Idő 
Értékelés 
Értékelés Bús melódiát sír a hegedű,
a rossz kunyhók falán átsüvít a szél,
cserzett arcú élet már réges-rég keserű,
s a szürke felhőkből szakad a tél.
Korcs kutyák vonyítása messzire száll,
rongyos életük telítve vágyakkal,
s a fejszék koppanása meg-megáll,
míg a fateknő megtelik álmokkal.
Juharfa darabja a tűz előtt henyél,
mellette egy rajkó a pirítóst várja,
egy öreg cigány történetet mesél,
s pipafüstöt ereget mellette párja.
A tábortűz körül pezseg a vér,
az almabor most friss nedű,
öreg prímás egy vénembert kísér,
bús nótát sír halkan a hegedű.
a rossz kunyhók falán átsüvít a szél,
cserzett arcú élet már réges-rég keserű,
s a szürke felhőkből szakad a tél.
Korcs kutyák vonyítása messzire száll,
rongyos életük telítve vágyakkal,
s a fejszék koppanása meg-megáll,
míg a fateknő megtelik álmokkal.
Juharfa darabja a tűz előtt henyél,
mellette egy rajkó a pirítóst várja,
egy öreg cigány történetet mesél,
s pipafüstöt ereget mellette párja.
A tábortűz körül pezseg a vér,
az almabor most friss nedű,
öreg prímás egy vénembert kísér,
bús nótát sír halkan a hegedű.
Lételem
Életem folyvást.
Lét-elem.
Lételem
Létezésedet.
Lét-elem
Lételem
Együttélésünk
Akarod?
Lételem…
Csereprofil nincs.
Akarod?
Lételem
Majd szeretetünk.
Ketten egy…
Lételem
Együttéletünk.
Ketten egy…
Léted tükröz, nincs másik világ, szavaid közt mozdulok, ahol kérdés a vágy.
Lételem vagy, mint víz a repedésben, egymásra vágyunk szótlan, mégis egészen…
Nincs csere, nincs ha, csak mi és akarat, egy lét vagyunk, ha akarjuk ugyanazt.
*
Érzelem söpör leveleket, lecsap fája koronájára s éget egyebeket.
Szellő járja át lelkedet, de remélem nem hűti, mert én jobb vagyok, mint kisüsti…
*
Szél sodorja leveleket, láng csókolja a fellegeket.
Csendben suttog a lelkemhez… több vagy mint kisüsti pálesz...
*
Mikor lesz
Egybefonódás?
Létség-csúcs.
Fogadlak
Légy örök társam…
Megvédlek.
Álmodok
Remélem tetszik…
Alkossuk.
Létezzünk,
De ne tévedjünk…
Egymásért!
Szív szívet ért… mint hajnal estben ég, álma fon össze, sorsunk fénybe borul még.
Eggyé válni, múltat jelenbe venni, nincs ki el tudná ejteni.
Vecsés, 2025. július 23. – Siófok, 2025. július 25. Kustra Ferenc József- írtuk 2 szerzősnek: Budaházi Kinga „Cserebere” c. verse ötletkénti fölhasználásával, Gránicz Éva szerző-, és poéta társam közreműködésével.
Életem folyvást.
Lét-elem.
Lételem
Létezésedet.
Lét-elem
Lételem
Együttélésünk
Akarod?
Lételem…
Csereprofil nincs.
Akarod?
Lételem
Majd szeretetünk.
Ketten egy…
Lételem
Együttéletünk.
Ketten egy…
Léted tükröz, nincs másik világ, szavaid közt mozdulok, ahol kérdés a vágy.
Lételem vagy, mint víz a repedésben, egymásra vágyunk szótlan, mégis egészen…
Nincs csere, nincs ha, csak mi és akarat, egy lét vagyunk, ha akarjuk ugyanazt.
*
Érzelem söpör leveleket, lecsap fája koronájára s éget egyebeket.
Szellő járja át lelkedet, de remélem nem hűti, mert én jobb vagyok, mint kisüsti…
*
Szél sodorja leveleket, láng csókolja a fellegeket.
Csendben suttog a lelkemhez… több vagy mint kisüsti pálesz...
*
Mikor lesz
Egybefonódás?
Létség-csúcs.
Fogadlak
Légy örök társam…
Megvédlek.
Álmodok
Remélem tetszik…
Alkossuk.
Létezzünk,
De ne tévedjünk…
Egymásért!
Szív szívet ért… mint hajnal estben ég, álma fon össze, sorsunk fénybe borul még.
Eggyé válni, múltat jelenbe venni, nincs ki el tudná ejteni.
Vecsés, 2025. július 23. – Siófok, 2025. július 25. Kustra Ferenc József- írtuk 2 szerzősnek: Budaházi Kinga „Cserebere” c. verse ötletkénti fölhasználásával, Gránicz Éva szerző-, és poéta társam közreműködésével.
Évszakváltozás…
Ősz szeleit hozzák fellegek,
Még, amit hoznak biz’ hidegek.
Parton söpör már az őszi szél,
A nyári szerelmekről mesél.
*
Rohanva hullik le az őszi eső,
Nincs eszében, lehetne ő elmenő…
Balcsiba zuhannak kövér vízcseppek,
Szürke felszínén buborékok kelnek.
*
A nagy esővel, nem állunk mi szemben,
De örömünk van őszesővel szemben.
Esőt látva, lelkem örömben fürdik,
Mintha könny volna, arcomon lefolyik.
*
Gyertek jó őszi fellegek, most örülünk, ha az esők hevenyek,
Gyertek őszi fellegek, de áradások ne legyenek vemhesek…
Eső jöhet, kell az utánpótlás,
Balcsi, nyári szomját csillapítja... Hálás.
