Idő 
Értékelés 
Értékelés A jövőm, terítéken van a boncasztalon,
r>De valóság nincs… sejtéseimet, már unom.
r>
r>Sűrű könnyem és a vastag köd azonos,
r>Nem látok át rajta, sőt, még a könnyem sós!
r>
r>Kissé fúj a szél, a falevelek belezúgnak a fülembe,
r>Kis zúgással, nagyon-nagy mondanivalót dalolnak… lelkembe.
r>
r>Vecsés, 2012. augusztus 21. - Kustra Ferenc József
r>
Kicsorbult szemek, gonosz tettek,
r>Nem akarok élni veletek. Emberek!
r>Ember teszi ilyenné a világot,
r>De fogjunk össze és más világot
r>Teremtsünk, olyat, mi jó nekünk
r>És gyerekeinkkel tovább élhetünk.
r>
r>Vecsés, 2012. március 16. – Kustra Ferenc József
r>
(3 soros-zártükrös)
r>Mindenki azt vágyja, hogy egyszerre pitymallat legyen szívekbe,
r>Senki ne bánatoskodjon és főleg ne éhezzen lélekbe…
r>Mindenki azt vágyja, hogy egyszerre pitymallat legyen szívekbe.
r>*
r>(3 soros-zárttükrös, önrímes)
r>Azt, hogy én ezt tudom, kicsit emelve-magasíttatva érzem magam,
r>De az ellenvélemények zúzoznak és én... sárba taposom magam…
r>Azt, hogy én ezt tudom, kicsit emelve-magasíttatva érzem magam.
r>
r>Ahogy kinézek ablakomon, a szembeni házak nem látszanak a hótól,
r>Csak minden szikrázik, vakít és a szemembe vág, vissza, napsütötte hótól.
r>Az a fránya nap, amikor minden havas minek is küzd ily' erőlködve,
r>Az a téveszmés nap, erővel gyötri magát, majd ő, hideget legyőzve…
r>*
r>(3 soros-zárttükrös, önrímes)
r>Kertemben milliónyi a fehér és vakitó kristály, kutyám hasig benne
r>És csak néz, hogy mi ez, hogy futkozzon, mire vágyik, úgyis csak elsüllyed benne…
r>Kertemben milliónyi a fehér és vakitó kristály, kutyám hasig benne.
r>
r>Esteledik, hó miatt nagy sötét itt nem lesz, de a lelkem sötétben…
r>Hol a lakhelyem, mért nincs saját akaratom? Nincs ebben a laktérben...
r>A tél persze hangos, ha a hóba lépek, erős recsegés hallatszik,
r>Kinti éjben e hang erősödik, erre járók lépte behallatszik.
r>Az én lelkem recsegése kihallatszik-e, hallják, kik erre mennek,
r>És ha igen, mint gondolnak, csak nem hiányában vagyok, szeretetnek?
r>
r>Szeretet nélkül ez nem lehet az otthonom és ez tőlem nem boldog ujjongás!
r>A gonosz, ronda, arctalan törpe sors, csak nézi… bármit hísz, ez nekem fuldoklás.
r>Ez gátolja, kivel szeretetben éljek, ki kéne jelölni a harc irányvonalát,
r>Hogy aztán tavasz pitymallódon mindkettőnknek a szíveinkben, hogy nyerjük meg a csatát.
r>
r>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
r>Nézem, hogy kertemben az elholt ruhát levetett fák, hó alatt roskadnak,
r>Nézem, hogy a kertemben van-e szeretet hó alatt, ott szívek dobbannak?
r>Nézem, hogy kertemben az elholt ruhát levetett fák, hó alatt roskadnak.
r>
r>Te ronda, arctalan törpe, micsoda gonosz gumó van a hátadon,
r>Benne hordozod éltem ellenszerét, így nincs otthonom a világon?
