Szófelhő » R » 900. oldal
Idő    Értékelés
r>Oly régen élek ezen a tájonr>azt hittem mindig itt leszek,r>hányszor félretoltak,hányszor félreálltam,r>de mégsem hittem hogy végleg elmegyek.r>r>Oly régen élek ezen a tájonr>itt születtem,és itt voltam gyerek,r>ó mennyi emlék,mennyi édes álom,r>melyet feledni nem tudok sosem.r>r>Oly régen élek ezen a tájon,r>s most fájó szívvel mégis elmegyek,r>magamban temetve minden régi álmot,r>s nem viszek mást, csak emlékeimet.r>r>
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 2924
r>Nem tudtál szeretni engemr>hiába adtam minden kincsemet,r>csak porba zúztad, összetörtedr>millió darabra vérző szívemet.r>r>Nem tudtál szeretni engem,r>pedig én úgy szerettelek,r>mint tavaszi napfényt a bimbódzó virágok,r>melynek sugarától nyílni kezdenek.r>r>Nem tudtál szeretni engem,r>pedig én most is érted létezem,r>összetört szívvel is csak miattad élek,r>s most is téged óvlak, téged féltelek.r>r>
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 2124
r>Álmomban úgy vontál magadhoz,r>álmomban úgy szerettelek,r>ahogy a napfény öleli lágyanr>a messze tűnő halvány felleget.r>r>Álmomban úgy öleltél engemr>mint tavaszi szél a halvány kék eget,r>sóhajtva, lágyan simogatva,r>míg érintésébe beleremeg.r>r>Álmomban úgy akartál engem,r>mintha elengedni nem tudnál soha,r>oly forró hévvel, oly szédült erővel,r>felszítva bennem minden lángomat.r>r>Álmomban úgy őriztél engem,r>mint egy törékeny apró gyöngyszemet,r>mintha már akkor érezted volna,r>számunkra minden,minden elveszett !r> r>
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 3495
r>r>Esküszöm megteszek mindent,r>csak ne vedd el tőlem mindenem!r>Én félre dobok minden álmom,r>csak egyedül őt hagyd meg nekem!r>r>Többé már nem látlak sírni!r>Elrejtem hulló könnyemet!r>Hisz eddig sem sütött rám napfény,r>eltakarták a fellegek.r>r>Nem viszek magammal semmit!r>A téli széllel messzire megyek,r>sötét felhőbe burkolózva,r>csak ne vedd el tőlem mindenem!r>r>S ha mégis elveszed tőlemr>azt, ami legdrágább nekem,r>magammal rántom izzó pokolba,r>ki tönkretette az életem !r>r>
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 2618
r>r>Anya! Az arcod oly forró most,r>láz rózsák gyúlnak arcodon,r>nem szólsz,csak ott fekszel némán,r>s én önmagamat vádolom.r>r>Ha néha-néha rossz voltam hozzádr>arcodba temetted két kezed,r>nem szóltál semmit,elfordultál,r>hogy ne lássam hulló könnyedet!r>r>Anya hidd el,már rég megbántamr>hogy nem fogadtam szót teneked,r>nem hittem néked,hiába intettél,r>míg nem gyűltek felettem sötét fellegek!r>r>Megbántam százszor,de már késő!r>S hogy neked is fáj, azt jól tudom!r>S hogy mellettem vagy mindenáron,r>meghálálni sosem tudom.r>r>Anya kérlek, ne hagyj itt engem!r>Ezentúl hallgatok reád!r>Hisz te vagy az egyetlen a földön,r>ki szeret,és mindent megbocsájt!r>r>
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 1514

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom