Idő 
Értékelés 
Értékelés Az óceánt is elérte a bíbor naplemente,r>A Nap fölöttébb alacsony járt, ez este-lemente.r>Szivárványként verődtek vissza a vízfelszínről.r>Biztosan, olajfolt került oda... vízfelszínről. r>r>(3 soros zárt-tükrös)r>Lassan ereszkedett le a nyárias este,r>Remény volt? nem múlik el, szép az este csendje?r>Lassan ereszkedett le a nyárias este,r>r>A móló végében még ücsörögtek horgászok,r>Akik a mai, esti vacsorára vadászók.r>Néha egy-egy hullám, partütközésnél valahogy tarajos lettr>És a hófehér habok beborították hullámfelületet.r>r>A mólon, még esti sétálók is voltak,r>Akik sokan, átszellemült arccal voltak...r>Neki a móló egy száraz ösvény volt a vízbe,r>Ami értük nyúlik be a sötét tengervízbe.r>r>Erősen kezdett formát ölteni az éj, nap ment lefele,r>A sétálók araszolva indultak a szárazföld fele.r>A horgászok is pakoltak és mentek, indultak kifele.r>r>Mire szárazföldet fogtak, konkrét formát öltött, rájuk-lezuhant éj,r>A tenger eltűnt a sötétbe, minden összefolyt, maradt hullámtaréj...r>A víz tovább hullámzott, de azután a taraj már nem látszott,r>A Hold valamerre elkóválygott, a sok csillag sziporkázott.r>A halk hullámverés jelezte a víz mérhetetlen pusztaságát,r>Móló meg csak állt tovább, és benne lét, algákban élte világát.r>r>(Anaforás, önrímes, 3 soros zárt-tükrös)r>A parton nem messze kellemetes kis utcák voltak, szép sorjábanr>Az utat gesztenyefák szegélyezték, akkurátusan, sorjában.r>A parton nem messze kellemetes kis utcák voltak, szép sorjábanr>r>Itt estefelé kevés volt a közterületi mozgás,r>Emberek otthon gyakorolták, mi az, az odaadás?r>Itt estefelé kevés volt a közterületi mozgás,r>r>Esteileg már olyan a naplemente,r>Mintha lagziban sietős vendég lenne?r>A nap már szedi a sátorfáját és a lábait,r>Már nem is nézi a nappal és éjjel arányait...r>r>A környezet először sötétedéssel kezdte,r>Majd átváltott a kellőn sötétes acélkékre.r>Utána meg sebesen átment? sűrű sötétber>r>Nem messze volt a hajógyár, a csillagok fényében még kicsit látszott,r>A sójában álló, építés alatt álló hajótest, volt irányzott.r>r>Lassan, mér ez is bekebelezte a mindenfelé elsunnyogó éjt,r>Aztán már ez sem látszott, de a nagy hajótest, visszaverte habtaréjt.r>Kitakarta a sziporkázó égi-lámpás csillag-világot.r>De sziluettje látszott, erősítette képzeletvilágot.r>r>Aztán a sólya is vak-végtelen sötétbe burkolózott?r>Reggelig már a csönd volt az úr, csak ő volt ki, hallgatózott.r>r>Vecsés, 2019. február 13. ? Kustra Ferenc
Az egész egy kárhozat?r>r>?Egyszer a zúgó vihar úgyis elcsitul,r>Előbb-utóbb a háborgó lelked is felvidul.r>Nem kell hozzá más, csak egy kis akarat,r>Hát fel a fejjel, és ne hagyd el magadat!?r>r>Ugyan-ugyan; (Oximoronban)r>r>A te lelked, talán már meg is szűnt, szerintem nem létezik.r>Gazdag űr lett az életem, hanyag létünk, együtt lélegzik.r>*r>Lelkem, mint a hurrikán, tombol, mint vihar a tavon,r>Csak ülök nagy nyugalomban, szemlélem, szinte vakon.r>*r>Minden hely elfogyott előlem, de én haladok tovább,r>Falamon túl a végtelen semmije és út sincs tovább.r>*r>Űzöm, a homályt a nincsen-szabadság fényével.r>A fény nyugalmát irtom a rombolás kéjével.r>*r>A kiömlött mézbe, nekem kőbevésett jogok,r>Segítik; halál kaszájával szemben andalgok?r>*r>Viharban, nappal is vak éjszaka látható,r>Éjjel a villámlásban, táj csak felvillanó.r>*r>Sorsom az életemet rám szabta, az egész egy kárhozat...r>Dicsérnek, ó, milyen jó nekem, közben, vagyok az áldozat!r>*r>Nótázást hallok a tyúkudvarból, megyek, nézem, mi hallik,r>Nincs ott más csak egy néma kacsa, egy lábon áll és trillázik.r>*r>Félreértés-gyanús esetben, a legjobb megoldás a tisztázás...r>Az embereknek nem kell ez az igazság, jobb egy nagy ordítozás.r>*r>Gondolatom kusza képei, egymást kergetik,r>Tisztán nem látom, hogy létem még felemelkedik.r>r>Vecsés, 2019. október 14. ? Kustra Ferenc ? Az idézet; Takó Klára: Fel a fejjel! c. művéből való és ez adta az elemző inspirációt!