r>Amit te rám erőltetsz, az maga az emberi tragédiám, én így élek,
r>Ki tudja mennyim van valójában hátra, majd szemfedő jelzi... már nem élek…
r>
r>Vecsés, 2021. október 11. – Kustra Ferenc József – íródott részben: 3 soros-zárttükrös -ben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága... (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!)
r>
Az állatokról
r>
r>Fagyott bokrokban,
r>Állat nem tud sátrazni.
r>Sötét, rejtető.
r>*
r>Megsárgult nádak
r>Között, hóban, lábnyomok.
r>Állatvonulás.
r>*
r>Vaddisznó csak túr,
r>De, kemény orra bírja.
r>Minden oly’ kemény.
r>*
r>Finom hó roppan,
r>Vaddisznók lába alatt.
r>Hóba is turkál.
r>*
r>Róka lopkodja
r>Tyúkokat, kölyke éhes.
r>Nagy kutyafalka…
r>*
r>Hideg! Farkasok
r>Falkája hodállyal küzd.
r>Tűzifa elfogy.
r>*
r>A kivert kutya
r>Fagyban, árokban alszik.
r>Éhezés-mester.
r>*
r>Kutya csak vonít,
r>Bundáját hó borítja
r>Csontja elveszett.
r>*
r>Füstős kaszárnya.
r>Már az udvar is fehér.
r>Ló-paták csúsznak.
r>*
r>Patkótlan lónak,
r>Jégen csúszik a lába.
r>Elbukó, nagy test.
r>*
r>Didergő kutya
r>Gazdit vár állomáson.
r>Bundán jégcsapok.
r>*
r>Sors erdejében,
r>Térdig hóban bolyongás.
r>Kivert állat sincs!
r>
r>Vecsés, 2016. december 4. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban…
r>[A haikuba kizárólag természetről lehet írni, a senrjúban minden másról, de ugyan azok a szabályok érvényesek!]
r>
Már olyan nagyon metsző a hajnali hideg,
r>Még nincs itt, a vacogó fák ágain, remeg…
r>Várja az elmúlást két őszi levél…
r>Még nem, de már majdnem… csontig döf a tél.
r>
r>Farkasordító hidegben egy közlámpa
r>Szétfagy… darabokban és kihuny a lángja,
r>Felrobbant hangosan, és mintegy szellemként,
r>Törötten semmi lesz, eltűnik álomként.
r>
r>Hajnalban a sűrű köd, mintha sóhajtozna,
r>Olyan sűrű, és mintha engem mosolyogna…
r>Nappal még süvítő szél is fehér...
r>Erősen fúj, az egekig felér.
r>
r>A nyári álmok már megfagytak a fák alatt,
r>A horgászok is pihennek, nem fognak halat.
r>Hajamba, juj, bele- belekap a szél
r>Incselkedve, nyári melegről regél…
r>
r>Fák, bokrok ágai már teljesen kopárak,
r>Köztük a nap érzi magát birtokosának,
r>Ami csak önámítás, mert már integet a tél,
r>És ha ideér, akkor nagy jégről, fagyról mesél.
r>
r>Ha itt lesz a Tél tábornok és majd irányít
r>Akkor lesz, hadd-el hadd, borzalom, nem csak ámít,
r>Hanem megmutatja, hol az erő.
r>Napnak mondja, hogy mehetsz, kimenő!
r>
r>A tábornok még nem tudja, hogy mi ellene
r>Partizánok vagyunk, igen harcolunk vele
r>Nem akarjuk uralmát, kitörjük vasfogát…
r>Mi csalunk és jól, nagyon megrakjuk a kályhát.
r>
r>Ott álmodozunk, hogy mikor lesz az új
r>Élet… jobb legyen, bíró telet lefúj.
r>Most kicsit azért élvezzük a hideget,
r>De bennünk van, várjuk mégis a meleget.
r>
r>Vecsés, 2011. december 22. – Kustra Ferenc József
r>
