Idő 
Értékelés 
Értékelés Fenn lengő hold! nézd, mint kínlódom, r>Mondd meg nekem, hol fekszem én? r>Ágy-é, amelyben hánykolódom, r>Vagy a koporsó az szintén? r>Nem? Csónak ez, mely, jaj, a kétes r>Remény és biztos félelem r>S az élet és halál setétes r>Hullámjain lebeg velem. r>r>Fojtó szirokkóknak hevétől r>Asznak tüdőhólyagjaim, r>S a kriptáknak fagyos szelétől r>Borsódznak minden tagjaim. r>Szívem megett egy láthatatlan r>Kéznek nyila bélőve áll, r>S mellem csontboltján irgalmatlan r>Sarkával rúgdos két halál. r>r>Hová ütődöm a habokba? r>Haj! mely szörnyű hányattatás! r>Most a cupressusos partokba, r>Hol rémlet űl s jéghallgatás; r>Majd a túlsó part lejtőjébe, r>Honnan barátság szózatit r>Hallok a plátánok berkébe, r>S örömszerszámok hangzatit. r>r>Innen savanyú ázótjokkal r>Pusztás barlangok fojtanak; r>Amonnan kerti balzsamokkal r>Hígabb szellők újítanak. r>Fúlok, lehellek; fázom, gyúlok, r>Vagy egy kivégez már, vagy más, r>Ájúlok, érzek és ocsúlok: r>Haj! mely szörnyű hányattatás!... r>r>Ki vagy te, ki hószín leplekbe r>Felém mosolyogva közelítsz r>S a partról e szagos berekbe r>Áldott jobbodon felsegítsz? r>Te, főldi biztossa az égnek, r>Arany gyógyúlás! Te a nagy r>És bőlcs teremtő tehetségnek r>Halandó leánya! te vagy. r>r>Te illetéd rózsás újjoddal r>Mellyemnek rokkant bóltjait, r>S elindítád pillantásoddal r>Az élet dobbanásait. r>Már lelkem új phoenix módjára r>A lángok közzűl éledez; r>S gyengűl újjom pattanására r>Kis lantom újra zengedez. r>r>De te repűlsz? mind tűnnek, mennek r>Minő derűlés ez, nagy ég? r>Sándorffym űl ágyamnál... s ennek r>Köszönhetem, hogy élek még? r>Zendűlj, ekhózz, esti csendesség! r>A hálá engem dalra ránt. r>Telj bé, kettős szent kötelesség, r>Az orvos és barát eránt!r>
Ti élet édesét lehellő leányok! r>A szépség tüzénél olvasztott bálványok! r>Kiket imád sok szív, áhítva reszketvén, r>Füstölgő oltárán a tömjént égetvén, r>Óldjátok le rólam hitvány kötésteket, r>Félre! nem imádlak többé benneteket, r>Mert minden szépséget, mellyel hódítátok, r>Már az én szépembe egy summába látok. r>r>Jer, szépem, mutasd meg azt kevély nemednek r>Együtt, amivel ők egyenként kérkednek: r>Hadd mondják, akiknek vagyon tisztább ízek, r>Te vagy a remekkép, amazok csak skízek. r>Léda gyermekinek hűljön meg a vérek, r>Szégyeljék a görögországi vezérek r>Azt, hogy Helénáért harcoltak Trójánál, r>Holott, ímé, van szebb asszony Helénánál! r>r>Állj ki, irígy, találj mocskot tagjaiba; r>Nézd, legkényesb ízlés! van-é benne hiba? r>Ha valamely részét hibásnak lelitek, r>Hibáztok, - a szépet rútnak képzelitek. r>Ha kérditek tőlem: mi szép? azt felelem: r>Én a szépet s rútat olyformán képzelem, r>Hogy szép mindaz, ami őbenne láttatik, r>Ami benne meg-nincs, az rútnak mondatik. r>r>Nincs hát semmi hiba, mind így ítélgetnek r>Ezen remekébe a bőlcs természetnek. r>De óh, e remekben én egy hibát látok, r>Amelyről ti éppen nem gondolkozátok, r>Hogy ámbár a pazar természet bő keze r>Minden szépségeket ez egyre hímeze, r>Mégis e remekben az a nagy csonkúlás, r>Hogy ővele is köz a végső elmúlás. r>r>Isten! hát csak azért mívelsz Ily remeket, r>Azért árasztasz rá minden szépségeket, r>Hogy egy légyen szódat feldúló múljonnal r>Minden szépségeket eltörőlj azonnal? r>Hová teszed akkor Ily dicső mívedet, r>Amilyet még semmi főld pora nem fedett? r>Hadd tudjam, sírjára rózsákat plántálok, r>S ezt írom rá: szépek! de ez szebb volt nálok. r>r>Ha pedig őnéki több élet adatott, r>Szóljon sírom felett csak egy fél szózatot, r>Akkor is szikrái a hév szeretetnek r>Fagyos tetemeim között lángot vetnek.r>
Eveztem én az élet kék taván. r>(Remegtem éles alkonyatkor egyszer, r>Mivelhogy nincsen semmi kabbalám r>r>S de furcsa állat a magános ember, r>Szeretne látni büszke partokat r>S kilépni egyre soha-soha nem mer, r>r>Csak messziről tár kapzsi karokat.) r>A víz pihent s gondoltam nagy kevélyet r>(Avar királyfi volt a gondolat): r>r>Pihen alattam a tajtékos élet, r>Egy vén öreg a parton gödröt ás: r>(Gyerekszem volt, de mélye feketéllett) r>r>Riassza fel hát könnytelen csapás! r>Az ingó lécen bátoran megálltam r>S elém bukkant a vízi-óriás. r>r>Ajkát tartotta. Remegett az állam: r>Ha csókolom, a vérem nem hevül. r>(A partok égtek rőtszakállú lángban.) r>r>Aztán eltünt, otthagyva egyedül. r>S én még sokáig megkövülve vártam r>S úgy vert valami itt bennem, belül. r>
