáradt… <br>Így estfelé a hőség már különösen nem támadt. <br> <br>Est jön, s a hőség már nem űz, nem támad, még tart a meleg, de lángja lohad, fárad. <br>* <br>A csend, a nyugalom ma este már nekünk itt marad, <br>A szépség, sötétedő napvég, ma a mienk marad… <br>A csend, a nyugalom ma este már nekünk itt marad. <br> <br>A nyugalom, ma este nekünk marad szépen, Nap búcsúzik, s fény pihen az éjben. <br> <br>Vecsés, 2025. márc. 7. – Siófok, 2025. jún. 29. -Kustra Ferenc József -Írtuk: kétszerzősnek. A 3 soros zárttükrösöket én írtam, leoninusokat Gránicz Éva. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, utána a 2. és 3. sort egyben, igy lesz meg a mondanivaló gondolatisága… <br>

Hétköznap a Balatonon is… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Vízterhesek a vészterhes felhők <br>Jó régen esőt várják erdők, mezők… <br>Vízterhesek a vészterhes felhők. <br>* <br> <br>(Septolet) <br>Most kezd <br>A hőség… ébred, <br>Föléled! <br> <br>Rímeit ölelgeti, <br>Mező füvét sercegteti. <br>Sötét felleg, <br>Megöntözi! <br>* <br> <br>(HIQ) <br>Ha ide <br>Ér Badacsonyból… <br>Jó gyanús! <br>* <br> <br>(3 soros, bokorrímes, önrímes) <br>Mi ülünk a szokásos kispadon, nézzük, ebből mi lesz… máris? <br>Badacsony fölött egyre vészterhesebbek, vízterhesek… máris? <br>Gyanúnk erősödik, esernyőnk van otthon… Irány haza… máris? <br>* <br> <br>(Senrjon) <br>Gyorsan búcsúzunk el a <br>Haragossá váló nagy víztől. <br>Máskor kijövünk! <br> <br>Vecsés, 2019. február 21. – Siófok, 2025. -----Kustra Ferenc József. írtuk: kétszerzősnek, szívünk taváról, alloiostrofikus verses formában. Szerző-, és poétatársam Gránicz Éva közreműködésével. <br>

A szerelmünk parkolópályán… <br> <br>Bántottál lelkemben, ó, Csenge <br>Mért’ vagy ilyen, kérdem esengve. <br>Törsz, zúzol engemet, <br>Hessented legyeket? <br>Miért változtál velem szemben? <br> <br>Nem bántani vágytam, csak élni, <br>De túl sok volt és kezdtem félni. <br>Te raktál rám terhet, <br>Nem volt bennem enyhet. <br>Csak vágytam a békét és ennyi. <br>* <br> <br>Bántottál lelkemben, mért’ tetted? <br>Magad nekem, miért kelletted? <br>Nem tudom, de én is, <br>Ilyet tettem mégis? <br>Nem kellettem… ezt érzékelted? <br> <br>Nem szándékból törtem szívedet, <br>Nem bírtam fullasztó hitedet. <br>Szép volt, amíg az volt, <br>A szív is mást hallott. <br>Nem kértem mást, csak kis szünetet. <br>* <br> <br>Szemedben nem vagyok senki sem? <br>Ne légy ellenség… mert elhiszem. <br>Én biz’ még szeretlek, <br>Gyorsan nem feledlek! <br>Ember porból porrá lesz… hiszem! <br> <br>Nem lettél sosem csak &bdquo;senki sem”, <br>Bennem kihűlt... régi szerelem. <br>Ellenség nem vagyok, <br>Mások az irányok! <br>Fáj érzés, máshova ment... hiszem. <br> <br>Vecsés, 2024. október 29. -Siófok, 2025. május 21. -Kustra Ferenc József- két szerzősnek írtuk, romantikus LIMERIKBEN. Én a páratlanokat írtam, szerző-, és poéta társam Gránicz Éva a párosokat. <br>

