Idő 
Értékelés 
Értékelés A szeretet a
r>Legfontosabb; életben.
r>Sok, nem tud adni.
r>*
r>
r>A szeretet a
r>Legfontosabb; életben.
r>Sok, nem mutatja.
r> *
r>
r>A szeretet a
r>Legfontosabb; életben.
r>Kevés képes rá!
r>
r>Vecsés, 2012. szeptember 9. – Kustra Ferenc József – íródott; A néhai, nagy tudású Prof. Dr. Popper Péter tanítása alapján. [A tanítást én elfogadom, sőt, volt bűnügyi nyomozóként alátámasztom!]
r>
Végzetes tréfa
r>Az élet zárt falója;
r>És nincsen kiút.
r>*
r>
r>Végzetes tréfa
r>Az élet zárt falója;
r>Hol van ebből út?
r>*
r>
r>Végzetes tréfa
r>Az élet zárt falója;
r>Lehet-e más út?
r>*
r>
r>Végzetes tréfa
r>Az élet zárt falója;
r>De, itt van kiút!
r>*
r>
r>Végzetes tréfa
r>Az élet zárt falója;
r>Akarom! Van út!
r>*
r>
r>Végzetes tréfa
r>Az élet zárt falója;
r>Sorsunk a döntnök…
r>
r>Vecsés, 2012. szeptember 5. – Kustra Ferenc József – íródott; senrjú: anaforás fél haiku láncban.
r>
Majd ha egyszer úgy találom,
r>Akkor tollam jól kirántom…
r>
r>Papírra rovom, a magas égbe kiáltom…
r>És tudom, így azzal magam, én jól elásom…
r>
r>Miért kell poétának olyant írni?
r>Mert poétának feladat… ily’ lenni!
r>
r>Vecsés, 2013. december 30. – Kustra Ferenc József – a poéta meditációja…
r>
Szép szavaitok tengerének hullámain ringatózok,
r>Ezeken elmeditálni, sőt hozzászólni nem ódzkodok.
r>Olvassátok csak az én szavaim is kis-pajtások,
r>Így szerezzünk egymásnak örömet, legények-lányok.
r>
r>Vecsés, 2013. november 29. – Kustra Ferenc József
r>
(Bokorrímes)
r>Lassan csoszogó léptekkel már közeledett az este,
r>A déli napsütés hírét már majdnem moha nőtte be,
r>A sötétség meg minden ellop, mint az ő kormos füstje…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Pedig az ősz, ereje tudatában csak folyvást eljátszott a kis napmeleggel,
r>Aztán kimutatta a foga fehérjét, lecsapott a viharral, „ledőlt heggyel”,
r>Pedig az ősz, ereje tudatában csak folyvást eljátszott a kis napmeleggel.
r>
r>Azonban rövid volt az esőt, vihart mutató ősz,
r>Mert nagyon jött a korán beköszöntött tél és oly’ bősz.
r>Napokig el sem múltak az egymást bőn követő hóviharok
r>És mínusz tizenötben keltek hajnalban, ó az erdőlakók.
r>
r>Ebbe a pár napba éhség, az arcok szinte kiszikkadtak,
r>A csontvázak az átfázástól, hússal együtt roskadoztak…
r>Lábuk alatt, minden lépés recsegett, csikorgott,
r>Ki kicsit figyelt, így járt, hogy hupp… jégen kuporgott.
r>
r>(Bokorrímes)
r>Mindenki kérdezi most, ezután itt lelkesülni minek lehetne?
r>Igaz, de ha ezt a telet átéljük, öröm lesz tavasz jövetele.
r>
r>Vecsés, 2021. május 31. - Kustra Ferenc József – íródott: az egymást követő évszakokról.
r>