Képzeletem?.r>r>Nézem, rám tört éjszaka megtöri a képzeletem alkonyátr>Sötétben, most mi sem oldja fel... sötétben a végtelen határt.r>Éjszaka is mindenki tovább vívja ?állandón- saját harcát,r>Az élet, mint sors alakítja a felettünk lévő hatalmát.r>r>Csak ücsörgök a kertem padján, bámulok bármerre,r>De nem látok semmit ebben a sötétben, semerre?r>Vaksötét, mint óriáskígyó, ölel tekeregve.r>r>Még kora délután itten torz lelkű, nagy és veszélyes vihar volt,r>Mit lehetett vad, elszabadult dühéből eszetlenül kisrófolt.r>A holnapra várt hangulatok, még távoliak emberi létben,r>Holnap majd csak emlékszünk, visszagondolunk, mi volt itten ma délben.r>r>A pad, amin ülök, már megszáradt, a levegő meg olyan frisses,r>Így csak ücsörgök egyedül, meditálok, közben éj, oly? légies.r>Gondolataim kavarognak, tolongnak, végül mind csillagdíszes.r>r>Felhőket nem látok, sok-sok csillag villódzik, meg úgy hunyorog rám,r>Szólnék közben, mostan bárkihez, de nincs itt senki, sem az én babám.r>Stráfkocsi megy az úton, megzavarja csendem, zörög a makadám.r>r>A sötét-zörgésben, bennem -lassacskán- minden feledésbe merül,r>Fáradok, a lecsukódó tekintetem az ég felé szenderül.r>Csillag csapat, feketésbe borul, tudatom semmibe penderül?r>r>Elgondolkozok, hogy melyik csillagban melyik ősöm lakhat?r>Sötétben ő sem lát, ha néz, engem sötétben nem pillanthat?r>Szívesen beszélnék egy jót velük, mert bennük van a múlt és jövő,r>És a nagy tudásuk elvesztésével, mit itt mitől leszünk dicső?r>Nekem nem tetszik, hogy a sok bunkók mindent modernizálnak, mert ilyen nincs,r>A régit primitívek átalakítják, mi marhaság, hogy ez lesz a kincs?r>r>Halványan rám pislognak a csillagok,r>Felhők már elmentek, a nagy vándorok?r>Vihar zaja is elült már a távolban is,r>Így már éledezik a még álmos remény is.r>r>Most kellene egy jó kis vitapartner, kivel a témát jól kivesézhetnénk,r>És talán együtt és egyetértve, a biztos eredőre pontot tehetnénk?r>A világ ennek persze nem-igen kedvez, most is csak sötétségbe mehetnénk?r>r>Nem kell azért tán? feladni, legalább mi ne tegyük!r>Volt délután is vihar és nagyon ki is tolt velünk,r>De lesz holnap újra reggelr>És majd ébredünk reménnyel.r>r>Vecsés, 2015. június 30. ? Kustra Ferenc
Képzeletem?r>r>A nagy-hegynyi sötétség ölén, mélázva, konyult fűben feküdtem,r>Elgondolkoztam, életemen, sorsomon, mily? a nyugdíjas létem.r>Elnehezült szívem, mire végigzongoráztam rongyos életem.r>r>A szépséges, bársonyfekete, lágyan ringó sötétség,r>Nem segített, hogy könnyebb legyen az elviselhetőség?r>Mert bizony szép kor a hatvanhét, és ez a számszerűség.r>r>Az áthatolhatatlan sötétet a csillag-sziporka mutatja,r>Mert én belül tudom, hogy megy tovább, nem áll meg, óra mutatója.r>Minden elmúlik, de a jövő perce, az előző folytatója.r>r>A sötétben