Idő 
Értékelés 
Értékelés A koldús áll, csak áll az utca sarkán,r>Szemének fénye tükrözi a napot,r>Fülében feledett melódia csengr>És sírva dícséri az alkonyatot.r>A koldús áll, csak áll az utcasarkán.r>r>Áll. Vár. Autó, nők, emberek sietnek,r>Áll. Éhes, tátongó száj a kalapjar>Üres, elhagyott, árva mint az életr>S előtte áll a jólét kirakatja.r>Áll. Vár, Autó, nők, emberek sietnek.r>r>Minden pillantása egy éhes nyelés,r>Csak néz, csak vár két boldogtalan szemer>S amíg mellette megyek eszembe jutr>Hány éhező száj néz így az ég fele . . .r>A koldús áll, csak áll az utca sarkán.
És jött valahonnan napnyugatrólr>És szárnyán harangot hozott.r>Megpaskolta a kék egetr>S harangozott, harangozott.r>r>A nap felriadva, nagy ijedtenr>Lebukott az ég távolán,r>S az emberek ámuldoztakr>Ezen a repülő csodán.r>r>Aztán eltűnt, senki sem tudja holr>S nem jött elő többé sohar>S hideg szélként végig vágottr>A földön Isten ostora.
Kis templom, zsámoly, eldugott sarok,r>Máma, úgy érzem, sírni akarok,r>Elindultam, mert bánt a durva harc,r>Előttem síró, szent krisztusi arc.r>Imádsággal űzném el a csöndet,r>De szemeimből hullnak a könnyekr>És én nem vártam tudom hiába:r>r>Nap simította aranyos mezőnr>Jött, és kezében kenyeret hozott.r>Lépésén titkos rózsák fakadtak,r>Lelkének harangja harangozott.r>Olyan volt mint királyok királyar>Pedig korona nem volt a fején,r>Szeretet lámpása volt kezébenr>Harangzúgás közt jött, csak jött felém.r>r>Keresni jött egy bús álmot ittenr>Avagy talán inkább az életet?r>Mert hiszen mi az élet valóban?r>. . . Álom, mely sohase teljesedett.r>Egy vágy, amit megálmodunk egyszerr>S aminek azt a nevet adjuk: "cél" . . .r>Ami után fújva rohanunk elr>Amíg az utunk végére nem ér.r>r>Amíg a karunk, kérges két kezünkr>Harcol, és kínlódik, az élet csatán,r>S amíg a végszót el nem sóhajtjukr>Lecsukódó szemmel: "Édesanyám . . ."r>Kis templom, zsámoly, eldugott sarokr>Ma és örökké sírni akarok,r>És hogyha bánt majd a durva harcr>Eljön értem a Krisztusi arc . . .
Amerre én járok, összesúgnak a fák,r>Nem dalolnak tovább a dalos madarakr>És én mégis érzem, van kinek szívéber>Én hozom meg ősszel az új napsugarat.r>r>Amerre én járok, elhervad a rózsar>Elfordul tőlem a lomb, a fa, a virágr>Mégis érzem, tudom egy élő embernekr>Szemében én vagyok az élet, a világ.r>r>Amerre én járok, mindig sugdolódznakr>És elfut előlem az állat is félve,r>Mégis van valaki, akinek én vagyok,r>Az öröm, a bánat, a fény a szemébe.r>r>Amerre én járok, terhes a levegő,r>Elhallgat az ének, a beszéd a zene,r>Mégis itt a földön, örzőangyalomkéntr>Valaki rám vigyáz, én vagyok mindene.r>r>Ha hozzá elmegyek tavasz lesz az őszből,r>Sötétbe fényt hoznak vidám napsugarak,r>Szívébe néki én vígalmat teremtek.r>Lelkének kínjában én hozom a nyarat.r>r>Otthon melegében megcsókol, melenget,r>Táplál minden jóval, vigyáz rám gondosanr>Fekete szememben sugarakat talál,r>S mesél nekem arról, aki egyszer voltam.r>r>Az ő szeretete mindenre leplet tesz:r>Bűnre, csábításra, bajra szenvedésre,r>Mégis tudom, hogy én vagyok a büszkeségr>Anyámnak gyönyörű, ragyogó szemébe.
Fekete éjszaka. Mélységes, babonás.r>Fáfdalmas szikrákkal telisded tele vanr>Most ébren hányódom felleges ágyambanr>S nem tudok aludni többé soha soha:r>A Kárpátok alja mért olyan mostoha?r>r>Minő panaszoknak árja zúdul felém?r>Micsoda könnyezés, sírás, rívás onnan:r>"A nagy háborúban szememre vakultam!"r>"Elesett a férjem, épp várandós voltam!"r>Nem tudok aludni többé soha sohar>A Kárpátok orma mért olyan mostoha?r>r>Ha megyek, bolyongok az Andrássy-úton,r>Jobbra ballra tőlem emberroncsok állnak,r>Mint tilalomfái a nagy utca-árnak.r>r>Kenyeret! Kenyeret ordítják sírósan,r>Mellettük tábla áll, nézem szomorúan,r>"Galícia földjén szememre vakultam!"r>Nem tudok aludni többé soha sohar>A Kárpátok alja mért olyan mostoha?r>r>De az emberár csak hömpölyög az úton,r>És ott áll a harcos megrokkanva, rúton,r>Segítsetek nekik, gyertek segítsetekr>Voltak hajdanában még ők is emberek!r>r>Talán megszánják, de megy a tömeg tovább,r>Minek is hallgassa a béna panaszát,r>És ő tovább áll ott, kopottan fakultan,r>Egy élő mementó: háborúban voltam . . .r>r>S nem tudok aludni többé soha soha:r>Az én magyar földem mért olyan mostoha?
