Hogy miért, azt én nem tudom,r>De néha nyári éjjelenr>Felébredek, és ilyenkorr>Valamire emlékezem.r>Akkor mikor fel fel csendülr>A nagy templom harangszava,r>Elgondolom a rég múltat:r>Milyen jó volt akkoron még . . .r>És ilyenkor lep meg annyir>Régi-régi nyári emlékr>Alig alig emlékszem márr>De van még egy kis fényképem,r>S mikor nagyon elbúsulok r>Soká sírva nézdegélem.r>És én tudom, hogy ilyenkorr>Sok sok ember zokog velem,r>S van kinek tán fényképe sincs:r>Nyár volt . . . Szép volt . . . Emlékezem . . .
Alkonyodott . . .r>Óriási bíbor felleg ragyogott a vörös égen,r>Alkonyodott és reám szállt az egyik kis, bús emlékem,r>Bíbor szikrák, bíbor tüzek takarták az arany napotr>Lelkem testem szép dalt érzett, új dalt érzett, sugallatot.r>r>Szent nagy órák bátor tüze, gyáva percek fergetegjer>Lángolt bele csillogóan két nagy fekete szemembe,r>Lelkem titkos mély sugara ezer rhapsódiát érzett,r>És a bíbor alkonyatnál megáldtam a mindenséget.r>r>Éjszaka lett . . .r>Az óriási bíbor felleg eltűnt már a vörös égrőlr>De az éji sötétben is álmodik a lelkem szépről,r>Búban bajban, szennyben vágyban, elkísérnek a szép dalok,r>Boldogságban, fájdalomban kísérnek a sugallatok.
Valamelyik holdas éjszakán,r>Karjára vett Édesanyámr>Csitított, csókolt csendben,r>r>És messze térben, időbenr>Őt kerestem minden nőben,r>És minden szerelemben.r>r>Valamelyik holdas éjszakánr>Leány asszony vagy angyal tánr>Felemelte kezem,r>r>S a kis rózsaszirmok fekhelyénr>Valahol szívem rejtekénr>Azóta emlékezem.r>r>Valamelyik holdas éjszakánr>Egy asszony ajka omlott rámr>Mikor még gyermek voltam,r>r>S eljövendő végórámonr>Asszony ajka lesz a számonr>Ha összeomlok holtan.
Mámormezőkön bolyongokr>Nagybánatú fáradt fejjel,r>Kinzó kín között szorongokr>Roncsolt, véres, tépett mellel.r>r>Elönt a Tavasz symphoniájar>Színes és pazar cifra ruhája,r>Színek kacagnak a levegőbenr>S én nézem fájva, elmenőben.r>r>Vérsen fáj elhagyni a Tavaszt,r>Elhagyni a tarka Életrétet,r>A szerelmet, mely könnyeket fakasztr>Elhagyni mindent, minden szépet.r>r>Elhagyni a sok pompázó kertet,r>Mert a hóhérhalál űz és kerget,r>Fáj szaggatva, kínozva fájr>Véres könnyet sír a tavaszi vágy.r>r>Hiába minden sírás, minden könny,r>Hiába szeretnék úszni lágyanr>Csillogó kékes bárányfelhőkönr>S égni tavaszi mámoros vágyban.r>r>Mennem kell, a halál hív, vonszolr>Kacagva köröttem kóborolr>Búsan járok a Mámormezőnr>Gondolkodva Halálon s Temetőn.
Uram, uram én senki se vagyokr>Csak bús, bánatos vagyokr>A földnek apró porszeme.r>r>Uram én alázatban élekr>Megalázkodom minden előttr>Mi nálamnál hatalmasabbr>Megalázkodom mindenki előtt,r>Ki nálam bölcsebb, igazabb.r>Megalázom magam a szenvedőkr>Az üldözöttek, nyomorultak előtt.r>De nem hajtom porba fáradt fejem,r>De nem kulcsolom össze két kezem,r>Nem meresztem áhítattal a szemem.r>Ha látok cifra, dölyfös komédiát,r>Ha senki gőgös embert zeng a zsoltár,r>Ha pénztől szennyes a szentség, az oltár.r>Nem alázkodom meg a Pénz előttr>Nem imádom az aranyhasú istentr>Nem csodálom fényes gyilkos fényétr>Inkább ömöljön testemből a vérr>Inkább pusztuljak halottan énr>Inkább boruljon sír testem fölér>De meg nem hajtom a vállamat,r>De nem görbítem a lábamat,r>De nem térdepelek a földre én,r>Az alázat templomának kövén.r>r>Uram, Uram én senki se vagyokr>Csak bús bánatos vagyokr>A földnek apró porszeme.