Idő 
Értékelés 
Értékelés Vegyes formákban…
(3 soros vers)
Él-e, van-e nekem közönyöm
És ehhez nekem van-e közöm?
Nem tudom! Keresem, esküszöm.
*
(HIAQ)
Vágy tán’ van bennem is!
Ez nyomja vállam, oly’ régen.
Remény a holnapba.
*
(10 szavas)
Ha van közönyöm, nem kicsi,
Tudnék változtatni, mi legalább pici?
*
(3 soros-zárttükrős)
Veszett már annyi vágyam, hogy így közönyös lettem?
Kiderül, hogy a közönyömnek oka én lettem?
Veszett már annyi vágyam, hogy így közönyös lettem?
*
(TANQ)
Közöny lelket ural?
Lélek, másszon ki ablakon?
Közöny háza kéjlak?
Közönyös, bűnös ember-e?
Ő élet lehetetlene?
*
(Apeva)
A
Múltam
Közönyös.
Ebbe süllyed
Beletörődő.
*
(Vers)
Vajh, ki lehet-e lépni a közöny kapuján
Úgy, hogy végleges... környezetem nagy maradvány?
Ami természetes és idevezetett,
Hagyja-e változtassam az életemet?
*
(Renga-láncvers)
Lélekúr közöny!
Ez nagy érdektelenség?
Beletörődni?
Közönyt idéz a
Kilátástalan élet.
Magába zártság...
Közöny úrias.
Játssza az érdeklődőt…
Én fogam szívom.
Elfojtott érzés,
Testet, lelket tönkre tesz,
Uralja közöny.
Közöny a gonosz?
Ellenségem alapból?
Közömbössé tesz?
Közöny, betegség,
Érdeklődés hiánya.
Tönkre megy a lét.
Vecsés,- Szabadka,- 2017. május 1. – A Renga láncversben az 1.-3.-5. haiku-versszakot én írtam. A 2.-4.-6.- haiku-versszakot Jurisin Szőke Margit és a 2/2 résznek ő a szerzője. Tordai Kata, „Rettegés” c. versének átirata a szerző engedélyével.
(3 soros vers)
Él-e, van-e nekem közönyöm
És ehhez nekem van-e közöm?
Nem tudom! Keresem, esküszöm.
*
(HIAQ)
Vágy tán’ van bennem is!
Ez nyomja vállam, oly’ régen.
Remény a holnapba.
*
(10 szavas)
Ha van közönyöm, nem kicsi,
Tudnék változtatni, mi legalább pici?
*
(3 soros-zárttükrős)
Veszett már annyi vágyam, hogy így közönyös lettem?
Kiderül, hogy a közönyömnek oka én lettem?
Veszett már annyi vágyam, hogy így közönyös lettem?
*
(TANQ)
Közöny lelket ural?
Lélek, másszon ki ablakon?
Közöny háza kéjlak?
Közönyös, bűnös ember-e?
Ő élet lehetetlene?
*
(Apeva)
A
Múltam
Közönyös.
Ebbe süllyed
Beletörődő.
*
(Vers)
Vajh, ki lehet-e lépni a közöny kapuján
Úgy, hogy végleges... környezetem nagy maradvány?
Ami természetes és idevezetett,
Hagyja-e változtassam az életemet?
*
(Renga-láncvers)
Lélekúr közöny!
Ez nagy érdektelenség?
Beletörődni?
Közönyt idéz a
Kilátástalan élet.
Magába zártság...
Közöny úrias.
Játssza az érdeklődőt…
Én fogam szívom.
Elfojtott érzés,
Testet, lelket tönkre tesz,
Uralja közöny.
Közöny a gonosz?
Ellenségem alapból?
Közömbössé tesz?
Közöny, betegség,
Érdeklődés hiánya.
Tönkre megy a lét.
Vecsés,- Szabadka,- 2017. május 1. – A Renga láncversben az 1.-3.-5. haiku-versszakot én írtam. A 2.-4.-6.- haiku-versszakot Jurisin Szőke Margit és a 2/2 résznek ő a szerzője. Tordai Kata, „Rettegés” c. versének átirata a szerző engedélyével.
Ősszel… az életben is… versben, HIAQ –ban és apevában.
Az idő csak halad, folyvást, lustán lépeget,
A vihar meg lecsap, engedélyt nem kéreget.
