Reszketsz, álmaid elhagytak márr>Ami egykoron volt mára már foszlányr>Álruhások gázolnak mindenkin átr>Elveszett minden, ez a rideg valóságr>Rádlesnek megvető tekintetekr>Elítélnek holott nem ismernekr>Teljesen mindegy belül kivagyr>Ha nem öltessz márkát átnéznek rajtadr>Erkölcstelen, kiképzett magánérdekekr>Zuzzák szét nyomorba döntik szegény gyermeket.r>Mennyi út van mi kilátástalanr>Mindezt nem érdekli a média világa.r>Nyugati autók sok pénz divat az élenr>Keleten a szegény nincstelenségtől hal éhen.r>Mi tart bennük erőt ebben az embertelenben.r>Egymás szeretete nyújt támaszt lelkükben.
r>Piros betűs ünnep ? lázas készülődés.r>Minden meghitt körben serény sütés, főzés.r>Valamit rittyentek, én sem adom alább.r>Sütök az ünnepre fejedelmi kaját.r>r>Már a boltban vagyok, szétnézek szélesen.r>Dolgozik agyhelyem, mit sütnék szívesen.r>Az egyik hűtőben akciós réteslap.r>Kipattan a szikra: Rétest eszek holnap.r>r>A konyhában vagyok, épp kicsomagolnám,r>De sajnos nem éppen patyolat a konyhám.r>Ragad az asztalom ételmaradéktól,r>Mindenféle odacsordult kotyvaléktól.r>r>Nem praktizálhatok ebben a mocsokban.r>Némi szerencsémre a konyhasarokbanr>Vasalódeszka áll, azt most kinyithatom.r>Műsorom alanyát tiszta helyre rakom.r>r>Ekkor adódik csak probléma igazán,r>Mármint hogy a bevásárlást vettem lazán.r>Eszembe sem jutott tölteléket venni, r>Pedig nem akarok natúr rétest enni.r>r>A kertem sarkában százéves diófa.r>Nagy kár, hogy sosem volt szükségem dióra.r>Ott rohad alatta,- hála lustaságom.r>Szó se lehet róla. Mást kell kitalálnom.r>r>Gondterhelten nyitok az apró kamrábar>Szétnézek, mi jöhet kényszerszámításba.r>Majdnem üres polcok, sokéves porosan.r>Azért keresgélek kitartón, gondosan.r>r>Vizsgálódásomat siker koronázza:r>Rozsdásodó doboz, originál zárva.r>Letörölve a port: oldalán belseje:r>Lejárt sertés májkrém. Most mit kezdjek vele?r>r>Sajnos úr a szükség, kibontom, nincs mese.r>Más híján rétesem jól megkenem vele.r>Néhány mozdulat és mehet a sütőbe.r>Csak aki nem ismer lehet megütődve.r>r>Kétes illatozás- kész a májas rétes.r>Mérsékelt étvággyal látok az evéshez.r>Remegnek fogaim mikor megharapom.r>Ezt a remeket nem szabadalmaztatom.r>r>
Ezennel adasson a világ tudtára:r>A vakmerőségnek túl magas az ára.r>Újra saját magam áldozata lettem.r>Újra egy merénylet saját magam ellen.r>r>Éhesen evésre és a cselekvésre,r>Feláldozom magam újra a főzésre.r>Kezdem az elején: Délelőtti óra,r>Mikor kedvem támad harapnivalóra.r>r>Bevásárlóközpont hússal rakott standja,r>Ínycsiklandón csábít az összes darabja.r>Hozzáértő szemem pásztáz gondterhelten.r>Jó lenne ma végre konyhahősnek lennem.r>r>Főzzek egy pörköltet? Frissensültet egyek?r>Minden gondolatot frissiben elvetek.r>Hisz bármelyik kifog amatőrségemen.r>Valami mégis kell. Sajnos nincs kegyelem.r>r>Aztán megoldódni látszik minden gondom:r>Véres, májas hurkát látok meg egy polcon.r>Nem vagyok kannibál, naná hogy a májast.r>A pénztárnál legombolok néhány százast.r>r>Kellően elszántan felvillanyozódvar>Futólépés haza, úti cél a konyha.r>Majd most megmutatom milyen szakács vagyok.r>Tanulhatnak tőlem alkotni a nagyok.r>r>Hurkát a tepsibe, tepsit a sütőbe.r>Ezt nem ronthatom el?- Aggódok tűnődve.r>Teríteni kezdek, megadom a módját.r>Most először talán nyerek- az áldóját.r>r>Hatalmas durranás rázta meg a csendet.r>A csillár vészjóslón himbálózni kezdett.r>Felrobbant talán a ház összes lakása?r>Mutatna vagy nyolcast a földrengés-skála.r>r>Lehajtom a felhevült sütőfedelet,r>Meglátom művem, a csatajelenetet,r>Keresztet vetek és csendben leroskadok,r>Lemondón nyugtázom, milyen ökör vagyok.r>r>Nehezményezte a hőséget a hurka.r>Addig fickándozott, hogy szétrobbant burka.r>Újra csődöt mondott hírhedt szakértelmem.r>Mások ebédelnek, nekem nincs mit ennem.r>r>Azért talán mégis. Kenyérrel kezemben,r>Keleties pózban a sütővel szemben,r>A szétsült hurkából jókat tunkolgatok.r>Lesz ez ugye így sem? Kérem drukkoljatok.r>r>
r>r> r> Végtelen lett a pillanat mikor megláttalak. r> Szemedben fénylő csillagok ragyogtak, r> s íriszed tiszta mélye tükrözte arcomat. r> Ekkor már tudtam: megtaláltalak. r>r> Álltál a szélben, s ruhád fodrait néztem. Derekad áttetsző ívét sohasem feledtem, kender szőkeséged áthatotta lényem. r>r> Ifjak voltunk mint két nyíló vadvirág, r> Kiket a teremészet egymáshoz verbuvált. r> Ekkor már tudtam: nem megyek tovább. r>r> Az első csókot, mely örök az emlékek között, r> Az idő fonalán őrzöm mint gyöngyöt. r> Csak csillan, s lelkünk száll a rónákon át, r> Lelék a helyt hol e pillanat végtelenné vált. r>r> Messzire mentem érted, sokáig kerestelek, r> Köszönöm néked, hogy meglelhettelek. r>r>r>r>
Oly szép csodálatos látvány,r>E két szép szemed látván.r>Eljöttem ide szerelmem,r>Hogy megkérjem a kezedet.r>Remélem igent mondasz,r>És együtt élünk majd.r>Ó szeretlek tiszta szívböl,r>Ezt mindörökké halld.r>r>Most itt álok elötted,r>s két szemedbe nézek.r>Nem tudom hogy mit fogsz dönteni,r>De azt szívböl tedd, úgy lesz örömem.r>Én megteszek mindent hogy,r>Boldog légy mindenkor,r>Szerelmünk zálogaként,r>Édes álmainkért.r>r>Oly szép csodálatos nap ez,r>Elmondhatom érzésemet.r>Köszönöm neked Istenem,r>Hogy megteremtetted,r>Ezt a gyönyörü leányt,r>Ki itt áll elöttem,r>Kit szeretnék feleségül venni,r>És gondját viselni.r>