Szófelhő » Szel » 116. oldal
Idő    Értékelés
Tűnő napsütés még szétterül a tájon,
Ez már nem sokat szárít… vályogtéglákon.
Kevéske meleg beborít utoljára,
Ha több nem is, nekünk ennyi jut még mára.

Már egyre kevesebb látni, az égszínkék eget,
Helyette látjuk, takaró sötétes fellegeket.
Azért, mert még, néha melegek a nappalok,
Este már ősz van, hűvösülnek az alkonyok.

Éj halkan kattogva épül be, ég végtelenébe,
Visszhangként hívnak a harangok az esti misére.
Nyár az ősszel ilyenkor tájt nagyot paroláz
De a gyengülő nyár, erőtlen, nem zaboláz.

Augusztusban a nyár készül, a start vonalhoz áll
Mert majd nekilódul, elmegy, szavunk majd’ eláll.
Hajnalra, már nedves pára telepedik a tájra,
Kertben, már nincsen szükség új ültetésre, virágra…

A lesodort falevélnek nincsen nyugta,
Mert a viharos szél vadul tovább fújja,
Nem hagyja neki, hogy oly’ békés avar legyen,
Sodródik, nem tud uralkodni fergetegen.

Elhervadnak a kerti virágok
S ottan maradnak a szár-kórók.
Míg a hó le nem esik, ez mementó,
Tartana még kis nyár, az lenne a jó!

Vecsés, 2013. január 28. - Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 1205
Versben és HIAQ – ban…

A búsuló este vállrojtokként lóg már a vállamon,
Látom, legott beborítja a virágdíszes udvarom.
A napfénypászták már csak olyan bénán botladoznak,
Mennek aludni, de majd reggel életrevalóak.
*
Fény, maga az élet,
De vajon a sötét is fény?
Első a napsugár.
*
Déli nap aztán, süt biza hét ágra,
Akkor van nagy szükségünk az árnyékra.
Fényre, melegre, és a választékra...

Télen is kell a meleg, kell az a nulla fok,
Jó, ha kint fagyoskodva, mínusz tízben álltok?
És nem utolsók a napsugárról szőtt álmok.

Ősszel még be kell zsebelni, kevéske, utolsó napfény pásztákat,
Tedd ki az arcodat és gyűjtsd be az utolsó napfénysugarakat…
*
Hol csökken éltető
Nap, hol meg megjön a tavasz!
Szedd össze, mit elérsz.
*
Tavasszal már oly' nagy a hiány a napfénypásztában…
Ülj ki, hallgasd a madarakat és napozz a tájban.

Estére, ha kezdenek lelógni a sötétes vállrojtok,
Ne búslakodj, reggelente mindig jönnek új, napos napok…

Vecsés, 2016. április 2. - Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 1726
Ha nem tudnád…

Az életet jobban át kell (ene) élni.
Az életben sokat meg kell (ene) élni.

Az élet nem irányítható.
Az élet egy nagy, hosszú hű-hó.

Az életben talán semmi sem stimmel.
Az életben nem tisztíthatunk vimmel.

Az életről hosszan beszélgethetünk.
Az életről nincs mit elhinni nekünk.

Az életünk olyan, milyenre a sors szabta.
Az életünk hossza is előre van szabva.

*

Kiskutyából lehet majd a nagy harapós nagykutya.
Megszületéssel kezdődik az élet rögös útja.

Mag, ha kikel lesz az óriási nagy fa.
Több kacsától ered a zaj kavalkádja.

Csak apró dolgokon múlnak a nagy dolgok.
Egy forintosokból állnak a milliók.

Pár csepp csak, eső kezd esni és lesz az özönvíz.
Kis vödrökbe gyűjtjük, akkor az már öntözővíz.

Nem zörög a haraszt, ha a viharos szél nem fújja.
Kis szellővel kezdődik a tenger pusztító árja.

Embereknek is vannak kicsi-kisebb dolgaik,
De nem foglalkoznak vele, vannak nagy dolgaik.

Kisvállalkozóból lehet később a gyártulajdonos
És így kedves emberből utóbb a nagyon utálatos.

Folyvást suhannak az időrészek, a pillanatok...
Ne feledjétek, ezeken suhantok, ez utatok…

Kezdő poéta még... lúdtollát sercegteti a papíron...
A nagy költő örökre helyet foglalhat a Parnasszuson…

Vecsés, 2014. július 24. - Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 383
Halk patak partján,
Nincs rohanás. Nyugalom…
De víz, rohangász…
*
A nyár, még maradt
Volna, de idő, véges!
Csókoknak vége!
*
Már esteledik,
Alkony is leszáll lassan.
Hőség, már múlik.
*
Hold-kifli nézte,
Még meddig melegedhet…
Ruhatár csere.
*
Már sok esőcsepp
Kopog, kint a teraszon.
Felhőkből, sapka!
*
Szép zuhatagként
Omlik ide lágy szellő.
Falevél zizeg.

Vecsés, 2014. május 1. – Kustra Ferenc József – íródott: Eredeti Baso féle haikuban.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 461
Bőséges a hőség,
Ebből van bő bőség…
Bőséges a hőség.

Bőséges a lövellő, sárga napsugár,
Hűsben is izzadva úgy szenved az agár…
Bőséges a lövellő, sárga napsugár.

Bőséges izzadtság folyik homlokomról a szemembe,
De ez végre egy nyár és hogy ne legyen, nem jut eszembe…
Bőséges izzadtság folyik homlokomról a szemembe,

A gyerekek rohannának a Balcsi vízébe… nem hűsölni, játszani,
A szülők meg utánuk, mert gyerekére mégis csak neki kell vigyázni!
A gyerekek rohannának a Balcsi vízébe… nem hűsölni, játszani.

Vízből kiráncigálni őket, még ebéd ígéretével is csak erőszakkal lehet,
És igaz, ami igaz, gyerekként én is pontosan így tettem… ezt is csak nyáron lehet…
Vízből kiráncigálni őket, még ebéd ígéretével is csak erőszakkal lehet.

Vecsés, 2022. augusztus 5. – Kustra Ferenc József – íródott: 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!)
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 385