Síromon nem lesz majd felirat,
Nem tudja senki, mert nem mondtad.
Nem lessz ott senki, mert nem lehet,
A pap se tudhatja, ki eltemet.

Örökre titokban merülök
Aznap majd hangosan mennydörög.
Hantomat elmossa szélvihar,
A földet mely örökre betakar.

Virág se nyílik majd síromon.
Ha marad jel, esővel elmosom.
Egy titkot én örökre megörzök,
És végleg a föld alá rejtőzök.

Kegyed lenne az én örök pirkadatom…
Kegyed lenne a reggeli napsugárom…
Kegyed lenne a szépség-örök napfényem,
Kegyed lenne a reggeli ébredésem…

Kegyed lehetne a szerelem-szellőm…
Kegyed lehetne szerelem észvesztőm…
Kegyed lehetne, aki inná a csókomat…
Kegyed lehetne, ki visszaadná csókomat…

Kegyed legyen már az, ki melengeti a szívemet…
Kegyed legyen már az, ki pátyolgatja a lelkemet…
Kegyed legyen már az, ki este engem álomba simogat…
Kegyed legyen már az, ki velem valósítja meg álmokat!

Vecsés, 2021. március 22. – Kustra Ferenc József – íródott, szerelmesen vágyódó, anaforás csokorban.

Hétköznapi pszichológia…

A legjobb szív is
Ha bántják, megszakadhat
És követi bú.
*

Lélek nyugalma
Maga a föloldozás;
A hit, semmi más.
*

Becsüld életed,
Tiszteld nagyon önmagad.
Üdvözülést nyersz.
*

Legyél folyvást jobb,
Léted értelmet nyerhet.
Add meg magadnak.
*

Lelj nyugalomra,
Meg lesz a harmóniád,
Megleled helyed.
*

Hallgass szívedre,
De vésd jól az eszedbe:
Gondolkodni kell!
*

Ha bánatos vagy
Így várod a holnapot!
Lépd át önmagad.
*

Cselekedeted
Meghatározza, ki vagy!
Így ítélnek meg…
*

Hallgass a múltra,
Lépésedhez például!
Így előbbre jutsz…
*

Igaz bölcsesség,
Belül, mint forrás fakad.
Rossz, ha elapad.
*

Öregszel? Én is.
Nem tetszik? Bizony mégis…
Fogadd el magad!

Vecsés, 2012. október 02. –Kustra Ferenc József- írtam: Szentes Zsófia: „Csak elmondom” c. versének a senrjú átirataként, a szerző engedélyével.

Ha lennél, fognám a kezed, Ida!
Ha lennél, csókolnám kezed, Ida!
Elmentél, már nem vagy!
Elmentél! Mér’ nem vagy?
Ha visszajönnél, simogatnálak,
Ha visszajönnél, úgy csókolnálak.

Szívem visszahúz, ölelésed vár rám,
Itt vagyok, mindig megtalálsz... lám.
*
Sétálhatnánk a régi erdei úton,
Megint ülnénk kispadon, átélve vágyón…
Sétálhatnánk a régi erdei úton.

Erdei utacska hív, ott vagyok,
Padon súgom: sosem hagylak, maradok.
*
Emlékszel még, mekkora eső csapott le ránk?
Összeölelkezve gyorsan rohantunk hozzánk…
Emlék ez, és nem vonatkozik másra, csak ránk!

Esőcseppek csókoltak, mikor hozzád bújtam,
Szívverésed zenéje itt maradt nálam.

Vecsés, 2021. augusztus 19. – Siófok, 2025. szeptember 1. Kustra Ferenc József- Írtuk: két szerzősnek. A tíz szavasokat Gránicz Éva írta.

Hiszed vagy sem… Hannám kedvellek,
Még szeretlek… meg még szeretlek!
Lehet együtt élni?
Boldogságban félni!
Forró csók naponta… szeretlek…

Hiszem bizony... s tudd meg, kedvellek,
Szíved szaván én is merengek.
Lehet együtt élni,
Nem kell már csak félni.
Csókjaidért mindent megteszek.

Pihenjünk együtt az ágyunkban,
Élvezzük, együtt nagy mázlinkban…
Napjaink csókosak,
Szemeid csábosak…
Szemed tükröződne ágyunkban…

Jó veled bújni ágyikóba,
Szívem dobban, mint halk muzsika.
Karodban elcsitul,
Bennem a vágy felgyúl.
Veled élni... ez volna csoda.

Sok csók és benne vagyunk nyárba…
Együtt merülnénk nagy álomba…
Tudom, ez kell neked,
Megélném ezt veled!
Együtt élnénk boldogan… még ma!

Álmokba bújnánk nyár hevével,
Ölelésben remény szelével.
Itt vagyok, csak neked,
Egy a sorsom veled.
Legyünk boldogok… örökléttel.


2023. május 21. – Siófok, 2025. július 2. Kustra Ferenc József – írtuk kétszerzősnek. A páratlanokat én írtam, a párosokat: Gránicz Éva írta szerző-, és poétatársam.