Idő 
Értékelés 
Értékelés Édes átok: r>Utolsó napig és hajszálig r>Gyermek-szemmel r>Nézni a világot. r>r>Újra-újra r>Megborzaszt az emberi rosszság, r>Szepegéssel r>Borzalomba fúlva. r>r>Kérded, kérded: r>Mért nem vagyunk mind tiszták és jók? r>S jön a válasz r>S a választ nem érted. r>r>Jön a válasz r>S úgy hallgatod, mint riadt gyermek r>S reszketsz, mint fa, r>Félig-zöld és száraz. r>r>S szólsz: bús kincsem, r>Te, szakadatlan, vén gyermekség, r>Úgy imádlak: r>Egyebem úgysincsen.r>
Ahogy nőnek az árnyak, r>Ahogy fogynak az esték, r>Úgy fáj jobban és jobban r>Az eljátszott öregség. r>r>Ez az én két vén szemem r>Habár sok szépet látott, r>Mosolygós öreg úrként r>Nem látja a világot. r>r>Nem fogok bocsánattal, r>Víg arccal tündökölni r>S fiatal vétkek fölött r>Pálcát tréfásan törni. r>r>Emlékezni se fogok r>Kedvesen zsörtölődve, r>Ősz hajjal, piros arccal r>A régi jó időkre. r>r>Heves, ál ifjúsággal, r>Óh, ezerszer jaj nékem, r>Megöltem jövő magam, r>Az én szép öregségem. r>r>Ahogy nőnek az árnyak, r>Ahogy fogynak az esték, r>Úgy fáj jobban és jobban r>Az eljátszott öregség.r>
1. r>r>Farkasordító, gonosz télben r>Életem, ez a vén csavargó, r>Vergődik, fut gyilkos veszélyben, r>Hajhó, nem éri hangom el. r>Rongyoltan és térdig a hóban r>Hol erre, hol amarra tart, r>Megáll, kis ereje fogyóban. r>r>Hajhó, egy útszéli keresztnek r>Támaszkodik a vén csavargó: r>Nem az ő útja, útatvesztett r>S ez a kereszt tán sírkereszt. r>r>S nincs más jel a vad hómezőben. r>Estelegve és ködbeszőtten r>Forgószél-lován összevissza r>Száguld a fehér Fagy-Halál r>Dermesztve, fütyölve, vakítva. r>r>Vén csavargó, itt nincs tovább r>S az a fa-Krisztus se segít meg, r>Hajhó: az élet nem adódott r>A bús Galilea-beliknek. r>r>2. r>r>Hát lefekszünk és álmodunk, r>Mint az elfeledett rege r>S édes álmokban vesz meg minket r>Az Isten hidege, r>Hajhó, hát lefekszünk és álmodunk. r>r>3. r>r>Pompás és kicsiny palotában r>Parfümös, párás, jó meleg, r>Csókos illatú, kis termekben r>Vár a legnagyszerűbb leány. r>r>Szűz, de pompásabb az Életnél, r>Bölcs, de nyugtalan telivér r>S az ő kész, szent hálószobája r>Megér száz, híres csarnokot. r>r>Ő az Életnek el-nem-értje, r>Ő az a Gyönyör-Valaki, r>Kiért nem kár a kárhozás sem, r>Kiért nem nagy adó az üdv. r>r>Édes ágyába vonja forrón r>A vén csavargót ez a lyány r>S a legégibb muzsika hallik r>A legemberibb éjjelen. r>r>4. r>r>Így fagyott meg a vén csavargó.r>
Van-e szebb élet, mint a másik r>S nem mindegy-e, akárhogyan r>Verjük magunk az elmulásig? r>r>Úgy siratom azt, amit sírtam, r>Olyan nagy vétek a sirás: r>Esti vezeklés hajnal-pirban. r>r>Aki él, az mind, mind örüljön, r>Mert az Élet mindenkinek r>Kivételes, szent örömül jön. r>r>Én vétkeztem, százszor vétkeztem, r>De már jön a megjobbulás, r>Már az örömet látni kezdem. r>r>Már megragyog fénnyel az Élet, r>Mindennemű s mindenkié: r>Milyen nagy, áldott fényességek. r>r>Akárki helyén éltem volna, r>Életem éltem egyaránt, r>Ujjongva avagy panaszolva. r>r>És akármi is fog már jönni, r>Mielőtt végleg elmegyek, r>Meg fogom ezt szépen köszönni.r>