*
Az idő szeszélyes,
Kicsit nyár, majd vihar tombol.
Fázós magány vacog.
*
Az életben a saját forgószelem pusztít, akarattal,
És nem fekszem le egyedül, csak a társammal, a haraggal.
*
Egy
Pillanat
Műve volt.
Mennykő zúzta
Létem értelmét.
*
Hajnalhasadás ideje is rendben elérkezik,
De, a viharfelhők, látni ezt miért nem engedik?
*
Hűvös reggel rémlik,
Dühös felhők eget szegik.
Könny áztatta szemek.
*
Majd’ egész életemben keserű íz volt a létem,
Mondják is az okosok, gyermekként traumát éltem…!
*
Kín,
Bánat,
Ételem,
Italom volt.
Gondok terheltek.
*
Ilyenkor már a festő, nem veszi elő a vásznat,
De, én még rakosgatom magasra… az emlék-vázat.
*
Színek odavesztek,
Lehulltak, színes levelek.
Elveszett remények.
*
Engemet, úgy tűnik, hogy immár senki sem szeret!
Azt mondjátok ártok nektek! Látom, nem eleget!
*
Sok
Év múlt
Magányban.
Estem, keltem
Jobbat reméltem.
*
Kabátot adott rám az ősz, ma kora reggel,
Napközben meg, letámadott a szél-sereggel.
*
Hinti ködét az ég,
Tejfehér fátyol nem oszlik.
Útvesztő... nincs kiút.
*
Én vagyok, ki sok hibát vétett, Te is így véled?
Én vagyok ki rossz utakon járt? De, ki nem téved?
*
Nem
Tudom
Mi a nagy
Vétkem, hogy ezt
Kaptam cserébe...
Már
Fogytán
Reményem,
Jegyet kérek,
Csak... egy-irányba.
*
A hegyekben havazik, ne is keressük az okát,
Nemsokára az Alföld is megkapja… az áldóját.
Vecsés, 2016. december 20. – Szabadka, 2017. december 2. – a verset én írtam, a HIAQ –kat és az apevákat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A kiegészítők összefoglaló címe: Lehetett volna másképp is.
Az idő csak halad, folyvást, lustán lépeget,
A vihar meg lecsap, engedélyt nem kéreget.
*
Az idő szeszélyes,
Kicsit nyár, majd vihar tombol.
Fázós magány vacog.
*
Az életben a saját forgószelem pusztít, akarattal,
És nem fekszem le egyedül, csak a társammal, a haraggal.
*
Egy
Pillanat
Műve volt.
Mennykő zúzta
Létem értelmét.
*
Hajnalhasadás ideje is rendben elérkezik,
De, a viharfelhők, látni ezt miért nem engedik?
*
Hűvös reggel rémlik,
Dühös felhők eget szegik.
Könny áztatta szemek.
*
Majd’ egész életemben keserű íz volt a létem,
Mondják is az okosok, gyermekként traumát éltem…!
*
Kín,
Bánat,
Ételem,
Italom volt.
Gondok terheltek.
*
Ilyenkor már a festő, nem veszi elő a vásznat,
De, én még rakosgatom magasra… az emlék-vázat.
*
Színek odavesztek,
Lehulltak, színes levelek.
Elveszett remények.
*
Engemet, úgy tűnik, hogy immár senki sem szeret!
Azt mondjátok ártok nektek! Látom, nem eleget!
*
Sok
Év múlt
Magányban.
Estem, keltem
Jobbat reméltem.
*
Kabátot adott rám az ősz, ma kora reggel,
Napközben meg, letámadott a szél-sereggel.
*
Hinti ködét az ég,
Tejfehér fátyol nem oszlik.
Útvesztő... nincs kiút.
*
Én vagyok, ki sok hibát vétett, Te is így véled?
Én vagyok ki rossz utakon járt? De, ki nem téved?
*
Nem
Tudom
Mi a nagy
Vétkem, hogy ezt
Kaptam cserébe...
Már
Fogytán
Reményem,
Jegyet kérek,
Csak... egy-irányba.
*
A hegyekben havazik, ne is keressük az okát,
Nemsokára az Alföld is megkapja… az áldóját.
