Idő 
Értékelés 
Értékelés Mint zenekarokban a klarinétok legélesebb hangjai, r>melyek túlrikoltanak mindent, úgy szól az én kétségbeesésem. r>Ki mondja, hogy rövid az élet? Hosszú az, nagyon hosszú, r>ki-nem-várható utazás, egyik helyről a másra, r>hánykódás a zavarban, melynek nincs soha vége. r>Elhagynak, akiket szerettünk, elhagyjuk, akik szeretnek, r>elhagynak a barátok, elhagynak a remények, r>csak mi maradunk itten, a tenger időben, r>ébredve, elaludva, munkálkodó szívünkkel, r>gondolkodó velőnkkel, folytatva robotunkat. r>Miénk az izmok acélja, a pénz, az egészség, r>csupán az élet nem, mert már sokat éltünk, r>s ismétlés az egész, ismétlés lomha unalma. r>Lélektelen kézzel kanalazzuk az ételt, r>hörpintjük poharunkat. Ismerjük az ízek özönjét, r>a nők száját is, kik fényes selyemingben, r>mint gyors, tétova lángok lobognak a homályban, r>és sírnak megkoszorúzva karjukkal az ágyat, r>hogy hajnalban keserves válásra üt az óra. r>Ismerjük ami volt s lesz, kérdésre tudjuk a választ, r>tudjuk előre a tavaszt, a nyár ragyogását, r>s azt a pillanatot, hogy koradélutánon r>végigfut a körúton az ősz és tépi a ponyvát, r>s gyászbaborul a zúgó kávéház körülöttünk. r>Máskor ilyenkor vártuk, kavarva feketénket, r>a szent, ritka vadat, a sorsot, a nagyszerű sorsot. r>Ám most nincs csoda már. Csak a régi van, csak a régvolt, r>csak a bánat van, s az higgadtan, de keményen r>fújja goromba dalát. Dicsérd azt a parancsot, r>mely idején golyót küld ifjú szivedbe, r>s átkozd, százszor-ezerszer átkozd meg a sebész-kést, r>mely elránt a haláltól s itthagy hosszan a földön, r>lábbadva, halaványon, hegesedő reménnyel. r>Mint zenekarokban a klarinétok legélesebb hangjai, r>melyek túlrikoltanak mindent, úgy szól az én kétségbeesésem. r>
Nyár-éjszakán a grófi szérün r>Reccsen a deszka-palánk r>S asztag-városban pirosan r>Mordul az égre a láng. r>r>Éjféli hajnal, szörnyű fény ez, r>Nincs párja, napja, neve. r>Fut, reszket a riadt mezőn r>Az égő élet heve. r>r>Koldus, rossz álmú zsellér ébred, r>Lompos, bús kutya csahol. r>Az egész táj vad fájdalom r>S a gróf mulat valahol. r>r>Szenes kalászok énekelnek r>Gonosz, csúfos éneket: r>Korgó gyomrú magyar paraszt, r>Hát mi vagyok én neked? r>r>Mért fáj neked az égő élet? r>Nincs benne részed soha. r>Ne sírj, grófodnak lesz azért r>Leánya, pénze, bora. r>r>Ne félj, a tél meg fog gyötörni, r>Mint máskor, hogyha akar. r>Élethez, szemhez nincs közöd, r>Grófi föld ez és magyar. r>r>S mégis, amikor jön a reggel r>S pernyét fújnak a szelek, r>A grófi szérün ott zokog r>Egy egész koldus-sereg. r>r>Siratják a semmit, a másét, r>- A gróf tán épp agarász - r>Érzik titkon, hogy az övék r>E bús élet s a kalász. r>
Téged keresve útján, harcán, r>Milyen bátor, erős szivem volt, r>Milyen muzsikás, milyen harsány. r>r>Milyen beteg most, milyen vásott: r>Dobbanását nem tartja más, csak r>Te nagy, szerelmes akarásod. r>r>Ha még egyszer vadul fölzengne, r>Himnusza a kíné s a kéjé, r>Himnusza a himnuszod lenne. r>r>Himnusz, hogy mégis rád találtam, r>Nagy vétkekkel, nagy kerülőkkel, r>De élve és nem a halálban. r>r>S mindent megér, ha csak egy óra r>Dalolta el dalát melletted r>S nem nyílhat a szám átok-szóra. r>r>Beteg szívvel, istenes ember, r>Vallok neked, ím, kicsi párom, r>Áhitatos, bús szerelemmel: r>r>Ne hallgasd rossz, beteg zenéjét, r>Jó a szivem, mert benne vagy te r>S sziveink az órákat éljék.r>
Megvonom szépen büszke vállam r>És lehull rólam minden, ami volt r>S feléd sikolt r>Minden nagy megujhodottságom. r>r>Minden asszonyom visszahoztad r>És te vagy a szép, fényes ráadás r>S az áradás r>Kicsap a virágos rétekre. r>r>Kis csillagom, be jól szeretlek, r>Be megszerettem érted a Jövőt, r>Nagyra-törőt, r>Úgy szeretem most már magunkat. r>r>Úgy szeretem, hogy benned élek r>S hogy te bennem vagy, úgy szeretem: r>Óh, szerelem, r>Be virágos vagy s véghetetlen. r>r>Óh, szerelem, voltam és multam, r>Óh, szerelem, óh, jövendő idők, r>Kényszeritők, r>Hálát bókol ős ifjuságom.r>
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, r>Elrévedezni némely szavadon, r>Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog r>És rajta túl derengő csillagok. r>r>Én nem tudom, mi ez, de édes ez, r>Egy pillantásod hogyha megkeres, r>Mint napsugár ha villan a tetőn, r>Holott borongón már az este jön. r>r>Én nem tudom, mi ez, de érezem, r>Hogy megszépült megint az életem, r>Szavaid selyme szíven símogat, r>Mint márciusi szél a sírokat! r>r>Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, r>Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. r>Ha balgaság, ha tévedés, legyen, r>Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!r>