Barangol és zúg, zúg az őszi szél. r>Csörögnek a fák száraz lombjai, r>Mint rab kezén a megrázott bilincs. r>Hallgass, zugó szél, hadd beszéljek én! r>Ha el nem hallgatsz, túlkiáltalak, r>Mint nősirást az égiháború. r>Egy nemzet és két ország hallja meg, r>Mi bennem eddig titkon forra csak, r>S amit keblemből mostan kiröpítek, r>Mint a volkán az égő köveket. r>Az forra bennem, az fájt énnekem, r>Hogy egy nemzetnek két országa van, hogy r>E kétországos nemzet a magyar! r>Ez tette lelkem pusztává, a bánat r>Pusztájává, hol egy tigris lakik: r>A vérszemű, a lángszemű harag. r>Oh e vadállat hányszor verte el r>Magányos éjim csendét, amidőn r>Besüvöltötte puszta lelkemet! - r>Mely ördög súgta, hogy kettészakadjunk, r>Hogy szétrepesszük a szent levelet, r>Mit diadalmas őseink írának, r>Szivök vérébe mártván kardjokat? r>Kettészakadtunk, és a szép levélből r>Rongyok levének, miket elsodort r>És sárba dobott a századok viharja. r>Lábbal tiportak bennünket. Könyűket r>És jajkiáltást küldöttünk az égbe, r>De panaszunkat az be nem fogadta. r>A rabszolgákat nem hallgatja az meg, r>Mert aki jármot hágy nyakába tenni. r>Méltó reá, hogy azt hurcolja is, r>Míg össze nem dől a korbács alatt. r>Tartottunk volna össze: a világ most r>Tudná hirünket, nem volnánk kizárva r>A templomból, hol a nagy nemzeteknek r>A tisztelet tömjénét égetik. r>Tartottunk volna össze, nem törölnénk r>Szemünkből annyi fájdalmas könyűt, r>Midőn forgatjuk reszkető kezünkkel r>Történetünknek sötét lapjait. r>A porszemet, mely csak magában áll, r>Elfúja egy kis szellő, egy lehellet; r>De hogyha összeolvad, összenő, ha r>A porszemekből szikla alakúl: r>A fergeteg sem ingathatja meg! r>Fontoljuk ezt meg, elvált magyarok, r>Amit mondtam, nem új, de szent igaz. r>Az események romboló szele r>Nem fú jelenleg, és a porszemek r>Nyugton hevernek biztos helyökön; r>De ha föltámad a szél, mielőtt r>Eggyé olvadnánk, el-szétszór örökre r>A nagy világnak minden részibe, r>És soha többé meg nem leljük egymást. r>Iparkodjunk. A század viselős, r>Születni fognak nagyszerű napok, r>Élet-halálnak vészes napjai. r>Fogjunk kezet, hogy rettegnünk ne kelljen r>Az eljövendő óriásokat. r>Tartsuk meg a szép, a szent kézfogást, r>Tartsuk meg azt, oh édes nemzetem! r>Ki legelőször nyujtja ki kezét, r>Azé legyen a hála s a dicsőség; r>S ki elfogadni azt vonakodik? r>Annak porára szálljon minden átok, r>Melyet sirunkra majd virág helyett r>Ültetni fognak maradékaink, r>Kiket örökre megnyomoritánk! r>
Beszél a fákkal a bús őszi szél, r>Halkan beszélget, nem hallhatni meg; r>Vajon mit mond nekik? beszédire r>A fák merengve rázzák fejöket. r>Dél s est között van idő, nyujtózom r>A pamlagon végig kényelmesen... r>Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik r>Kis feleségem mélyen, csendesen. r>r>Egyik kezemben édes szendergőm r>Szelídeden hullámzó kebele, r>Másik kezemben imakönyvem: a r>Szabadságháborúk története! r>Minden betűje üstököscsillagként r>Nyargal keresztül magas lelkemen... r>Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik r>Kis feleségem mélyen, csendesen. r>r>Arany csal s ostor kerget tégedet r>A zsarnokért megvíni, szolganép, r>És a szabadság? egyet mosolyog, r>S mind, aki híve, a harctérre lép, r>S érette, mint a szép lyánytól virágot, r>Sebet, halált oly jókedvvel veszen... r>Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik r>Kis feleségem mélyen, csendesen. r>r>Hány drága élet hullt már érted el, r>Oh szent szabadság! és mi haszna van? r>De lesz, ha nincs: tiéd a diadal r>Majd a csatáknak utósóiban, r>S halottaidért bosszut is fogsz állni, r>S a bosszuállás rettentő leszen!... r>Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik r>Kis feleségem mélyen, csendesen. r>r>Vérpanoráma leng előttem el, r>A jövendő kor jelenései, r>Saját vérök tavába fúlnak bé r>A szabadságnak ellenségei!... r>Egy kis mennydörgés szívem dobogása, r>S villámok futnak által fejemen, r>S keblemre hajtva fejecskéjét, alszik r>Kis feleségem mélyen, csendesen. r>