Vecsés, 2016. december 20. – Szabadka, 2017. december 2. – a verset én írtam, a HIAQ –kat és az apevákat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A kiegészítők összefoglaló címe: Lehetett volna másképp is.
Emlékező meditálás versben és apevában…
Rátok nézek ó, halványodva, múltba bújt emlékek,
Ki öregszik, annál már gyengülnek emlékezetek.
Deres hajba keseredik az életem elpárolgó cseppje,
A fizikai testnek is már elmúlt, éltető vehemense.
Múlt
Fátyla
Takarja
Emlékeit.
Semmibe tűnnek.
Már
Lassul
Teste. Fogy
Habitusa s
Emberi léte.
*
Hosszú úton eltévedtet, a holdsugár hazavezet,
Útközben, sok csillag is bocsát ki vezető fényeket.
Hosszú úton az életvándor gyűjti az emlékeket,
Öregen meg már mire is emlékszik? Ó, emlékezet!
Múlt
Évek
Emlékét
Gyűjtögette.
Semmit érők már.
Tév
Útról
Hazatért.
Emlékeit
Még őrzi...minek?
*
Hosszú úton az ember látott már karón, éneket károgó varjút,
És ezt is eltette emlékbe, mint a sok illatfelhőt, sziromszagút.
Már csak önmagunknak élünk és a még előjövő emlékeknek,
Bár a szerepek, amit betöltenek, már halványak a szíveknek.
Vecsés, 2017. július 1. – Szabadka, 2017. október 8.- Kustra Ferenc József - A verset én írtam, az apeva párokat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit.
Rátok nézek ó, halványodva, múltba bújt emlékek,
Ki öregszik, annál már gyengülnek emlékezetek.
Deres hajba keseredik az életem elpárolgó cseppje,
A fizikai testnek is már elmúlt, éltető vehemense.
Múlt
Fátyla
Takarja
Emlékeit.
Semmibe tűnnek.
Már
Lassul
Teste. Fogy
Habitusa s
Emberi léte.
*
Hosszú úton eltévedtet, a holdsugár hazavezet,
Útközben, sok csillag is bocsát ki vezető fényeket.
Hosszú úton az életvándor gyűjti az emlékeket,
Öregen meg már mire is emlékszik? Ó, emlékezet!
Múlt
Évek
Emlékét
Gyűjtögette.
Semmit érők már.
Tév
Útról
Hazatért.
Emlékeit
Még őrzi...minek?
*
Hosszú úton az ember látott már karón, éneket károgó varjút,
És ezt is eltette emlékbe, mint a sok illatfelhőt, sziromszagút.
Már csak önmagunknak élünk és a még előjövő emlékeknek,
Bár a szerepek, amit betöltenek, már halványak a szíveknek.
Vecsés, 2017. július 1. – Szabadka, 2017. október 8.- Kustra Ferenc József - A verset én írtam, az apeva párokat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit.
Életről, látomás… versben, HIAQ –ban, apevában és 10 szavasban.
Fény nincs már létemben,
Elvesztem lét tévútjain.
Szenvedés életem.
*
Gyertyaláng, mint az élet, fénye iránytű,
Szerintem meg mocskos az élet, egy tetű.
Elképzelni sem tudom, milyen ki, boldog…
Az én lelkem gúzsba van kötve, csak óg-móg.
*
Bús,
Komor
Életem,
Boldogságom
Koporsója lett.
*
Mint másnak is, vannak kis és nagy vágyaim,
Teszek értük, vagdalkoznak kardlapjaim.
Mindez kevés, csak a levegőt suhintom,
Üres az életem, nekem nincs megváltóm.
*
Vágyaim nem apadnak,
Élni szeretnék... hiába! Életemben már, mindent learattak...
Vecsés, 1999. szeptember 18. – Szabadka, 2017. október 7. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, a HIAQ –t, az apevát, a tízszavast, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit.
A vegyes címe: „Céltalan élet”.
Fény nincs már létemben,
Elvesztem lét tévútjain.
Szenvedés életem.
*
Gyertyaláng, mint az élet, fénye iránytű,
Szerintem meg mocskos az élet, egy tetű.
Elképzelni sem tudom, milyen ki, boldog…
Az én lelkem gúzsba van kötve, csak óg-móg.
*
Bús,
Komor
Életem,
Boldogságom
Koporsója lett.
