Idő 
Értékelés 
Értékelés Versben és HIAQ – ban…
A búsuló este vállrojtokként lóg már a vállamon,
Látom, legott beborítja a virágdíszes udvarom.
A napfénypászták már csak olyan bénán botladoznak,
Mennek aludni, de majd reggel életrevalóak.
*
Fény, maga az élet,
De vajon a sötét is fény?
Első a napsugár.
*
Déli nap aztán, süt biza hét ágra,
Akkor van nagy szükségünk az árnyékra.
Fényre, melegre, és a választékra...
Télen is kell a meleg, kell az a nulla fok,
Jó, ha kint fagyoskodva, mínusz tízben álltok?
És nem utolsók a napsugárról szőtt álmok.
Ősszel még be kell zsebelni, kevéske, utolsó napfény pásztákat,
Tedd ki az arcodat és gyűjtsd be az utolsó napfénysugarakat…
*
Hol csökken éltető
Nap, hol meg megjön a tavasz!
Szedd össze, mit elérsz.
*
Tavasszal már oly' nagy a hiány a napfénypásztában…
Ülj ki, hallgasd a madarakat és napozz a tájban.
Estére, ha kezdenek lelógni a sötétes vállrojtok,
Ne búslakodj, reggelente mindig jönnek új, napos napok…
Vecsés, 2016. április 2. - Kustra Ferenc József
A búsuló este vállrojtokként lóg már a vállamon,
Látom, legott beborítja a virágdíszes udvarom.
A napfénypászták már csak olyan bénán botladoznak,
Mennek aludni, de majd reggel életrevalóak.
*
Fény, maga az élet,
De vajon a sötét is fény?
Első a napsugár.
*
Déli nap aztán, süt biza hét ágra,
Akkor van nagy szükségünk az árnyékra.
Fényre, melegre, és a választékra...
Télen is kell a meleg, kell az a nulla fok,
Jó, ha kint fagyoskodva, mínusz tízben álltok?
És nem utolsók a napsugárról szőtt álmok.
Ősszel még be kell zsebelni, kevéske, utolsó napfény pásztákat,
Tedd ki az arcodat és gyűjtsd be az utolsó napfénysugarakat…
*
Hol csökken éltető
Nap, hol meg megjön a tavasz!
Szedd össze, mit elérsz.
*
Tavasszal már oly' nagy a hiány a napfénypásztában…
Ülj ki, hallgasd a madarakat és napozz a tájban.
Estére, ha kezdenek lelógni a sötétes vállrojtok,
Ne búslakodj, reggelente mindig jönnek új, napos napok…
Vecsés, 2016. április 2. - Kustra Ferenc József
Ha nem tudnád…
Az életet jobban át kell (ene) élni.
Az életben sokat meg kell (ene) élni.
Az élet nem irányítható.
Az élet egy nagy, hosszú hű-hó.
Az életben talán semmi sem stimmel.
Az életben nem tisztíthatunk vimmel.
Az életről hosszan beszélgethetünk.
Az életről nincs mit elhinni nekünk.
Az életünk olyan, milyenre a sors szabta.
Az életünk hossza is előre van szabva.
*
Kiskutyából lehet majd a nagy harapós nagykutya.
Megszületéssel kezdődik az élet rögös útja.
Mag, ha kikel lesz az óriási nagy fa.
Több kacsától ered a zaj kavalkádja.
Csak apró dolgokon múlnak a nagy dolgok.
Egy forintosokból állnak a milliók.
Pár csepp csak, eső kezd esni és lesz az özönvíz.
Kis vödrökbe gyűjtjük, akkor az már öntözővíz.
Nem zörög a haraszt, ha a viharos szél nem fújja.
Kis szellővel kezdődik a tenger pusztító árja.
Embereknek is vannak kicsi-kisebb dolgaik,
De nem foglalkoznak vele, vannak nagy dolgaik.
Kisvállalkozóból lehet később a gyártulajdonos
És így kedves emberből utóbb a nagyon utálatos.
Folyvást suhannak az időrészek, a pillanatok...
