Idő 
Értékelés 
Értékelés Félhomályban üldögélek,r>hozzám halkan szól a csend,r>itt most csendben van a lélek,r>fejemben honol a rend.r>r>Szárnyakat bont gondolatom,r>járom csillagutamat.r>Igaz álom, vagy valóságr>teljesíti vágyamat?r>r>Félelmek és rút rémképekr>nem feszítik agyamat,r>csendnek hangja andalító,r>elhagyom tudatomat.r>r>Fény ösvénye szólít engem:r>Utamat Neked adom,r>lépj rá bátran, nem kell félned,r>itt örök a nyugalom!
Kigyúltak csillagok, kigyúltak vágyak, csillagtalan éjszakába mindig téged várlak, tudom nem jössz, még is oly jó várni, hazudni kell szívnek hogy ne fájjon oly nagyon.
Az éjszaka elragadta az álmok magasztos árnyait,r> az idő árván nyögte az utolsó percet.r>r> Tékozló angyal a halállal dacol,r> a szerelem romjaiból kitörve szelíden dalol. r> Az érzés vágta sebek kifakadtak az arcán,r> de ő nem törődve ezzel, eltűrt mindent némán.r>r> Életre hívó lelkek kérlelik,r> bűnöktől átitattot mivoltát eressze el.r> Még egy ideig gyötrik az elveszett remények,r> közben búcsút intenek a keserves emlékek.r>r> A düh mint fájdalom, némán elvész a sötétség kijáratában.r> Elejtett könnyei lassan felszáradnak. r> A létezés öröme belemarkolt megsebzett szívébe,r> teret adva ezzel a tajtékzó boldogságnak. r> Mosolya elűzte lelke féltett titkait.r>r> Az öszeforrt szíve az élet dallamával egyre dobbant,r> gyógyító tüze benne újra lángra lobbant.r> Megszégyelte magát a bűntelen keserűség,r> és emlékké forrva, elhagyta a romok városát.r>r> Szabadsága újult erővel babonázta meg gondolatait.r>r> Szeretete átitatott minden folyót,r> öröme életre keltette a természet csodáit,r> reménye buzgón szárnyalt a horizont tetején,r> boldogsága együtt ünnepelt a világgal.r>
