Szófelhő » R » 871. oldal
Idő    Értékelés
r>Az is szegény, ki kopott ruhákban járr>korgó gyomorral éhesen talán,r>lyukas zsebeiből nem hull már ki semmi,r>bár egész életében dolgozott talán.r>r>Az is szegény, ki gyógyszerekre költir>kemény munkával gyűjtött vagyonát,r>hisz hiába dolgozott egy életen át érter>mások élik fel munkája javát.r>r>Az is szegény, kit nem hagynak szeretnir>hiába adná érte mindenét,r>hiszen sajgó szívét ezernyi seb marja,r>s legszebb érzelmeit mások tépik szét.r>r>Az is szegény, ki nem enged szeretnir>s meggyötört szívét bezárja talán,r>megsebzett lelkét kőfalakba zárjar>s hiába dübögnek szíve ablakán.r>r>S az is szegény, ki kincseit számlálvar>irigy lelkével más kárán derül,r>hisz még pénzéért sem tudják tán szeretni,r>s szegényebb ő talán mindegyik közül.r>r>
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 1506
r>r>Magyarföld, ahol megszülettél r>Meghatározza hogy mi lettél. r>Csak magyar lehetsz, semmi más. .r>Szívedbe ütve ősi sorsod , r>És ezt keresztként egyre hordod. r>Érhet ezernyi új hatás, r>Mégis maradsz minek születtél. r>Szent örökség, hogy magyar lettél. r>r>r>Ha a hazád ad otthont néked, r>Természetes, hát sohsem kérded r>Magyarnak lenni mit jelent. r>A szó körötted anyanyelved, r>S ha tanulod a történelmet r>Megértesz multat, és jelent. r>Szabad vagy végre, valahára, r>S felállsz a Himnusz dallamára. r>r>r>De, ha külhonba visz a végzet, r>Nem akartad, és nem is kérted , r>A sors mégis ezt mérte rád. r>Gyökér nélkül is talpon állni, r>Idegenben otthont találni, ,r>Megbecsülni egy új hazát r>Elhinni , hogy boldogan élsz itt, :r>Miközben siratod a régit. r>r>Ha megpróbálsz mindent temetni,r>Adyt, Petőfit elfeledni,r>Eltörölni a multadat.r>Új földön, új emberként élni r>Magad tagadva azt remélnir>Babylonban értik szavad.r>Muskátli és waratah két tő,r>Hiába piros mind a kettő.r>r>Légy büszke arra hogy Magyar vagy.r>Szép a világ, de bármilyen nagyr>Beolvadni nem kell neked.r>Neveld családod új hazádnakr>De álmaid csak hazajárnak.r>Neked Magyar az éneked.r>Zúghat ezer nyelven a tenger,r>Csak magyarul vagy teljes ember.r>r>Őrizd híven az anyanyelved.r>Cserélhetsz hazát, hitet, elvetr>Élhetsz bárhol a fold szinén.r>Nyelvünkben egyek vagyunk váltig,r>Ápoljuk, óvjuk mindhalálig,r>Áldás mely végig elkisér.r>Összetartó erő és egység. r>Magyarnak lenni szent örökség!r>
Beküldő: Csók Ilona
Olvasták: 3409
r>Születésnap, elmúlt ez is,r>Hosszú volt és magányos.r>Egy kéreggel több lett a szívem körül,r> Talán feltörni még sikerül,r>Ha mégsem, hát úgy is jó.r>r>Ez már nem oszt és nem szoroz,r>Évek óta csak gyűlik a rossz,r> A kerék óriás és csak lefele halad,r>S köröttem egyre szűkebbek a falak.r>r>Komorak, magasak, sötétek és durvák,r>Sunyin lesnek, hogy mikor tudják beomlasztani a tetőt?r>r>S ha elfogy a végső, maradék erőm,r>A hit, a bizalom és a szerelem,r>A remény, az ugye megmarad, az ugye nem hal meg utoljára sem?!
Beküldő: Kiss Judit
Olvasták: 3590
r>Hideg hannoveri utcán óvatosan lépkedekr>Lábam alatt haldokló,színes, őszi falevelek sokasága kér könyörületet.r>A könyörtelen ítélő az idő, nem látja nem hallja, sosem,r>S én óvatosan lépkedek, -ugyan ez mit sem ér, de nekem sokat jelent.r>r>Jutalmam ezért a napsugár,ki néha-néha még mosolyog is rám,r>S melenget, mint az anyai kéz,mely mindenkor a jót adni kész.r>Csillogó esőcseppek a leveleken,r>Vagy tán könny, mi nem szárad fel sohasem?r>r>Óvatosan, lassan tovalépkedek,r>A könyörtelen idővel is harcra kelek,r>A tovatűnő napsugárba kapaszkodom én,r>Hogy veled találkozzam majd, a világ tetején.r>r>Emlékszel e dalra még?r>Akkor kék volt fenn az ég, s a szivárvány híd alatt, sokszor megcsókoltalak.r>Tán nincs is oly messze még,r>Azóta is kék az ég, mert szemeidben látom még,r>hogy milyen volt akkor, rég!r>r>Mikor megismertelek, szívem őrült táncba kezdett,r>Érted mindent elfelejtett és csak veled lenni vágyott,r> Úgy éreztem, a világot nyertem el teveled én, két karodnak rejtekén.r>r>Azóta is erre vágyom,teljesülne minden álmom,r>S szép kék szemedet, ha látom,r>Mindig veled vagyok én,r>Ott, a világ tetején.
Beküldő: Kiss Judit
Olvasták: 2564
r>Ülök a csöndben és hallgatom a szívverésem,r>Néha kihagy, néha mégsem.r>Vagy vadul dobol indulót?r>Nem, ez csak a csönd hangja volt.r>r>Kinn szél csapkodja az ajtót, nyikorog is rendesen,r>S én egyedül idebenn ülök a kenetlen szekéren,r>Döcögve haladok,r>Aztán mégis-mégis, újra, meg újra felgyorsulok,r> r>Nincs itt az idő, mégsem!r>r>S csak hallgatom a szívverésem,r>Csöndben ülök, hallgatok,r>És hallgatom a szívverésem.
Beküldő: Kiss Judit Éva
Olvasták: 1959

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom