Idő 
Értékelés 
Értékelés Eladtad dermedt lelked,r>tiporva egy-hazádat,r>értékeket, a zászlót,r>s álmokat madarával.r>r>Bűnök sarától bűzlőn,r>néped vitted vásárra,r>félelmet, s igát hozvar>bölcsődnek bársonyára.r>r>Véreid vérét ittad,r>s körben sötétség, falak.r>Csak néhol szűrődtek átr>por lebegte sugarak.r>r>A te dogmád visszhangzott,r>más dala nem szállhatottr>s zenghetett, áthangoltadr>mindet, s rúgtad mint latort.r>r>Eladtál sok-sok lelket,r>tiporva egy-hazádat,r>értékeket, a zászlót,r>s álmokat madarával.r>r>2015.
Hallottam hírét dicső elhullásnak,r>igaz hősként, harcban elesetten,r>s kik téveszmék áldozatává váltak,r>saját vérük árulói lettek. r>r>De azon szív, mely kihívta a halált,r>Szabad Honért, s a Szeretettekért!r>Nem hatalmi vágy volt, miért hadba szállt,r>szebb jövőért küzdött, mit úgy remélt.r>r>Érzékeny, haladó szellemű lelkek;r>ily nemes tettre bárki nem képes, r>a legdrágább kincsük adták önzetlen,r>ama függetlenség érdekében! r>r>Harcosok ők, akik jövőt álmodtakr>mert szerettek, s szerették a hazát!r>Mert mélységes mély alázattal voltakr>eme földért, őseik talaján! r>r>Borongó felhők szállták meg az eget,r>takarva a Napot, patakzottak,r>dúltak mennydörgőn a sötét elemek,r>s az utcákon véres tócsák folytak. r>r>Tudom, tudták gyötrődve, haldokolva, r>hogy a golyó nemhiába talált,r>s amiért haltak sebzett fájdalomban:r>ha megkésve is, de valóra vált.r>r>2014.
Öltsétek magatokra a gyász színeitr>mert valahol mindig ölnek r>égnek a házak és a bombákr> szaggatta földek kínlódva takarják r>fekélyeiket és még mindig nem elégr>a földnek az áldozati vér, hogy r>megváltsa lelkeinketr>hát csak öltsétek magatokra a gyász színeitr>s üljetek a szánalom nyikorgó r>kocsijára r>mertr>csodáitokban dobol a végzetr>hát mondjátok el a gyászbeszédetr>s fordítsátok el a fejeteket a gyermekekről r>az utódokról, a jövőről és taszítsátok elr>a szerelmet r>felejtsétek el anyátokat, apátokat r>a háborúk halottait öregeket és fiatalokat r>felejtsétek el azokat akik már értetek is elmentekr>ha már megadatott néktek az akarat szabadságar>adjatok áldást a pusztulásra r>s e hatalom részeg tébolyában r>kiáltsátok IME AZ EMBER r>IME AZ EMBER ! önön magával átkozottanr>önön magával összeverten !r>és sirassátok el magatokat mert bizony mondomr>KÉSŐ LESZ HA MÁR NEM LESZ SENKI AKIr> ELTEMESSEr>A HALOTTAKATr>ha már a csontjaitokban recseg a stroncium mételyr>hátr>NE TÉTOVÁZZATOKr>üljetek a szánalom nyikorgó kocsijárar>és mondjátok el a gyászbeszédet
1.r>Akit az ég is megáldottr>mi dolgom nékem azzalr>eleget küszködökr> önmagammalr>r> 2.r>Te kitakart-szívű r>te fedetlen r>táncoló fekete kocsisok r>úgyis r>eljönnek érted egyszer r>a fákon merengő fény fog játszanir>elhallgat a csend isr>nálad r>s nem fog többé senki sem bántanir>r>3.r>Nem vár senkir>csak a tárgyakr>az asztalon halkan porszemekr>járnak r>és a sarkokban pókhálót sző a sötétr>magam vagyokr>magam vagyok egyetlen árva r>készülök a leszámolásrar>de nem figyel senkir>sem lent sem odaföntr>r>4.r>Arra gondolokr>majd megvígasztalnak a nappalokr>nappal arra: majd az éjszakákr>a vázáimban mind elhervadt a virágr>levelük, szirmuk hullikr>de kinek hozzak frisset ?r>gyors idő hurcol szekerénr>te nem vagy ittr>s szívem a tenyeremben tehetetlen r>lüktetr>r>5.r>A lámpa ha eloltom,s ha felgyújtom újrar>egyforma fényt vetr>falaimrar>s már csak azt figyelem r>milyen szabályosan fut a festékcsík r>a mennyezet alatt
Reggel mikor a Nap kikele,r>Felnyitod a szemedet, r>S elvakít a szerelem. r>Délben mikor a Nap delel, r>Élvezed az életet, r>S érdemes az érzelem. r>Éjjel már az erotika, r>Kellemes fantázia!