Ne feledjétek, ezeken suhantok, ez utatok…
Kezdő poéta még... lúdtollát sercegteti a papíron...
A nagy költő örökre helyet foglalhat a Parnasszuson…
Vecsés, 2014. július 24. - Kustra Ferenc József
Az életet jobban át kell (ene) élni.
Az életben sokat meg kell (ene) élni.
Az élet nem irányítható.
Az élet egy nagy, hosszú hű-hó.
Az életben talán semmi sem stimmel.
Az életben nem tisztíthatunk vimmel.
Az életről hosszan beszélgethetünk.
Az életről nincs mit elhinni nekünk.
Az életünk olyan, milyenre a sors szabta.
Az életünk hossza is előre van szabva.
*
Kiskutyából lehet majd a nagy harapós nagykutya.
Megszületéssel kezdődik az élet rögös útja.
Mag, ha kikel lesz az óriási nagy fa.
Több kacsától ered a zaj kavalkádja.
Csak apró dolgokon múlnak a nagy dolgok.
Egy forintosokból állnak a milliók.
Pár csepp csak, eső kezd esni és lesz az özönvíz.
Kis vödrökbe gyűjtjük, akkor az már öntözővíz.
Nem zörög a haraszt, ha a viharos szél nem fújja.
Kis szellővel kezdődik a tenger pusztító árja.
Embereknek is vannak kicsi-kisebb dolgaik,
De nem foglalkoznak vele, vannak nagy dolgaik.
Kisvállalkozóból lehet később a gyártulajdonos
És így kedves emberből utóbb a nagyon utálatos.
Folyvást suhannak az időrészek, a pillanatok...
Ne feledjétek, ezeken suhantok, ez utatok…
Kezdő poéta még... lúdtollát sercegteti a papíron...
A nagy költő örökre helyet foglalhat a Parnasszuson…
Vecsés, 2014. július 24. - Kustra Ferenc József
Halk patak partján,
Nincs rohanás. Nyugalom…
De víz, rohangász…
*
A nyár, még maradt
Volna, de idő, véges!
Csókoknak vége!
*
Már esteledik,
Alkony is leszáll lassan.
Hőség, már múlik.
*
Hold-kifli nézte,
Még meddig melegedhet…
Ruhatár csere.
*
Már sok esőcsepp
Kopog, kint a teraszon.
Felhőkből, sapka!
*
Szép zuhatagként
Omlik ide lágy szellő.
Falevél zizeg.
Vecsés, 2014. május 1. – Kustra Ferenc József – íródott: Eredeti Baso féle haikuban.
Nincs rohanás. Nyugalom…
De víz, rohangász…
*
A nyár, még maradt
Volna, de idő, véges!
Csókoknak vége!
*
Már esteledik,
Alkony is leszáll lassan.
Hőség, már múlik.
*
Hold-kifli nézte,
Még meddig melegedhet…
Ruhatár csere.
*
Már sok esőcsepp
Kopog, kint a teraszon.
Felhőkből, sapka!
*
Szép zuhatagként
Omlik ide lágy szellő.
Falevél zizeg.
Vecsés, 2014. május 1. – Kustra Ferenc József – íródott: Eredeti Baso féle haikuban.
Bőséges a hőség,
Ebből van bő bőség…
Bőséges a hőség.
Bőséges a lövellő, sárga napsugár,
Hűsben is izzadva úgy szenved az agár…
Bőséges a lövellő, sárga napsugár.
Bőséges izzadtság folyik homlokomról a szemembe,
De ez végre egy nyár és hogy ne legyen, nem jut eszembe…
Bőséges izzadtság folyik homlokomról a szemembe,
A gyerekek rohannának a Balcsi vízébe… nem hűsölni, játszani,
A szülők meg utánuk, mert gyerekére mégis csak neki kell vigyázni!
A gyerekek rohannának a Balcsi vízébe… nem hűsölni, játszani.
Vízből kiráncigálni őket, még ebéd ígéretével is csak erőszakkal lehet,
És igaz, ami igaz, gyerekként én is pontosan így tettem… ezt is csak nyáron lehet…
Vízből kiráncigálni őket, még ebéd ígéretével is csak erőszakkal lehet.
