Olyan apró volt r>Tenyeremben hoztamr>Puha , fényes ,feketer>Két kicsi gömb a szemer>Vigyázva fogtuk és hoztukr>Rögtön el is kereszteltükr>BOGI lett és nem tücsökr>Több volt Ő mint kutyar>Talán beszélni is tudnar>Puli volt Ő a javábólr>Elhoztuk az anyjátólr>r>Neveltük okos, szép legyenr>Lett a családnak kedvencer>Mikor nyílt a kapu Ő meglátottr>Ki nem hagyta,hogy ugráljonr>Udvaron szaladt körber>Nagyokat kiabálvar>Megjött gazdi, lesz ma lagzir>Ilyenkor hempergett és nevetettr>Szép fogsora fehérlettr>r>El nem ment mellőlemr>Csak olykor tért ki előlemr>Vigyázott Ő nagyon a házrar>Engem mindig haza várvar>Öreg lett és beteg szegényr>Orvos segített nyugovóra tértr>Távol voltam és nem itthonr>E szomorúságot ne lássamr>Előtte még a házat Ő bejártar>Búcsút intsen utoljárar>Élőlény volt Ő nem kutyar>Szívem sajgott sirattam Őtr>r>
r>Az életünk, akár a színház,r>csupa játék , higgyétek el.r>Ha felgördül a bársonyfüggönyr>magad állsz ott, és játszani kell.r>r>A szerepek ki vannak osztva.r>a Sors tudja mi jár neked.r>Néha nevetve, máskor sírvar>játszod, játszod az életed.r>r>Mikor már eljátszottál mindent,r>a szíved lelked kimerül.r>Várod , hogy mi lesz az ítélet,r>tapsol a nép, vagy kifütyül.r>r>Hiába minden, a szerep véget ért,r>pedig benned még tüzek égnek...r>Amikor legördül a függöny,r>bármit kaptál, ez volt az ÉLET.r> r>
r>r> Sorsod nyomor és szenvedés volt,r> Siker, öröm elkerült téged.r> Éhezve, fázva botorkáltál,r> Utat kereső kósza lélek.r>r> Egy nap szemed a napba nézett.r> Színeket láttál, csodaszépet.r> Könnyezve, sírva leborultál,r> Már tudtad mi a küldetésed.r>r> Festeni ami benned lángol,r> Utat adni égő tüzeknek.r> Megszállott hittel, forró szívvelr> Átadni mind az embereknek. r>r> De a a világ nem értett téged,r> Hátad mögött csak legyintettek.r> Hiába vártál igaz társra,r> Kiket szerettél, nem szerettek.r>r> Mégis raktad a színt a színre,r> Kékre zöldet, sárgára sárgát.r> Míg napfényt loptál képeidrer> Arcod szürkébb, a lelked árvább.r>r> Egy nyári nap elborult minden.r> Eltűntek színek, sárgák bordók.r> Száz éve már, de neved őrzikr> Kék íriszek, és napraforgók.r>r>
r> r>Mikor az árnyak egyre nőnek,r>Nincs már értéke az időnek.r>Egybefolyik nappal és éjjel,r>Gondolat röpköd szerteszéjjel.r>Kapkodsz utána félve, ijedten,r>Jaj, mit akartam? Hova is tettem?r>Tegnap még tudtad, ma már csak sejted,r>Holnapra pedig elfelejted.r>r>Régi emlékek, szép gyermekkor,r>Mintha ma lenne, mondtad sokszor.r>Kedves arcok, akik szerettek,r>De a nevüket már elfeledted.r>Aztán ha egy név fel fel révülr>A múltnak zúgó tengeréből,r>Úgy fáj, hogy bárhogyan próbálodr>A vonásokat már nem találod.r>r>Utunk végén másképp kell élni.r>Őszi avarban csendben lépni.r>Amit nem találsz emlékedben, r>Keresd ott belül a szívedben.r>Halk, rég hallott melódiákat, r>És átélhetsz apró csodákat.r>Ne kapaszkodj a múltba váltig,r>Csak érzéseid őrizd halálig.r>r>Ha szeretni tudsz még, az a lényegr>Mikor az árnyak égig érnek r>
r>r>Miért is jöttem erre a világra?r>Nem akart engem senki sem!r>Csak megtűrtek, akár egy tárgyat,r>de sosem értékelt senki sem.r>r>Szerető szóra nem emlékszem.r>Csak a gúny marta lelkemet.r>S ha bántottak, papírra írtamr>lelkemből hullott könnyemet.r>r>Vézna gyermekként robotoltam,r>elmenekülve messzire,r>de mégis tudtam derűs maradni!r>Sosem tört össze semmi sem.r>r>Csalódtam százszor, és ezerszer!r>Sosem kellettem senkinek.r>Ki szegény, és beteg, még ha szép is,r>lenézik. S kerülik messzire.r>r>Mégse bánom! Boldog is voltam.r>Hisz van két gyönyörű gyermekem!r>A legdrágább kincs, mit a sorstól kaptam,r>s nem veheti el senki sem.r>r>Mennyi bánat, mely tovatűnt régen,r>s a messzeségben elveszett,r>mint a távoli múltban elkallódór>teleírt, rongyos papírhegyek.r>r>Mégsem sírok! Nem vágyom másra,r>csak annyit adj nekem! Istenem!r>Hogy tudjam őrizni, támogatnir>két féltve őrzött kincsemet.r>r>Ne engedd könnyüket hullni!r>Hagyd a bánatot énnekem!r>S ha menni kell, szólíts el engem,r>csak Őket ne érje semmi sem!r>r>