Szívem legmélyére rejtettem el neved, s mindent kedvesem,
minden szót, csókot, érintést, amit testem veled érez.
És ott mélyen bent a szívemben,minden rólad szól, s mit éjjel, s nappal érzek valódi és igaz.

A legszebb dolog vagy az életemben drága,
és örökké az maradsz a szívembe zárva.
Szívem legféltettebb kincse te vagy kedves,
lelkemnek, s a szívemnek édes szerelme.

Az irántad érzett szerelmem soha el nem,
múlik örökké az idők.végezetéig velem leszel.
Kezem, kezedben, szíved, szívemben,
szemeid tükrében elveszek szerelmem.

Nem akarok többé nélküled élni csak veled,
szívemet csak a Te szívedhez szegezem.
Szívem zárjának te vagy a kulcsa, s örzője,
rád bízom az életem egyetlen szerelmem.

Zsoldos vagy, vagy nyomozó?
Enyém leszel pont ma, jó?
Lelkemben nincs félelem,
szívemet mellékelem.

Étkemben te vagy a só,
rab vagyok, s te vallató.
Nélküled nem létezem,
érezzed a két kezem.

Pillantásod átható,
egy csók tőlem kapható.
Rajtad tartom két szemem,
s vizslatom mit is nézel.

Zizzen most a csók hajó,
eső vagyok, s te a tó.
Lelkedben sütkérezem.
hjajj, de miért én teszem,

Angyal vagy és hangadó,
jóságod szív szaggató.
Nagy mosoly száll képeden,
arkangyal vagy énnekem.

Lett neked már adva szólam,
kedvedre talán hat a rózsa.
Arcod nézem éjjeken át csendesen,
hogyan szuszogsz élsz.e még kedvesem.



.

Hogy is kezdjem el leírni mit jelentesz gyermekem,
talán az elején kezdem, olyan jó, hogy vagy nekem.
Köszönöm a jó Istennek,
hogy az Édesanyád lehetek,
mikor még csak reménykedtem,
kicsi szívem, hogy te leszel.nekem.

Téged hordtalak a méhemben, életem kincse,
már a gondolattól is mosolygott a szívem.
S ó még annál is jobban kalapált a szívem, mikor megtudtam valóban gyermeket várok, téged.

Onnantól számomra nem számított,
semmi más csak te,
csak neked éltem, megtettem érted,
mindent, de mindent amit lehetett.

Csak egészséges legyél azt kívántam,
a hasamban odabent.
S kilenc hónapig számoltam,
a napokat, órákat, perceket.

Vajon mikor jön el a pillanat,
s jössz világra kislányom te nekem.
Vártam, nagyon vártam a percet gyermekem,
mert tudtam az lesz a legszebb napom az életben.

S megfogadtam, attól a perctől
egyetlen cél vezérel,
egy csak egy, hogy a legjobb
édesanya lehessek.

Ó Istenem, annyira szép voltál,
mikor megszülettél,
s én a legboldogabb Édesanya,
mert te az én gyermekem lettél.

Engem választott ki a jó Isten -e
megtisztelő szerepre,
s nem tudlak elégszer megköszönni
neki téged sohase.

Mikor először karomba vettelek,
téged a legcsodásabb kincset,
szívem megtelt a legszebb érzésekkel,
mit anya csak érezhet.

Az első perctől kezdve nem tudtam
betelni veled,
te voltál a leggyönyörűbb kisbaba,
kit Isten csak teremthet.

Drága kis kezedet, mikor először puszilgattam,
a kis párnásat, annyira, de annyira imádtam.
Gyönyörű szád, minél szebbet rajzolni nem lehet,
szét puszilgatnivaló volt drága mindened.

Csillagnak születtél, életem legfényesebb csillagának,
köszönöm kicsikém, hogy engem választottál Édesanyádnak.

Hiszem, hogy gyermekeink azért is születnek,
hogy tanítsanak is valamit minden szülőnek.
Legelső tanításként, megmutatjátok,
ti gyermekek,
milyen az igazi, önzetlen, tiszta szeretet.

Nálad tisztább szívű, csodálatosabb,
embert nem ismerek,
legcsodásabb teremtése vagy te e földnek.
Egy Angyal vagy te kislányom, emberi testben,
azért jöttél, hogy bearanyozd az én életem.

Ezt már tudtam ahogy meg pillantottalak,
az első percben, jöttél,
hogy-e világ tőled boldogabb lehessen.
Ha minden ember ilyen tiszta lelkű lenne mint te,
ilyen önzetlen, s ki nem lát senkiben rosszat, csak a szépet,
ez a világ egy igazi csodás paradicsom lenne.

Egy sóhaj a szélben, mint csillag az éjben,
oly messzire tűnt.
Egy fájon szép dallam a lelkedben,
halkan elszenderült.

Egy álom a szívben mint árnyék a fényben,
csak elmerült.
És hitted, hogy szép lesz, bár tudtad,
hogy vétek, ha perzsel a tűz.

Felvillanó képek a szívedben égnek,
s már nem menekülsz.
Őrzöd a nincset, mint értékes kincset,
bár messzire űz.

Úgy fáj mert érzed, minden csók éget,
mely ajkadhoz ér.
S áldás és átok, hogy karjában lángolsz,
mert nem a tiéd.

Száz könnycsepp a szívben,
száz gyertyacsonk a szívben.
Melyen kihúnyt a láng,
száz óceán mélyében,
száz álmatlan éjjel, mely rád talált.

Visszajáró képek, száz méla kisértet,
mely rabul ejt,
börtönébe zárva a szíved oly árva,
de nem felejt.

Nyár van forrón perzsel a nap,
égeti a hőség bőröm mindennap.
Tikkasztó a hőség, a szél sem fúj,
hűsítő eső kellene úgy lenne jó.

Tengerparton fürdenénk a hullámok között,
úszni a dús habokban delfinek között.
Sétálnánk a naplementében este,
nézném a csillagokat a sétányon Veled.

Kézenfogva szaladnánk a parti fövenyen,
kavicsokat dobálnánk a tenger vizébe.
Hűs szellő fújná arcunkat kedvesem,
kellemesen érezném ott magam veled.

Ha elvesznék a habokban Te kimentenél,
két erős karoddal felemelnél.
Kivinnél a partra édes kedvesem,
csókjaiddal boritanád remegő testemet.