*
Előttünk a kocsiút még nem beton. Por látszik az autókon,
Én csak nézem ablakomon, hogy milyen vastag port vernek homokon…
Őszi eső nyár porát lemossa,
Út, táj, lélek minden megtisztulva.
Vecsés, 2025. március 1. – Siófok, 2025. április 29. – Kustra Ferenc József - írtuk: alloiostrofikus versformában, Gránicz Éva szerző-, és poéta társammal.
Ősz szeleit hozzák fellegek,
Még, amit hoznak biz’ hidegek.
Parton söpör már az őszi szél,
A nyári szerelmekről mesél.
*
Rohanva hullik le az őszi eső,
Nincs eszében, lehetne ő elmenő…
Balcsiba zuhannak kövér vízcseppek,
Szürke felszínén buborékok kelnek.
*
A nagy esővel, nem állunk mi szemben,
De örömünk van őszesővel szemben.
Esőt látva, lelkem örömben fürdik,
Mintha könny volna, arcomon lefolyik.
*
Gyertek jó őszi fellegek, most örülünk, ha az esők hevenyek,
Gyertek őszi fellegek, de áradások ne legyenek vemhesek…
Eső jöhet, kell az utánpótlás,
Balcsi, nyári szomját csillapítja... Hálás.
*
Előttünk a kocsiút még nem beton. Por látszik az autókon,
Én csak nézem ablakomon, hogy milyen vastag port vernek homokon…
Őszi eső nyár porát lemossa,
Út, táj, lélek minden megtisztulva.
Vecsés, 2025. március 1. – Siófok, 2025. április 29. – Kustra Ferenc József - írtuk: alloiostrofikus versformában, Gránicz Éva szerző-, és poéta társammal.
Kegyed lenne az én örök pirkadatom…
Kegyed lenne a reggeli napsugárom…
Kegyed lenne a szépség-örök napfényem,
Kegyed lenne a reggeli ébredésem…
Kegyed lehetne a szerelem-szellőm…
Kegyed lehetne szerelem észvesztőm…
Kegyed lehetne, aki inná a csókomat…
Kegyed lehetne, ki visszaadná csókomat…
Kegyed legyen már az, ki melengeti a szívemet…
Kegyed legyen már az, ki pátyolgatja a lelkemet…
Kegyed legyen már az, ki este engem álomba simogat…
Kegyed legyen már az, ki velem valósítja meg álmokat!
Vecsés, 2021. március 22. – Kustra Ferenc József – íródott, szerelmesen vágyódó, anaforás csokorban.
Kegyed lenne a reggeli napsugárom…
Kegyed lenne a szépség-örök napfényem,
Kegyed lenne a reggeli ébredésem…
Kegyed lehetne a szerelem-szellőm…
Kegyed lehetne szerelem észvesztőm…
Kegyed lehetne, aki inná a csókomat…
Kegyed lehetne, ki visszaadná csókomat…
Kegyed legyen már az, ki melengeti a szívemet…
Kegyed legyen már az, ki pátyolgatja a lelkemet…
Kegyed legyen már az, ki este engem álomba simogat…
Kegyed legyen már az, ki velem valósítja meg álmokat!
Vecsés, 2021. március 22. – Kustra Ferenc József – íródott, szerelmesen vágyódó, anaforás csokorban.
Hétköznapi pszichológia…
A legjobb szív is
Ha bántják, megszakadhat
És követi bú.
*
Lélek nyugalma
Maga a föloldozás;
A hit, semmi más.
*
Becsüld életed,
Tiszteld nagyon önmagad.
Üdvözülést nyersz.
*
Legyél folyvást jobb,
Léted értelmet nyerhet.
Add meg magadnak.
*
Lelj nyugalomra,
Meg lesz a harmóniád,
Megleled helyed.
*
Hallgass szívedre,
De vésd jól az eszedbe:
Gondolkodni kell!
*
Ha bánatos vagy
Így várod a holnapot!
Lépd át önmagad.
*
Cselekedeted
Meghatározza, ki vagy!
Így ítélnek meg…
*
Hallgass a múltra,
Lépésedhez például!
Így előbbre jutsz…
*
Igaz bölcsesség,
Belül, mint forrás fakad.
Rossz, ha elapad.
*
Öregszel? Én is.
Nem tetszik? Bizony mégis…
Fogadd el magad!
Vecsés, 2012. október 02. –Kustra Ferenc József- írtam: Szentes Zsófia: „Csak elmondom” c. versének a senrjú átirataként, a szerző engedélyével.
A legjobb szív is
Ha bántják, megszakadhat
És követi bú.
*
Lélek nyugalma
Maga a föloldozás;
A hit, semmi más.
*
Becsüld életed,
Tiszteld nagyon önmagad.
Üdvözülést nyersz.
*
Legyél folyvást jobb,
Léted értelmet nyerhet.
Add meg magadnak.
*
Lelj nyugalomra,
Meg lesz a harmóniád,
Megleled helyed.
*
Hallgass szívedre,
De vésd jól az eszedbe:
Gondolkodni kell!
*
Ha bánatos vagy
Így várod a holnapot!
Lépd át önmagad.
*
Cselekedeted
Meghatározza, ki vagy!
Így ítélnek meg…
*
Hallgass a múltra,
Lépésedhez például!
Így előbbre jutsz…
*
Igaz bölcsesség,
Belül, mint forrás fakad.
Rossz, ha elapad.
*
Öregszel? Én is.
Nem tetszik? Bizony mégis…
Fogadd el magad!
Vecsés, 2012. október 02. –Kustra Ferenc József- írtam: Szentes Zsófia: „Csak elmondom” c. versének a senrjú átirataként, a szerző engedélyével.