nincsen korkép, vad gondolataim úgy cikáznak,r>De nem durván, nem fájók, Inkább szabadon magukban cicáznak.r>Ez a korlátlan korlát-nélküli sötét, mit sokan imádnak.r>r>Sötét hőségben hallgatnak, a fű, a bokor és a fák,r>Ebben a vakságban nem látom, hol vannak broméliák.r>De magamról mindent tudok, gáncsolnak a száraz csutkák.r>r>Érdekes az éjszakai világ a meglevő tényekkel,r>Még akkor is, ha magadévá teszed a vad éjt, lélekkel.r>Ha gondolkozol, ha odatartozol, ha visz jó érvekkel.r>r>Most nem vagyok sugárzó napfényben,r>Csak leledzem az éber éj-kéjben,r>Úszok a vaksötét semmiségben.r>r>Igyekeztem, mindenképpen maradásra bírni a napfényt?r>Nem akartam éjsötétben élni saját szívben, ön-rabként?r>De élet csapdákkal teli, idő meg csak halad, óraként?r>r>A vaksötét, csendben zümmögteti a sötétséget,r>Ebbe, mint lovat befogja a világmindenséget.r>Én meg részt veszek benne, élvezem e semmiséget.r>r>Talán a sötétben, unos-untalan rovod az utadat,r>Közben lehet, hogy sokszor sírás fojtogatja a torkodat,r>Te meg elhagynád a sötétben, de nem lehet? a gondodat.r>r>Lehetsz Te igazságos, életerős, vagy életharcos,r>Ha nincsen jó kövesút! Amin mész pocsolyás, buktatós,r>És ezeket nem biztos, hogy legyőződ? lelked magasztos?r>r>A fénytelen csillag-fények, millió-számra égnekr>És nekem azt sugallják, hogy nem lesz vége az éjnek,r>De én tudom, a reggel véget vet a vaksötétnek?r>r>A szénfekete éjtenger, teljesen belepte eget,r>Fájó gondolataim nem is fogják fel a fény-szelet.r>Reggel majd jobb lesz, ha a Nap egy délibábot feléget.r>r>A fekete düh tüze is fellobbanhatna bennem,r>Mert az életem is éj-fekete, dühítő nekem?r>És mégis várom a fényt, fogam erre nagyon fenem?r>r>Reggeli napsütés aranyviharában eltűnik majd fekete éjr>És az aranyárban messzi elúszik a sötét-éj, mi már úgysem mély.r>A napfény tűző, elhatalmasodó hullámai? maga a fény-kéj.r>r>A természet lágy ölén, harmóniában csillagfényes éggel, világgal,r>A diszharmóniától eltávolodunk, begyűjtött égi sugárzással,r>És az élet megy tovább szépen, idő is megy időleges megnyugvással.r>r>Vecsés, 2015. június 28. ? Kustra Ferenc
Azt hiszem, az életem nagyot tévedett, ló elé fogta a kocsit?r>Mikor meg lóra ültem, az a fejével hátul ment előre, kicsit?r>A vonatom tévedve, a cél felé haladt, de az ellen vágányon?r>Én mindenbe belementem, de hogy pap legyek... Jobb volt, disznóvágáson...r>r>Aztán meg szántottunk volna, ha lett volna... a lóval,r>De nem volt, ekét én húztam hátulról, sündisznóval...r>r>Volt nekem egy régi postaládám, rozsdás,r>Végül egyszer csak megérkezett a postás,r>Bedobott egy cetlit, csak néztem, hogy pacás?r>r>Cetli üres volt, nem volt azon csak elmosódott paca,r>Így tudtam meg, hogy éppen ilyen az én életem? daca.r>r>Vecsés, 2016. február 21. ? Kustra Ferenc
