Szófelhő » R » 792. oldal
Idő    Értékelés
Halkan csukd be az ajtót,r>egyszerű itt minden és szegény,r>egy szék, várj leporolom, ülj le,r>illedelmes vagy, szoknyád simítodr>térdeden, jól-nevelt mosolyodr>viseled és halk vagy, és figyelsz.r>r>Szeretem tekinteted,r>ahogy szavaimra reagál,r>néha szememben nézve megáll,r>és elmosolyodsz, simogató mosoly,r>a mindig komoly, az időt oldja fel,r>ne törjük meg a csendet.r>r>Mivel kínáljalak?r>Látod, üres az asztal, egy pohár,r>üresen koccan az is, szégyenlem,r>ne nézd, mit viselek, ócska gönc,r>itthonra jó, majd levetem,r>takarva a szakadásokat.r>r>Feküdtél már földön matracon?r>Most húzódj mellém, nevess velem,r>oldd fel zavarom, kínos ez nekem,r>neked is, csavargó világbar>csöppentél, én világom,r>osztozol rajta velem?r>r>Hajtsd a ruhád a székre,r>vigyázz, ne essen a földre, piszkos,r>nincs nő, ki takarítana, főzne,r>emberként kezelne, talán még ar>férfit is meglátná,r>s együtt ébrednénk.r>r>Eljöttél.r>r>r>(Tiszai P Imre)
Beküldő: Tiszai P Imre
Olvasták: 1301
Isteni hithez nem kell bizonylat,r>hisz benned áhít, nem kvantumokban,r>s ha ily áhítat bizonyság volna,r>többé nem lehetne hit mivolta.r>r>2014.
Olvasták: 1051
Istened úgysem mentheti bűnöd, hogyha feloldoz,r>érted nem szólhat lantja, se mennyei tánc,r>mert ha te nem tetted soha jóvá emberi voltod,r>döntöttél, s lángörvényben a poklod igáz.r>r>2015.
Olvasták: 2501
A feledés homályából jön, feltűnik,r>lényét a múlt fátyla, s néma árnyak űzik.r>Emlékek közt tévelyeg a ködös úton,r>egymagában merengve, végtelen túlon.r>Szeme dermedt tükrével még visszatekint,r>hajdani fényessége alkonyba kering.r>Alvadó lelkében örök bánat bolyong,r>rezdülése mélyen az ég felé borong.r>Mellkasa nyilall, de régóta nem érzi,r>márványszíve a sötétségben örvénylik.r>r>2013.
Kopott álmokon lépkedek.r>Hallom, hogy a lélek kéreget.r>Kezében fekete kalapja,r>s reméli, hogy az adománytr>Ő is megkapja.r>r>Kopott álmokon lépkedek...r>fázik a test, megremeg.r>Vastag, szürke szövetkabátr>hozzásimul, mint jó barát.r>r>Kopott álmokon lépkedek.r>Lábnyomot hagyva reménykedek,r>hogy nem tűnök el a végtelenbe,r>mint űzött vad a rengetegbe.r>r>Kopott álmokon lépkedek,r>simít a csend... Tán szeret?r>Kézen fog a harmónia,r>s elvezet a rég várt útra.r>r>Kopott álmokon lépkedek.r>Már látom, hogy a fény vezet.r>Összefonódnak az ujjak,r>mosolyogva a jövőbe húznak.r>r>Kopott álmokon lépkedek.r>Lábamnál a jelen sepreget,r>s mindazt, ami visszahúzna,r>a nagy kukának tűnő múltbar>hajítja egy perc alatt.r>Majd rongyot fog a kezébe,r>és fényesíti a kopott álmokat.
Beküldő: Polgár Olga
Olvasták: 2115