Idő 
Értékelés 
Értékelés Reggel,ha felkelek,r>mindig kéri a friss tejet.r>Ha sírok,ha nevetek,r> csak sejtelmesen lépeget.r>Morzsi kutya mérgesen rámorog,r>de ő csak a bajsza alatt édesen mosolyog.r>Ha nagyon rossz napon van,r>csak bájosan odabújik hozzám,és megvigasztal.r>De ha mérges vagyok rá,r>akkor ő sem kis pályázik ám.r>Támad,és megkarmol,r>hiszen a mi házunknál ő az Úr.r>Nem szereti az egeret,r>de hát ez ellen én mit tehetek?r>Megfogja a tóban a halat,r>ez a cicámnak a jó falat.r>Meddig fog élni azt nem tudom,r>csak azt, hogy Tom macskát mindig szeretni fogom.
Egy nyári reggelen bekopogtál,r>bár zord,és goromba voltál,mégsem morogtál.r>Olyan hirtelen jöttél,r>és sok jóval nem is kecsegtettél.r>Nem beszéltél,kegyetlen voltál,és néma,r>és én úgy terültem ki,mint egy rémült béna.r>Sírva könyörögtem,hogy ne bántsál,r>de te az eszközökbe nem válogattál.r>De erős voltam,és dühös harcos,r>te meg brutálisan morcos.r>Nem adtam fel a reményt,r>és te láttad rajtam,hogy ez a nő nagyon kemény.r>Kértelek,hogy hagyjál békén,r>és te némán engedelmeskedtél.r>Már nem vagyok beteg,vidám vagyok,r>a mogorva látogató így végleg elhagyott.
Ó, de nehéz bölcsnek lenni,r>fájót, ártót elengedni,r>maradni a szeretetben,r>lenni EGYSÉGBEN az EGY-ben!r>r>Ó, de nehéz mosolyogni, r>az EGO-val harcot vívni,r>mikor sötét kezében kard,r>s szítja tüzet és a vihart!r>r>Ó, de nehéz e világunk,r>anyaggá lett valóságunk,r>hol békétlenség alapjar>embereket ostorozza!r>r>Ó, de nehéz csak szeretni,r>ha bántanak megölelni,r>felnőtt korban gyermek lenni,r>bántó tettet jóvá tenni!r>r>Ó, de nehéz boldog lenni,r>boldogságban megpihenni,r>a félelmet eltemetni,r>embert Istenként szeretni!
Kinek gondoltok, amikor rám néztek?r>Mit láttok? Kit láttok, nővérek?r>Egy fura öreget, nem annyira bölcset, r>Mit lát, mit csinál - ő nem is tudja már. r>Elejti a falatot. Ha hangosan szóltok, r>Hogy "Próbálja meg!" - választ sem kaptok. r>Hogy ti ott vagytok, mintha neki fel se tűnne, r>Eltűnik mindig a zoknija, cipője...r>Kénytekre-kedvtekre átadja önmagát,r>Fürdetés, etetés tölti ki a napját.r>Ezt gondoljátok? És ezt látjátok? r>Szemetek nyissátok: hisz? ez nem én vagyok!r>Megmondom, ki vagyok: ki csendben meghúzódva r>Megteszem, eszem is, mint a nővér mondja?r>Apámnak, anyámnak kicsi fiacskája,r>Szerető fészkében egyik fiókája.r>Szárnyra kelő kamasz, jövő álmodója,r>Szerelmes társának boldog bevárója.r>Húszéves vőlegény: szívem nagyot ugrik r>Esküm emlékére, mit tartanom illik. r>Huszonöt évemmel, magam is apaként r>Őrzöm kicsinyeim boldog otthon keblén.r>Harmincéves férfi: ó de gyorsan nőnek! r>Téphetetlen szálak minket összefűznek. r>Negyven lettem: kirepültek, üres már a fészek,r>De marad a párom, így nem hullanak könnyek.r>Ötven éves lábaimnál kisbabák játszódnak, r>Nagyszülők lettünk már, unokáink vannak.r>Majd sötétség jő rám: feleségem meghalt.r>Jövőm eddig fény volt, mit most a rém felfalt. r>Gyermekeim most már nélkülem megállnak.r>Múlt szeretet jár át, évek, mik elszálltak. r>Most már öreg vagyok. Kemény a természet. r>Az idős ember vicces. Vicc csak az enyészet.r>A test, a kellem, erő széthullik, elillan, r>Kő maradt, ahol rég mondták: a szívem van. r>Ám az éltes testben ott belül fiatalr>Vagyok még. Tépett szívem duzzad: r>A múlt sok örömet és fájdalmat visszaad. r>Újraélem szerelmünket, hosszú életünket, r>Túlságosan gyorsan elszállt éveinket. r>Elfogadom szépen, hogy minden elmúlik. r>Nyisd hát ki a szemed, láss túl azon, mi vén: r>Nézz csak meg közelről: hát EZ vagyok én!!r>r>(A verset egy ausztrál vidéki város kórházának idősotthonában elhunyt idős férfi írta. Fordította: Barsi Boglárka)
