Idő 
Értékelés 
Értékelés Szürparanokromenoi-Korponai Istvánr>r>Édes hársillat úszik lebbenr>a légben ősi utak titkok őrzőir>Simogass mint az angyalok szárnyar>s nagy busa gonosz fejem lehajtom.r> *r>Valaki mindig hiányzik bénultr>szívünknek az édes pillanatból,r>hogy az élet,lelketlen,rongy,hazugr>nótája,megszentelt ima,ima maradjon.r> *r>Istenek ők,gyermek ember Istenekr>remegő szemű hajósok a végtelen tengereken.r>Nincsen e világon számukra áldás,semmi.r>Sorsok,véres harcos sorsok az övékr>Árulás ,veszteség koszorúi,babérjuk.r> *r>Hogy kik voltak ők? Oh Máriám!r>Tavasznak nyitói tört oltárok közöttr>A Magyar mezők romlatlan gyermekeir>Vizek szentelői kiszáradt medrekben.r> *r>Valakik mindig hiányoznak az édesr>pillanatokból,hogy Teremtő Istenünkr>az itt hagyottakat fájdalmuktólr>megőrülten az életért szeresse.
Ennyi marad-Korponai Istvánr>r>Egy ágy,egy pohárr>egy kitaposott papucsr>viseletes,fakult pantalló.r>Megalvadt álmok,reményekr>a szürke fal repedéseiben.r>Fecnik,eltépett lapok,r>Félbehagyott kéziratr>Nikotintól sárga Ingujjr>Eldőlt,borosüvegekr>Egy szobor,egy emléklapr>Könyvek szanasz?ttr>Áprily az ágy alatt.r>Itt hagyott lépések zaja,r>Megkövült tekintet vonalar>Sóhaj, a volt időnek tanúja.r>Az éjjel csendbenr>elszenderedett,árva lettr>a magány és a kín.r>Faág lábujján,az ennyi voltr>s ennyi maradt felíratr>r>Időbe olvad egy életr>a bejárt úton por enyészet.r>De az utolsó szívdobbanás erejétőlr>megrepedt a nap gyémánt korongja.
November-Korponai Istvánr>r>Aranysárgává nemesültek a fák zöld leveleir>mint a sokat élt ember haja ősszé.r>Nyugat felé vadkacsák szállnak sr>a barna rőt avarban varjak,harkályokr>kutatnak lusta rovarok után.r>Milyen béke,összhang,csend van ittr>e tisztáson,a lehulló levelek védelmezőülr>takarják be a még zöld füvet,mint jó anyar>óvja a didergő gyermeket.r>Langyos még a tér a napfény halványr>ereje villan a horizonton át de elfedikr>szürkés fekete eget betöltő felhők.r>Nem elmúlás ez,nem halál,csak pihenésr>mint dolga közben megfáradt ember har>szünetet tart,majd izmait nyújtja tovább.r>Eső lesz hamarosan a tisztás kis árkair>megtelnek vízzel és sárrá rejtőzik a föld.r>A kövér avar közé vermeli magát a sünr>elrejtőznek a cseppnyi madárkákr>ki éli túl a vad telet?kit véd meg az égir>szeretet a gondoskodás?r>November lett,ilyenkor még ültethetszr>dió fát, no nem magadnak,aki majd követr>Gyermeked vagy unokád,vagy csak a szelídr>mindent ismerő emlékezet.r>Nem elmúlás ez.Nem halál.Csak pihenés!
Hallom, amit gondolsz, s hogy kiről.r>te látsz engem, s lelkem fáját, ahogy kidől.r>Feléd dől, nyílegyenesen feléd,r>pedig te vágtad ki, te vájtad ki szemét.r>r>Maga az ördög vagy, csak a parfümöd angyal,r>a pokolba kívánlak , de kérlek ránts magaddal.r>Had lássam, ahogy elégsz, s had égjek veledr>Kereslek a tűzben, miközben te a felhőket szeled.r>r>Volt, mikor a lelkem fája vígan mulatott,r>végül mindig nálad halt meg, mindig ugyanott.r>Vakul rügyeztek érted ágai, zöldelltek a levelek,r>Véletlenül már rég megszerettelek.r>r>Mindig érted nő újra, s mindig miattad hal meg,r>Nekem mindig a tűz jut, s neked mindig a felleg.r>Magadnak nem adtál időt, nekem még annyit sem.r>Lelkem fája ezért kidőlt, mert én mindent elhittem.
BÁRKI, BÁRMIKOR r>r>Nekem nem volt elrendelve semmi,r>nem tudtam kit kell gyűlölni, szeretni.r>Szellentésnyi létem törvénye is olyan,r>mint bankoknak a fedduoczhetetlen hozam.r>r>Én csak kukáztam magamban másokért,r>míg futóbolonddá tett a sok-sok érv.r>Most futkoshatok le-föl, mint a fényr>magamra zárt cellám összes szögletén.r>r>Megvallattak, hogy vérzett már a szívem.r>Erkölcs és törvényem mindenemből kitett.r>Most húzhatok minden köré falat,r>mert nem engedtem kibeszélni magam.r>r>Talán ostobán lettem, ami lettem,r>de nem azért mert másképp nem tehettem.r>Mert jól tudom, hogy lenne olyan élet,r>melyhez bárki, bármikor visszatérhet.