Vecsés, 2022. augusztus 5. – Kustra Ferenc József – íródott: 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!)
Ebből van bő bőség…
Bőséges a hőség.
Bőséges a lövellő, sárga napsugár,
Hűsben is izzadva úgy szenved az agár…
Bőséges a lövellő, sárga napsugár.
Bőséges izzadtság folyik homlokomról a szemembe,
De ez végre egy nyár és hogy ne legyen, nem jut eszembe…
Bőséges izzadtság folyik homlokomról a szemembe,
A gyerekek rohannának a Balcsi vízébe… nem hűsölni, játszani,
A szülők meg utánuk, mert gyerekére mégis csak neki kell vigyázni!
A gyerekek rohannának a Balcsi vízébe… nem hűsölni, játszani.
Vízből kiráncigálni őket, még ebéd ígéretével is csak erőszakkal lehet,
És igaz, ami igaz, gyerekként én is pontosan így tettem… ezt is csak nyáron lehet…
Vízből kiráncigálni őket, még ebéd ígéretével is csak erőszakkal lehet.
Vecsés, 2022. augusztus 5. – Kustra Ferenc József – íródott: 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!)
„Én megtehetném, és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem,
játszom magammal, ennyi az egész,
siratni való inkább, mint merész.”
Hah! Most látom csak, esteledik,
Ember lassan a sötétben elbotlik,
Mert a sötétség már térdig ér,
E nap már tevékenységre mit sem ér.
Ó napocska, lebegve tűnsz el a tájba,
Felvett, éj fekete varázsló ruhába,
Álcázod magadat, elbújsz, játszol,
Reggel jössz, látszani fog a jászol.
Az élet szőlő karói közt még lát a lelkem,
De nem sokára sötétben-látót kell felvennem.
Sötétedik, már nem látszanak a délibábok,
Bár a napsugarak még csokorban… tűzvirágok.
Ahogy sötétedik, kövek már nem sütnek talpam alatt,
A mai napból nem maradt hátra, csak egy apró falat.
Lassan elmúlik éltem egy napja, ennyivel is öregszem…
Folyvást térdig járok a gazba… mint az ’indián Öregszem’?
Csendben mélázva, az jár az eszemben,
Holnap, mi vár majd rám, az új reggelben?
Remélem… tovább maradó szellemben…
Lassan elmúlik éltem egy napja,
Én meg térdig járok ama gazba?
Vecsés, 2013. november 19. – Kustra Ferenc József – ’Folytassa’ pályázatra: – Az idézet Pilinszky János: Ne félj c. verséből való.
csak tervezem, csak épphogy fölvetem,
játszom magammal, ennyi az egész,
siratni való inkább, mint merész.”
Hah! Most látom csak, esteledik,
Ember lassan a sötétben elbotlik,
Mert a sötétség már térdig ér,
E nap már tevékenységre mit sem ér.
Ó napocska, lebegve tűnsz el a tájba,
Felvett, éj fekete varázsló ruhába,
Álcázod magadat, elbújsz, játszol,
Reggel jössz, látszani fog a jászol.
Az élet szőlő karói közt még lát a lelkem,
De nem sokára sötétben-látót kell felvennem.
Sötétedik, már nem látszanak a délibábok,
Bár a napsugarak még csokorban… tűzvirágok.
Ahogy sötétedik, kövek már nem sütnek talpam alatt,
A mai napból nem maradt hátra, csak egy apró falat.
Lassan elmúlik éltem egy napja, ennyivel is öregszem…
Folyvást térdig járok a gazba… mint az ’indián Öregszem’?
Csendben mélázva, az jár az eszemben,
Holnap, mi vár majd rám, az új reggelben?
Remélem… tovább maradó szellemben…
Lassan elmúlik éltem egy napja,
Én meg térdig járok ama gazba?
Vecsés, 2013. november 19. – Kustra Ferenc József – ’Folytassa’ pályázatra: – Az idézet Pilinszky János: Ne félj c. verséből való.