*
Mint másnak is, vannak kis és nagy vágyaim,
Teszek értük, vagdalkoznak kardlapjaim.
Mindez kevés, csak a levegőt suhintom,
Üres az életem, nekem nincs megváltóm.
*
Vágyaim nem apadnak,
Élni szeretnék... hiába! Életemben már, mindent learattak...
Vecsés, 1999. szeptember 18. – Szabadka, 2017. október 7. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, a HIAQ –t, az apevát, a tízszavast, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit.
A vegyes címe: „Céltalan élet”.
Vízió a hátralévő időről… vagy a végről?
Az én vonatom, már elment, láthatod, ülök reménytelenségbe
Éppen, hogy fönt vagyok az utolsó kocsi, fékező fülkéjébe,
Ahol tekingetek, de nem látok, csak a hátra végtelenébe…
Szív
Szorong,
Gondolat
Jövőt kutat.
Mennyi van hátra?
Életem kereke forog,
Hátralévő semmiségbe robog.
Szemeimből, reménytelenség könnye csorog.
*
Itt már nincsen is fűtés,
Kintről bejön a hűtés,
Közel… megsemmisülés.
Cél
Sincs már,
Nincs miért!
Homokóránk
Lassan lepereg.
Szívem szeretet nélkül tesped,
S jéggé dermed.
Enyészet bennem gerjed.
*
Itt a könnyeimmel vagyok együtt, behunyom kisírt szemeimet,
Kis ablakon nézek vissza a múltba, de nem látok már részletet…
Az életem, soha nem volt egyben, soha, semmire nem késztetett.
Már
Emlék
Sem dereng,
Szürke minden.
Hályog fedte múlt.
Könnyeimmel küszködök, múltba kísérnek,
Alig látom életem romjait. Nincsenek emlékek
*
Ide már a mozdony füstje sem jön, magányom kalitkája elzár,
Azt gondolom, hogy helyes, ha nem is fékezek, kaszás, úgyis vár már...
Lehet, hogy közelebb lesz... amikor már a hideg márványlap lezár.
Itt
A vég,
Kiút nincs.
Megbékélni
S búcsút inteni.
Robog életem kereke,
Magányom börtön. Fékeznem tán’ kellene?
Menekvés lehetetlene…
Vecsés, 2017. szeptember 24. – Szabadka, 2017. szeptember 26. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, a versszakok alá az apevákat és a 10 szavasokat szerző- és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: ”Életem kereke forog”
Az én vonatom, már elment, láthatod, ülök reménytelenségbe
Éppen, hogy fönt vagyok az utolsó kocsi, fékező fülkéjébe,
Ahol tekingetek, de nem látok, csak a hátra végtelenébe…
Szív
Szorong,
Gondolat
Jövőt kutat.
Mennyi van hátra?
Életem kereke forog,
Hátralévő semmiségbe robog.
Szemeimből, reménytelenség könnye csorog.
*
Itt már nincsen is fűtés,
Kintről bejön a hűtés,
Közel… megsemmisülés.
Cél
Sincs már,
Nincs miért!
Homokóránk
Lassan lepereg.
Szívem szeretet nélkül tesped,
S jéggé dermed.
Enyészet bennem gerjed.
*
Itt a könnyeimmel vagyok együtt, behunyom kisírt szemeimet,
Kis ablakon nézek vissza a múltba, de nem látok már részletet…
Az életem, soha nem volt egyben, soha, semmire nem késztetett.
Már
Emlék
Sem dereng,
Szürke minden.
Hályog fedte múlt.
Könnyeimmel küszködök, múltba kísérnek,
Alig látom életem romjait. Nincsenek emlékek
*
Ide már a mozdony füstje sem jön, magányom kalitkája elzár,
Azt gondolom, hogy helyes, ha nem is fékezek, kaszás, úgyis vár már...
Lehet, hogy közelebb lesz... amikor már a hideg márványlap lezár.
Itt
A vég,
Kiút nincs.
Megbékélni
S búcsút inteni.
Robog életem kereke,
Magányom börtön. Fékeznem tán’ kellene?
Menekvés lehetetlene…
Vecsés, 2017. szeptember 24. – Szabadka, 2017. szeptember 26. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, a versszakok alá az apevákat és a 10 szavasokat szerző- és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: ”Életem kereke forog”
