Idő 
Értékelés 
Értékelés Ismét eljött hát a virradat,r>egy tegnapból született holnap.r>Az idő mellettem elhalad.r>A mából hogy lett egy másnap?r>r>Az ó helyet ad új világnak,r>én tétován tovább is megyek.r>Próféták vajon mit is látnak?r>Sivataggá vállnak a hegyek.r>r>Voltam én régen kis legényke,r>már fakulnak a régi álmok.r>Itt elfárad az ember lelke,r>kaktusszá vállnak a virágok.
Tróntermében ült a király,r>márványpalotája mélyén.r>Óriási csodás hodály,r>övé lett öröksége révén.r>r>Büszke gőggel oda jutott,r>hogy már elhagyta a népe.r>Tőle mindenki elfutott,r>ezért savanyú a képe.r>r>Szegényebb lett koldusnál is,r>hát ez rettenetes csúfság.r>Egy nagy gazdag, boldog ország,r>így lett magányos királyság.
Újonnan érkezve, beilleszkedett, megtanultar>a műszerek kezelését, nyomtatványok kitöltését,r>társaival beszélgetett, teát ivott, és olvastar>a Pynchon által írt Súlyszivárványt.r>r>Kint, az intézet kövezett szakaszánr>megismerkedett a hely hangulatával, a fehérséggel,r>a nyitottsággal, a vakító fénnyel, a rontatlanr>levegővel, és mindennel ami ott található.r>r>Nézte amint a habzó hullámokr>Rázuhantak a markáns sziklákra,r>egy örökké nyugtalan tengernekr>durva bölcsős ringatása,r>r>és figyelte a pingvinek egy sorosr>menetét amint ügyetlen lábakonr>a szédületes és szeles szakadékr>peremén lassan cammogva haladtak.r>r>Teltek a hetek amint csodáltar>ezt a furcsa új világot, és a levelekr>jöttek és mentek e Déli-sarknakr>távoli sarkából és igaz otthona között.r>r>De aztán egyik reggel, mint akitr>megbabonáztak, különös és idegenr>vággyal ébredt, hasonlóan mintr>egy tengerészé az árboc kilátójában.r>r>Felöltözött, kilépett, és sí lécet csatoltr>bakancsára, feltette sí szemüvegétr>és gyapjúsapkáját fejére húzta, aztánr>elindult a csillogó ismeretlenbe.r>r>Eleinte az elméje gyermekkorir>emlékek foszlányaival volt elfoglalvar>amint egy hó ember mellett játszott,r>de aztán a gondolatok lassan elapadtak.r>r>Úgy látta az eget, mint egy hatalmasr>jeges palota kupoláját és a földetr>mint egy végtelen fehér szakaszt melyr>újonnan esett hóból lett volna kigurítva.r>r>Oly kitartó és sajátságos ritmussalr>mozogtak a lábai melyben beilleszkedett.r>mint egy Hare Krisna hívő kántálásar>melynek ellenállni jóformán nem lehet.r>r>Végül megállt. Kicsatolta a sí léceketr>és leült, szíve telve volt a hó, a szélr>és az ég mérhetetlen kísértetével, melyr>határtalanul boldoggá és lelkesé tette,r>r>és megvakítva a hideg fehér fény által,r>hátra dűlve elaludt és megszűnt.
Nem illik mondani senkinek,r>Hát elfecsegem mindenkinek:r>Hogy a lélek sötét éjszakájar>A józan észnek kín halála.r>Hol csak tapogatsz a sőtétber>Az őrület tüskés őlébe,r>Mely viharos sorsod vergődése.r>r>Nem illik mondani senkinek,r>Hát elfecsegem mindenkinek,r>Hogy azok az okos intézmények,r>melyek tudásuk alapján tekintélyek,r>Gyakran vakul spekulálnakr>És ritkán tudják mit csinálnak,r>Hát veled akkor miként bánnak?r>r>Nem illik mondani senkinek,r>Hát elfecsegem mindenkinek:r>Az őrületed bonyolult kezdeter>Gondolataid zagyva serege:r>Rém álmaidnak valósága,r>Az élet örömöd cáfolása,r>És gyötört lelked kitárása.r>r>Nem illik mondani senkinek,r>Hát elfecsegem mindenkinek.r>Csak ha teljesen ki vagy ürítver>Remélhetsz elvárt üdvödre,r>Mielőtt fény hatna a lelkedber>És öröm születhet szívedbe,r>Mert az élet ezt így rendelte.
Lombhát erdejében történt,r>elmesélem nektek tüstént.r>Felvirradt a szép kikelet,r>galamb kézbesít levelet.r>r>Lakából kitette szárnyát,r>el is foglalták a házát.r>Kakukk koma volt a bűnös,r>ez a madár nagyon trükkös.r>r>Nem épít magának házat,r>nincs benne semmi alázat.r>Ismeri őt az egész erdő,r>házán sosem lógott csengő.r>r>Mikor galamb ezt megtudta,r>rákiáltott a kakukkra.r>Kérem szépen nem szép dolog!r>Örömömben nem táncolok.r>r>Na menjen innen szaporán,r>barátokat is hoztam ám.r>Velem van az egész erdő,r>újra lesz a házon csengő.r>r>Megszeppent a csalfa kakukk,r>el is menekült madarunk.r>Ha nincsen neked már semmid,r>jó ha vannak barátaid.
