r>r>Szeretsz e majd, ha nem süt rám a napfényr>s sötét hajamba szürke köd vegyül?r>Ha halványul arcom boldog csillogása,r>s arcom pírja már sápadt fényben ül?r>r>Szeretsz e majd, ha karom ölelésétr>kósza simításként érzed majd talán?r>Ha gyöngébben ölel mint ahogyan régenr>mikor még sziklaként érezted talán?r>r>Szeretsz e majd, ha kezem reszkető lesz,r>s remegő ujjakkal simítom hajad?r>Hisz én még most is annyira szeretlekr>mint mikor először láttam arcodat!r>r>Mint mikor először csókoltam az ajkadr>karjaid közt oltva kínzó szomjamat,r>számomra most is te vagy az egyetlen!r>Nélküled nincs más, csak hűvös alkonyat!r>
r>Nem vágyom hidd el ,semmi másrar>csak hogy álmaidban melletted legyek,r>nem csábít már a tűző nap varázsar>ha karjaid között nyugalmat lelek.r>r>Nem kérek semmit, csak maradj mellettem!r>S úgy ahogy én is, őrizd álmomat!r>Ne tévesszenek meg illó délibábbal,r>hűs árnyékban is érezd jól magad!r>r>Szoríts magadhoz! Hogy érezzem végre:r>milyen boldog is vagyok veled,r>hisz minden szavad, és minden ölelésedr>oly boldoggá tesz, hogy nem is képzeled!r>
r>Most csak szeress! Ne gondolj másra!r>Csak kettőnkre gondolj e forró éjszakán!r>Amíg az ajkam ajkadat érinti,r>nem érhet minket semmi baj talán.r>r>Most csak ölelj! Nem kérek többet!r>Csak szorosan ölelj karjaiddal át!r>Ahogy a napfény a bimbódzó virágot,r>amelytől kinyílva ontja illatát.r>r>S most aludj nyugodtan! Majd őrzöm az álmod!r>Ahogy a vén hold a csillagok hadátr>öleli lágyan, karjaiba zárva,r>s rájuk vetíti minden sugarát.r>
r>r>A legszebb szó, amit tenéked mondtamr>azon a hűvös éjszakán,r>fülembe cseng, még most is úgy hallomr>mintha éppen most mondanám.r>r>Amikor azt mondtam téged szeretlekr>olyan boldogan néztél reám!r>Mintha megkaptál volna minden kincsetr>amely a földön létezik talán.r>r>s amikor elmentél olyan árva lettem,r>akár az utolsó, sápadt fénysugár,r>amely az ég alján búcsút intve sóhajtr>s azután kialszik mint a gyertyaláng.r>
r>r>Pusztító özönvíz önti el a tájat,r>elsöpör mindent a zúgó áradat!r>Zavaros vizével hömpölyögve áradr>s mindent elsöpör mi útjába akad.r>r>Elönti a szántást, a zöldellő rétet,r>nyomában nem marad csak víz és sártömeg,r>reszketve szaladnak az állatok előtter>s védelmet keresve futnak messzire.r>r>Nincs már semmi, mi gátat szabna néki!r>Nincs olyan Isten ki megállítaná!r>Hörögve dobálja dühös hullámait,r>s elpusztít mindent, mi útjába áll.r>r>Istenem! Ne engedd! Szabjál gátat néki!r>Vedd vissza tőle e pusztító erőt!r>Küldd inkább olyanra ki sokaknak ártott,r>s a gyöngéknek add az éltető erőt!r>

Értékelés 

