Ezüst ruhát öltött a Hold,<br>Nemsokára kereket old.<br>Az éjszaka félig már holt.<br>Csillagokat homályba tolt.<br><br>Hajnal pírja dereng lassan,<br>Gyöngy csillan meg madár dalban.<br>Szellő leng mint könnyed paplan,<br>Illanó perc zizzen halkan.<br><br>A sötétség kékbe osont,<br>Nap sugara színeket bont.<br>Ég aljára fénycsipkét font,<br>Tarka réten harmatot olt.<br><br>Minden ablak tárva-nyitva,<br>Üde reggelt ház is issza.<br>Város, falu optimista-<br>Nem lesz ma nagy kánikula?<br><br>Cseppnyi pára illan gyorsan<br>Tikkadó föld marad szomjan.<br>Száraz felhőn a Nap lobban,<br>Tűzzel izzik a távolban.<br>Hőhullám front szinte robban.

Mint egy kar úgy óv a hegy.<br>Lent a táj sík, ám pár domb is van.<br>Hun, tót, dák, szláv nép él itt.<br>Dús a rét, és friss a víz.<br>Szép a völgy, és jó az íz.<br><br>Most itt nincs bús sors,<br>Old fel a bűnt, bajt mi bánt... <br>Nem lesz gát a múlt.<br><br>Áldd; mily szép e föld.<br>Hol jó szív, s tett van ott mind hont lel.<br>Nem kell a csel sem a per.<br>Itt mind csak nyer, nincs ki veszt.<br>Telt a kert, hol kéz nem rest.<br><br>Bár több nyelv szól itt,<br>De egy a sors mi ránk vár.<br>Nem hat ár e föld...<br><br>Ma már más szél fúj;<br>Ép ész kell, hisz kincs a társ-<br>Új tényt ír a kor.<br>Lásd a jelt, mert int a menny,<br>Vészt hoz a harc, s dúl a szenny.<br><br>Ne árts, és jót vess!<br>Egy az Úr és nem hagy el-<br>Út, s bölcs szer-e-tett!

Szellő szökken a víz felett <br>fodrot ereget,<br>Fáknak lombja eltakarja <br>Ragyogó eget.<br>Erdő mélyén, patak partján <br>folyik az idő,<br>Lélekbe száll természetből <br>az ősi erő.<br><br>Párás árnyék nyugalmában <br>a szív meditál,<br>Csakrák ívén kapu tárul <br>békét aktivál.<br>Úr temploma lombok alatt<br>A menny átölel,<br>Ima sem kell csak alázat,<br>Istenhez közel.

(leoninus duó) <br>Rám, ha borong a fájó lelkem, a boldogságom sírján… pechem! <br>Majd eszembe jut, bár már olyan halvány, szép-szenvedő kisleány… <br>Szívembe érzem beszállnak a kínok, mint sötét hollószárnyak <br>S magát rám borulja, a szenvedésem vaksötét éjszakája… <br> <br>(tíz szavas duó páros) <br>A lelkem fölött holló kering, <br>A múltból fájó emlék dereng. <br> <br>A könnyem árnyán emlék lobban, <br>Szerelem halt meg csendben, titokban. <br>* <br>Míg rajtam csüng jeges felhőként ez a bánat nagyon nyomasztóként, <br>Keblemben nagyon fájó érzés föltámad, bús sejtelem… megérzés! <br>Haszontalan már minden könnyem, esdő sóhajtásom… minek maradásom? <br>Immár, sohasem éled föl többé, tört... elveszett boldogságom lett köddé. <br> <br>Felhő száll rám, bánat űz, <br>A könnyem halk reményt fűz. <br> <br>Már nem segít a sóhajom, <br>Múltból él a bús fájdalom. <br>* <br> <br>Vecsés, 2022. június 4. – Siófok, 2025. július 4. Kustra Ferenc József- írtuk: kétszerzősnek, Szendrői Holozsnyay Cyirill(?) &bdquo;ismeretlen” szerző &bdquo;Ha elborong” c. verse romantikus átirata-ként. (Közzé tette: Toni: 2022.06.02.) A tíz szavasokat Gránicz Éva írta. <br>