Orcák összeborultak, egymásban érezhetik heves gondolatokat! <br>Orcák összeborultak, meg a testükben a gondos mozgásokat. <br>Orcák összeborultak, füllel meg hallják nászágy nyikorgásokat. <br>Orcák összeborultak, kint meleg nő, ők érzik a hőhullámokat <br> <br>Orcák összeérnek már, <br>szinkronban zeng a forró testük. <br>Izzik a reggel. <br>* <br> <br>Orcák, ha elől egymásba forrtak, szélére kerültek a szerelem-kútnak. <br>Orcák, ha elől egymásba forrtak, vízbe lökve vége a cserépkorsónak. <br>Orcák, ha elől egymásba forrtak, ez egy kihívás az ebédre hívásnak. <br>Orcák, ha elől egymásba forrtak, ez véget vet a nevető ajkaknak. <br> <br>Orcáik összeforrnak, <br>szerelem- kút szélén csók lebeg. <br>Elhallgat a száj. <br>* <br> <br>Kert végében újhagyma ágyások, ők onnan lesik, hogy bizony ők mások. <br>Kert végében újhagyma ágyások, ők el is döntik, hogy kissé nagyon mások <br> <br>Oda les az újhagyma, <br>a kert végében suttog, - bizony <br>mi mások vagyunk! <br>* <br> <br>A fürtös paradicsomok tízesével lengnek, ők egy kis össze bújásban benne lennének. <br>A fürtös paradicsomok tízesével lengnek, rá is jönnek, hogy ők kenyér feltét lesznek. <br> <br>Olvad reggeli napfény, <br>összebújnak akár a remény. <br>Nem leszünk feltét! <br>* <br> <br>Orcák szeretően viselkednek, egymástól el nem mennek! <br>Orcák szeretően viselkednek, egymást nagyon szeretnek! <br> <br>Orcák ölelik egymást, <br>némán, szelíden lelkük együtt. <br>Összeforr szívük. <br>* <br> <br>A szél meg föl támadt, angyalhajat rájuk fújva támadt… <br>A szél meg föl támadt, szemük alatt örömkönny száradt… <br> <br>Olyan vágy szállt reájuk, <br>testük egymásban oldva pihent. <br>Örömkönnyük száll. <br>* <br> <br>Az udvari diófának van egy vékony-vastag csodaága, ez mi szerelem fölvigyázója! <br>Az udvari diófának van egy nagy, szerelmi csodaága, ő az össze borulók megóvója… <br> <br>Omlik ágról a csoda, <br>mit dió rejt, őrzi szerelmet. <br>Összebújós hely. <br>* <br> <br>Éljen a szerelem, nem is baj, ha az angyalok óvnak engem, <br>Éljen csak a szerelem, sokáig, nagyon óvjon még engem! <br> <br>Oly halk a világ, mikor <br>rám néz szemed, megáll a jelen. <br>Csókodban lakok. <br> <br>Vecsés, 2025. május 7. – Siófok, 2025. május 8. - Kustra Ferenc József- írtam: az anaforás leoninusokat. Az anaforás senrjonokat: Gránicz Éva szerző-, és poétatársam írta. <br>

Ha vóna, de nuku… <br> <br>Hűsűl az idő, de szerelem melegítene, <br>Csak nincs nő egy se, aki bőszen fölhevítene! <br>Pedig nem lennék neki hálátlan, <br>Viselkednék, mint aki pártatlan. <br>De a gond, nem tudom hol és merre keressem, <br>Pedig nőért rettenetesen fáj a lelkem. <br>* <br>Nem minden nő tűnik el! <br>Van ki téged őszintén ölel, <br>Szívből, igazán. <br>* * <br>Tudom és érzem, hogy én senkinek nem kellek, reám senki nem vet szemet, <br>Én meg nem szeretem a nő nélküli bús-magányos, csak tengés életet. <br>* <br>Ne fájjon szíved, lelked, <br>Csak vár sorára a szerelem. <br>Talán épp most jő! <br>* * <br>(Bokorrímes) <br>Az udvaromban van egy kút, vajon ugorjak bele? <br>Szerencséje neki, mert vagy negyven éve, már tele… <br>Így a nagy ugrás elmarad, földön a lelkem helye. <br>* <br>Még lángol benned a szó! <br>Itt a helyed, sokan szeretnek. <br>Ne gyötörd magad! <br>* * <br>(Bokorrímes, önrímes) <br>Megint kibabrált velem az élet, pedig csak enyém nőt kérek, <br>Aki szeretne, aki zsíros kenyeret is főzne, mit kérek. <br>Bíz’ ez egy hevenyészett kívánság... amit vágyva, nagyon kérek. <br>* <br>A szívem érted dobban. <br>Nincs ok búra, mindened leszek. <br>Vágyad teljesül. <br> <br>Vecsés, 2025. április 11. – Siófok- 2025. április 17. Kustra Ferenc József- írtam: bús versnek, mert senkinek kellek. A senrjonok: poéta-, és szerzőtársam Gránicz Éva munkája! <br>