Idő 
Értékelés 
Értékelés Könnyben fuldoklik
r>A szél és nagyon süvít.
r>Emlék ül, kövön…
r>*
r>Sírkő csendesen
r>Csak fekszik padom mellett.
r>Elhunyt őseim…
r>*
r>Álmaim, vágyaim, ma már mind, távol kóborol,
r>De szép emlékképem van, képzeletben valahol,
r>Ez a novemberi reggel, nagy titkokat takar,
r>Kutya fekszik egy sír mellett, hasán egyet vakar.
r>A novemberi hajnal érzelem hegyeket mozgat.
r>Nagy a felhőség felettünk, de könnyeket nem hullat.
r>*
r>Sírkertben is köd…
r>Csendes levélmorajlás.
r>Ringató halál…
r>*
r>Képzeletben visszamegyek én a mától nagyon riadtan,
r>Emlékszem még, hogy milyen voltál, mit szerettél, megfáradtan.
r>Te nem vagy már meghaltál, minthogy élj miattam föltáratlan.
r>*
r>Folyódba lépni
r>Újból már, biz’ nem lehet.
r>Csónak elúszott.
r>*
r>Víznél sem az már
r>A fodor mi régen volt.
r>Hullám is elhal.
r>*
r>Itt most gondolatban pár kortyot iszogatok veled,
r>És enélkül túlvilágon, a helyed, hogyan leled?
r>
r>Lelkem itt most, ki is buggyan,
r>Sírodon nagyon is koppan.
r>Hallod-e, hogy az ész roppan?
r>*
r>Sírok, fénylenek
r>Sok mécsesnek lángjától.
r>Felemelően.
r>*
r>Szívem kalimpálva ver, oly' nagyon emlékszem rád,
r>Hogy beszélgessünk, gyakran én is elmentem hozzád.
r>Billiárd lett a vége, nejed, „sört vágott” hozzád.
r>*
r>Az emlékkapuk
r>Nyílnak, szépség kitódul.
r>Jó a társaság…
r>*
r>Te már a megnyugodott lelkek templomában vagy,
r>Én már fázok, megyek is, ha feltolult emlék hagy.
r>Sírod lesz még hidegebb is, most még nincs itt a fagy.
r>*
r>Csend van, nyugalom.
r>Gyertya füstje hullámzik…
r>Pihenő lelkek.
r>
r>Vecsés, 2016. április 4. - Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjúban.
r>
Van úgy, hogy temetőnek tetszik a jövő,
r>Onnan lakó, feltámadáskor… ha kijő?!
r>Pap is ezt mondja a celebráláskor,
r>Bár ő hisz, hogy így lesz feltámadáskor.
r>
r>Én bizony, jobb kedvelem tetsző jövőt,
r>Életben élvezni jobb a hűs szellőt.
r>Jobb, ha örülünk, vigadjuk magunkat
r>És odébb toljuk feltámadásunkat.
r>
r>Feltámadás illetné meg szeretett ősöket,
r>Emlékszünk rájuk és szeretjük őket, hősöket.
r>Kint pihennek a temetőben már véglegesen,
r>Majd mennünk kell utánunk, ez sorsunk végzetesen.
r>
r>Halottak napján emlékezünk és gyertyát gyújtunk,
r>Kimegyünk hozzájuk, régi emlékeket bontunk.
r>
r>Vecsés, 1998. október. 17. – Kustra Ferenc József
r>
Óh, Istenem mond, Te az embert jónak teremtetted?
r>Mikor már megvolt, rendesen át is adtad a hited?
r>
r>Az ember, most kevés jóval rendelkezik,
r>Legfőképp, belőle szeretet hiányzik.
r>Kevesen vannak az úgynevezett jó emberek
r>És mindenütt találhatóak fenegyerekek.
r>
r>Minden ember, mind ártatlanul jön a világra,
r>Majd közösségtől elsodorja tapasztalata,
r>Hogy nem kell jónak lenni, minek? Mert ez neki nem nyereséges…
r>Inkább kevesek között uralkodni... ez neki elégséges.
r>
r>Ma tán’ azért nem járnak gyónni az emberek,
r>Mert bűnök felsorolásai… végtelenek.
r>Nagy baj bizony az is, ha a bűnbánás a megjátszás része,
r>Azzal, nem lehet uralkodni, pénz keresni, így mi végre
r>
r>Korcsosul a világ és a modern ember.
r>Tömegei tűrnek, hallgatnak, mert nem mer
r>Szembe szállni az oly' kevesek hatalmával?
r>Elveszejti magát, mások uralma által.
r>
r>Most kérem, megint eljött a karácsony, a szép ünnep,
r>Most biztos jónak kell lenni… embernek, ez fő ünnep!
r>Légy magasztos és végy erőt lelkeden, magadon
r>És ma, ha lehet, uralkodj rossz szokásaidon.
r>
r>Én Istenem mond, Te… embert embernek teremtetted?
r>Mikor már kész volt, rendesen átadtad… a Te hited?
r>
r>Uram segíts, hogy átöleljék egymást az emberek,
r>És bevilágítsanak mindent a szeretet fények…
r>
r>Vecsés, 2012. október 27. - Kustra Ferenc József
r>
Halottak napján
r>Esik vagy fúj, kimegyünk.
r>Sír látogatás…
r>Csak nézek ki az ablakon, mélységes mély csend van,
r>Csendes eső esik, a sok-sok csepp halkan koppan.
r>
r>Halottainknál
r>Kegyeletet lerójuk.
r>Tiszteletadás.
r>Zenélnek nekem életről... végső elmúlásról
r>És igaz, lassan már nincs, miről beszéljek… másról.
r>
r>Vecsés, 2014. június 25. – Kustra Ferenc József – írtam: Európai stílusú Tankában…
r>
Születtem, boldog gyermekkorba, de minek,
r>Ha így felnőttként, nem kellek senkinek.
r>Állítólag apám akart, anyám meg nem,
r>Lettem neki, úgy negyvenegy évesen.
r>
r>Ifjonti hév bennem is bőven működött,
r>De ma már tudom, ettől voltam lökött.
r>Én is azt hittem, a legokosabb vagyok
r>És most a magam áldozata vagyok.
r>
r>Az életem, utána én rontottam el,
r>Mint ifjonc tele voltam csökönyökkel.
r>Nem fogtam föl butaságból, mi jó tanács
r>És mi szembejövő gonoszság, a gáncs.
r>
r>Bár hallgattam volna tanácsra, másokra,
r>Nem ifjonti, buta gondolatokra.
r>Én ma már persze, ennyi jó gondolattal,
r>Tudnám bizony, hogy mit kezdjek magammal.
r>
r>Vecsés, 2002. október 6. – Kustra Ferenc József
r>