A Balaton biz’ haragvó is… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Vízterhesek a vad, vészterhes felhők <br>Nagyocska esőt várják erdők, mezők… <br>Vízterhesek a vad, vészterhes felhők. <br> <br>(tíz szavas) <br>Özönt hoz, vihar dobol fennen, <br>Mező, erdő várja csendben, türelemben. <br> <br>(Septolet) <br>Most kezd <br>A vihar… ébred, <br>Föléled! <br> <br>Rímeit csettintgeti, <br>Mező füvét ledöntögeti. <br>Vaksötét fellegi, <br>Megöntözi! <br> <br>(apeva) <br>Szél <br>Zeng már, <br>Fény sehol, <br>Felleg zuhan, <br>Fű remeg alatt. <br>* <br>(3 soros, bokorrímes) <br>Vasárnap délután mi kint üljük a szokásos délutánt a parton, <br>Meleg van… árnyék nincsen, de van vadiúj esernyő… árnyat ad padon. <br>Sok fürdőző jól leég, vizesek, ó, de az esernyőnk nem eladó! <br> <br>(Kínai csi-csüe versforma 4×7 szótag. Versképlet: aaxa.) <br>Vasárnap parton ülünk, <br>Meleg van, árnyék velünk. <br>Sok fürdőző jól leég, <br>Van esernyőnk... hűsülünk. <br>* <br>(tíz szavas trió) <br>Mi itt csak pihengetünk… jó nekünk! <br>Megyünk, lekváros lángost eszünk… <br> <br>Tudjuk ez német mintára van, <br>Nekem most erre kostólom… van. <br> <br>Meg is kávéztunk, az idő meg ment, <br>Kint vészterhes megjelent… <br> <br>(leoninus) <br>Pihenni jöttünk, nekünk part a nyár, kézben lekváros lángos csoda vár. <br>Kávé után már az ég is borul, vészterhes felleg az alkonyba hull. <br>* <br>(HIAQ- féltucat) <br>Míg mi lakomáztunk, <br>Fekete felhő ideért. <br>Eső is már csöpög. <br> <br>Mi máris indultunk, <br>Viharos eső ránk zúdult… <br>Ernyőt kinyitottam! <br> <br>A vihar, hej… ütött, <br>Engem majdnem arcra lökött. <br>Kezemből ernyőt ki… <br> <br>Társam Éva fogott, <br>Igy arcra esés… nem volt meg. <br>Éva térdre esett. <br> <br>Zuhogó esőben <br>Segítettem sántikálni… <br>Jó tett helyébe, jót… <br> <br>Ő meg az ernyőnk kis <br>Maradékát erő… fogta. <br>Otthon a kukába… <br> <br>(Kínai, dielianhua vers. 2×5 soros versszak, 7-4-5-7-7 szótaggal. Rímképlet: a x a a a.) <br>Az esőben elbotlott, <br>Támogattam, <br>Térdére rogyott. <br>Ő csak felém kacagott, <br>A jótett jót hozott. <br> <br>Esernyőnket markolta, <br>Eső zúdult, <br>A szél forgatta. <br>Rongyos már, mégis fogta, <br>Otthon kukába dobta. <br> <br>(leoninus) <br>Hazaértünk, mint ázott ürgék, esősen megesett… nem volt fék! <br>Lerohantuk a fürdőt, én a hátát moshattam, mint ingerlőt. <br>Kinéztem az ablakon, esés már nem volt -száradó- balkonon... <br>Fönt a vészterhesek erősen múltak, miután megtréfáltak! <br> <br>(sedoka) <br>Cipőnk elázott. <br>Mindenünk csupa sáros, <br>Mostam őt... bűvös páros. <br> <br>Álltam csendesen. <br>A párás üveg mögött, <br>Lám, felhő elköltözött. <br> <br>Vecsés, 2019. február 21. – Siófok, 2025. július 3. -Kustra Ferenc József- írtuk: kétszerzősnek, szívünk taváról, alloiostrofikus verses formában. Szerző-, és poétatársam Gránicz Éva közremű-ködésével. <br>