Némán mentem az árbanr>Esett az eső,r>Még azt sem tudtam mi van, vagy mennyi az idő.r>r>SZívemet a horror és a fájdalom tiporta,r>Elevenen újraélni csak a balga sorsa.r>Rád gondolni újra, s újra fedetlen átok,r>Emlékeid meggyötörnek, szíveim szilánkok.r>Testünk egyszer egy volt, idő múltán kettő,r>Lelkem tiéd rabja lett, a válasz nem kellő.r>Eszem már rég elveszett, mélyt a szerelemben,r>Keresni sem tudnám, mert nálad hagytam esztelen.r>r>Menekülni nem tudok, a vágy elás, betemet,r>Álmaimba menekülni se könnyebb, se nehezebb.r>Ringó karodba emelj még, még, újra kérlek, hogy az álom álom legyen, az életem meg élet.
r>r>Megtörten, búsan járom az utcátr>szemem sarkában könny ragyog,r>senki sem szól, senki sem néz rámr>csak egy koldus ki mellettem ácsorog.r>r>Reszkető kézzel tartja a markát,r>kérve: csak egy kis aprót adjanak!r>Hogy tudjak egy kis kenyeret venni!r>Kérem! Csak néhány forintot adjanak!r>r>Esdeklő szemekkel nézi az arcom,r>megtört szemében sápadt fény ragyogr>nem szólok semmit, zsebembe nyúlokr>s szótlanul néhány forintot adok.r>r>Hálásan néz rám, s rebegi halkan:r>Isten áldja meg érte asszonyom!r>Nem is sejti hogy lelkemben mélyenr>én is egy kifosztott koldus vagyok!r>
r>r>Mennyire szeretsz? Mondd el újrar>hallani szeretném hangodat,r>ahogy kimondod újra és újrar>nevemet suttogva, boldogan.r>r>Szeretsz e úgy mint a legszebbik rózsátr>mely tenéked ontja minden illatát?r>Mely ablakod alatt lágyan és szelídenr>bűvös illattal lengi be szobád?r>r>Hiányzom e? Vagy eloltja bárkir>hirtelen feltámadt égő szomjadat?r>Hiányzom e ha messze vagyok tőledr>s nem érzed ajkadon forró csókomat?r>r>Látod? Én szeretlek! S kínzó szomjamatr>nem olthatja el senki sem!r>Csak tőled akarok minden apró bókotr>melytől melegség járja át szívem!r>r>Tőled akarom a bársonyszirmú rózsát,r>a gyöngéd ölelést, a forró csókokat,r>nem kell senki más ezen a világon!r>Csak te olthatod el égő szomjamat!r> r>Csak te vagy nekem egyedül a földönr>ki elhozza nékem a virágzó tavaszt,r>és ha te nem jössz , nem is kell senki!r>Magamba temetem minden álmomat!r>
r>r>Könnyeim lágyan csillantak a fénybenr>mint a felvillanó apró gyöngyszemek,r>aztán búcsút intve eltűntek a szélben,r>már csak sós ízét érzem nyelvemen.r>r>Ajkamhoz érve szelíd mosolyt csalnakr>arcomra, s eltűnnek mint a képzelet,r>szemembe szikrázó napfényt varázsolvar>mielőtt végleg búcsút intenek.r>r>Már nem fáj semmi sem! Oly könnyű a lelkemr>boldog mosollyal száguldok feléd,r>s szelíden sóhajtva, fejed megsimítva r>csöndesen suttogom: itt vagyok! Ne félj!r>r>Nem hagylak magadra bármi is történt,r>megbocsájtottam minden bűnödet!r>Ha én is elmegyek ki marad melletted?r>ki fogja őrizni a lépteidet?r>r>Nem kérek semmit, csak gondold át újra r>s engedd hogy vezessem kóbor léptedet,r>Hiszen én vagyok az egyetlen a földönr>ki minden hibáddal együtt is szeret!r>
r>r>Rügyeznek a fák odakint a kertbenr>bontani vágynak már szirmaikat,r>Akár az én szívem, napfényre várnakr>hogy virágba borítsa ágaikat.r>r>Olyan jó lenne napfényben élnir>hogy érezzem végre fénylő sugarát,r>hisz oly nehéz mindig árnyékban élnir>sötétben bolyongva, hol senki se vár.r>r>Úgy szeretnék végre napfényben fürödnir>nézni, hogy virágba borulnak a fák,r>érezni mikor megdobban a szívemr>míg előtte suhan el a kék madár.r>

Értékelés 

