Idő 
Értékelés 
Értékelés Ennyire rossz verset írnok,r>hogy nem kell senkinek.r>Hát én nem sírokr>ha nem kell az ördög veszi meg.r>r>Nem volnék senkir>de én mégsem hiszemr>Nehéz embernek lennir>terhem nehéz, mégis magam viszem.r>r>Te elátkozott kemény világr>mond mért bántasz engemet?r>Egy ember most hozzád kiáltr>mond mért gyötröd szívemet.r>r>Álmom volt rég r>de már nem álmodok.r>Az ég már nem kékr>és most útnak indulok.r>r>r>Vándorok útjánr>örökre néma leszek.r>De a kötők fájánr>ott leszek én is veled.
Írtam két verset én,r>az egyiket tavaly a másikat idén.r>Az egyik rímelt a másik nem,r>az egyik neked tetszett a másik nekem.r>Volt ebben minden, az én életemr>volt, ami igaz és volt, ami nem.r>Volt ebben virág: liliom, és rózsar>össze volt kötve egy szép bokrétába.r>Mégsem volt elég, hogy szívedet meghódítsa.
Jó, hogy itt vagy mellettemr>ez megnyugtat engem.r>Ha rossz kedvem van te velem vagyr>nyugtatol és simogatsz.r>Akkor vagyok boldog én,r>ha nevetni látlak én.r>Jó kedved van nevetel,r>s közben vicceket mesélsz el.r>Köszönöm, hogy életet adtál nekem,r>Amíg élek nem feledem sohasem.r>Szeretlek, hisz itt élsz az én szívemben,r>hisz te játszol főszerepet az életemben.r>Téged nem bánthat senki és semmi,r>mert abba bele tudnék halni.r>Hálát adok istennek, r>hogy felneveltél engemet.r>Ezzel zárom versemetr>Ne félj, itt vagyok melletted,r>védelmezlek, ápolgatlak,r>s bármi rossztól meg is óvlak.r>Hisz neked köszönhetem az életet,r>a sok-sok boldog perceket.r>Hisz néked köszönhetem, hogy ember lettem,r>törődésben, szeretetben volt sok részem.r>Mert te megtanítottad nekem,r>hogy tisztelettudónak kell lennem,r>s, hogy őszintén nézek fel mindenkire,r>s ne tegyek kivételt, s megjegyzést senkire.r>S, hogy fogadjak el minden embert, r>segédkezzek, ahogy lehet,r>hogy büszkén léphessek majd előre,r>s hogy bűn, erőszak sosem jött kezemre.r>Mert ezt tanultam tőled anya, r>erre más is büszke volna.r>S én bátran kiabálom a világba,r>hogy anya csak egy van, de nem hiába.
Őrjöngj!r>r>Őrjöngj ez csak az éned,r>vágyad tombol s tehetetlenséged.r>Tüzében izzó vulkánként rejlik ereje,r>lángját a víz sem oltaná el sosem.r>Őrjöngj, mert van miért,r>kialvatlan parazsam volt tiéd.r>Nem erőlködöm, ha volt is erőm elfogyott,r>nem hagyott utánad fájó múltat, sok romot.r>Őrjöngj, mert hajunk ősz s kezünk remeg, r>kacagva hullajtunk fájó könnyeket.r>Hibás volt múltunk, a jelen már nem mereng,r>tehetetlen jelened nem bólint már igent.r>r>r>Szilágyi Irén saját verse
Valahol itt a rengetegbenr>a Naszály tölgy fái között.r>Lépted hallom az őszi csendber>ősi sebből friss könnypatak fakad.r>A bíbor színű alkonyatbanr>a szél dér virágját szórja.r>Valahogy régi tűznek fénye lobbanr>mintha bennem égne már a lángja.r>Valahogy az élő vágyak útjánr>ma még találkozom veled.r>Pedig az őszi erdő sárga lombjánr>ezüstös dér nevet.r>De mit mondhat egy gyáva emberr>ha a félelem ösvényén halad.r>Ki szólni hozzád régen nem merr>hisz gazul magadra hagytalak.r>Itt az omladozó lombok alattr>újra bocsánatod kérem.r>Lelkem szárnyán sóhaj fakadr>kérlek bocsáss meg nékem.