Vagyon egy oly tenger ezen a világon, r>Melynek feküvése van minden országon. r>Bizonytalan ennek határa és partja, r>Bátor bizonyosnak minden ember tartja. r>Sok dúlás, zűrzavar keblébe rejtezett, r>Benne a Sirtesek fogtak mintegy kezet. r>Darabos kősziklák lappanganak nála, r>Hova mint megannyi Atlas teste szálla. r>A kegyetlen szelek rajta dühösködnek, r>A habok egymásra mászva erőlködnek. r>Eurus felette Zefirust kergeti, r>Austert Boreás nyomja s fenyegeti. r>A nagy gályák rajta szinte úgy sűlyednek, r>Mint a csónakocskák, ha szelek erednek. r>Sokan alig mennek itten egy keveset, r>Mindjárt elmerűlnek (óh, siralmas eset). r>Mások több ideig lebegnek felette, r>De ha a szél magát nékik eresztette, r>Csakugyan végtére ők is elmerűlnek, r>A tenger vizének örvényébe dűlnek. r>Ezen tenger nevét ha tudni akarod: r>Az élet; s a vizét magad is zavarod. r>Lakosok számával hogy magát győzheti, r>Minden ország csupán ennek köszönheti. r>Meddig tartson ennek széle és határa, r>Annak soha senki végére nem jára. r>Mint megannyi szélvész, a sok veszély ebben r>A veszedelmekkel megrakott helyekben, r>Melybe még valahány hajók verődtenek, r>Ízre-porra törvén, eltemetődtenek. r>Viaskodnak ezen a szelek egymással, r>Öszvecsapnak, vínak szörnyű csikorgással. r>Nincs ezen békesség, nincsen nyúgodalom, r>Uralkodik benne a kín és fájdalom. r>A szegényt, a királyt egyformán forgatja r>Engesztelhetetlen kemény indúlatja. r>Sokan még csak alig érkezhetnek erre r>A nyomorúsággal megrakott tengerre, r>Vitorlájok szélnek alig eresztetett, r>Már akkor hajójok széjjel feszíttetett. r>Mások eltőlthetnek számos esztendőket, r>Míg a tenger hányja ide s tova őket. r>Végre veszedelmes örvényre találnak, r>Melybe keze közé esnek a halálnak. r>Ily tengeren való hajókázásának r>Vete véget, akit e sírba zárának. r>- - - - - - - - vala ennek neve, r>Ki is a tengeren immár elsűlyede, r>Mert - - esztendők elfolyása alatt r>Minden nyúgodalom nélkűl rajta szaladt. r>Sok viszontagságot látott és szenvedett, r>Mígnem végezetre partra verekedett. r>A szelek gyakorta felkeltek ellene, r>De megszabadítá azoktól istene, r>Mivel hajójának a hit volt kormányja, r>Aki ezzel bírhat, azt a szél nem bántja. r>Édesatyja, aki előtte meghala, r>- - - - - - - - - - - - - vala. r>Édesanyja - - - - - - - - - - - - r>Társánál számosabb napokat számlála. r>- - - - - - - - az ő kedves párja, r>Kinek megholt testét már most a sír zárja. r>Amely kevés időt együtt élhetének, r>Abban az egyesség remeki levének. r>Galambi szelídség lakozott házokban, r>A jámbor kegyesség járkált udvarokban. r>Mindketten egy szívvel csak azon voltanak, r>Hogy szűntelen az Úr útjában járjanak. r>Akkor is, amidőn egymástól elváltak, r>Az Úrban váltak el s tőle el nem álltak. r>Vége van már csendes tengeri útjának, r>Lakója a boldog mennyei hazának. r>Elérte a partot, sőt reá is hágott, r>Már többé nem szenved változandóságot. r>Örűl, hogy bátor rá sok szél törekedett, r>Mindazáltal hajótörést nem szenvedett. r>Néktek pedig, kik még a titkos tengeren r>Bizonytalanság közt vagytok sok ezeren, r>Ímé, tanácsot ád, melyet kövessetek, r>Hogy a partra ti is békével érjetek. r>Az Úrnak félelme légyen vitorlátok, r>A Jézust vezető csillagnak tartsátok, r>Amerre e' vezet, arra siessetek, r>Így lesz aztán boldog útatok s végetek.r>
